Amszterdam, az észak Velencéje

IMG_8659

Idén Húsvétkor a Wizzair nagyszerű ajánlatát kihasználva Amszterdamban töltöttünk egy csodás hétvégét. És igen, többes számban, hiszen végre mindhárman együtt utazhattunk és fedezhettünk fel egy új várost! Ebben a bejegyzésben elmeséljük nektek, hogy ki hogyan élte meg a város hangulatát, kinek mi tetszett, és adunk pár tippet az oda utazóknak is 🙂

Utazás

Ha Amszterdam Schiphol-ra szeretnétek repülni, készüljetek fel, hogy sem a jól megszokott  Wizzair, sem a Ryanair nem indít oda fapados járatot, csupán az EasyJet-tel lehet viszonylag olcsón repülni. Mi éppen ezért a Wizzair Eindhoven-be tartó járatára vettünk repjegyet, hiszen Eindhovenből vonattal másfél óra alatt lehet átjutni. A vonatjegy olcsóbb, ha legalább 4 fő egyszerre veszi meg, mi nyolcan utaztunk így nem volt gond, de azt kiemelnénk, hogy ez az akció csak Hollandiában kibocsájtott bankkártyás fizetés esetén érvényes. A repülőtérről a 401-es, 7 percenként járó busszal lehet a vonatállomást megközelíteni, ahonnan körülbelül fél óránként járnak a vonatok az Amsterdam Centraal állomás felé. Aki nem szeretne sokszor átszállni és inkább a kényelemre vágyik annak mindenféleképpen a direkt járatot javasoljuk, de mi inkább a költségcsökkentésre szavaztunk 😀

IMG_8564
A pályaudvarról elindulva ez a látvány fogadott minket, forrás: saját felvétel

Szállás

Aki Amszterdamba utazik, készüljön fel, hogy az árak elég borsosak Magyarországhoz képest, elsősorban a szállások terén, főleg Húsvétkor. Napokig keresgéltünk a Bookingon és az Airbnb-n, de 8 főre elég nehéz volt jó ár-érték arányban szállást találni. Végül egy hostel mellett döntöttünk, hiszen 8-an pont ki tudtunk venni egy egész szobát, így nem kellett másokkal együtt lakni és a társaság is jobban összekovácsolódott. 🙂 A központban található Hans Brinker Hostelt választottuk, így az állomástól könnyen odajutottunk. Nem használtunk tömegközlekedést egyszer sem, mivel minden gyalog megközelíthető volt és még egy finom reggeli is benne volt az árban! A szállás tisztaságával nem voltunk megelégedve, de 2 napra kibírható volt, és mint korábban említettük, elég költséghatékony is. A következő eggyel drágább opció több mint kétszer ennyibe került volna. 

Látnivalók

Az utazás előtt összeállítottunk egy rendkívül részletes programtervet, de sajnos nem mindent sikerült megvalósítani a szokásos módon. A bőséges reggeli után a Museumplein felé vettük az irányt, ahol több híres helyi múzeumot is találhatunk egy helyen, egy csodás park mellett. Amiket kiemelnénk azok a Rijksmuseum (Nemzeti Múzeum), aminek az épülete nem csak kívülről gyönyörű, hanem belülről is csodás kincseket rejt: a XVII. századi holland mesterek műremekei mellett más, hasonlóképp lenyűgöző művészeti gyűjteményeknek ad otthont. A Van Gogh Múzeumba nagyon el szerettünk volna menni, így szomorúan tapasztaltuk, hogy mivel nem vettünk előre jegyet, a helyszínen már nem kaptunk, mert mindegy jegy elkelt aznapra. Így hát mindenkinek javasoljuk, hogy a múzeumokba vegye meg előre a jegyet online! Itt látható a világ legnagyobb Van Gogh gyűjteménye, de a termeken végigsétálva megismerhetjük a festő életének történetét is.

Animated GIF-downsized_large (1)
A Van Gogh múzeum előtt, forrás: saját felvétel

Továbbá itt található a híres I amsterdam felirat is, ami a turisták egyik kedvenc fotózkodási helye. Mi meg sem próbáltunk képet csinálni, annyian voltak, úgyhogy inkább a mellette elhelyezkedő kis tó partján fotózkodtunk a tulipánok mellett. A tér nagyon hangulatos, és kifejezetten frekventált, hiszen sok a látnivaló a közelben. Viszont ha mindenféleképpen akartok képet a feliratnál, érdemes a hátoldalára állni, oda nem fog senki, és utána tükrözni a képet egy képszerkesztő segítségével. 😀

A Museimplein után az Albert Cuyp Markt felé indultunk, a hangulatos utcákon barangolva. A piac nem sokban különbözik az itthoniaktól, talán feltűnően sok a tulipán és az Amszterdam feliratú szuvenír. A kínálatban természetesen megtalálható a cannabis-os nyalóka, csoki, cukorka és keksz is. Ezek mellé ki van írva, hogy ha esetleg ajándékként vinnél haza nyugodtan megteheted.  Érdemes megkóstolni a helyi gasztronómiai fogásokat, hiszen frissen készítik és általában nagyon jó minőségű alapanyagokból, de erre még kitérünk később.

20180331_113626
Tulipánok a Museumplein-nál, forrás: saját felvétel

Ha már piac, akkor elnéztünk a Bloemenmarkt-ra is, ahol rengeteg féle tulipán és egyéb virág hagymája kapható. Kicsit más  a hangulata ennek a piacnak, inkább a szuvenírek beszerzésére ajánlott. Kevesebb a friss, vágott virág, inkább a turistákra vannak kihegyezve az eladók. Lehet kapni tulipánhagymákat kis fapapucsban, de konzervben is.

Sok jót hallottunk a Heineken Experience sörmúzeumról is, ám odaérve a sort megpillantva hamar elment a kedvünk tőle. Ide is érdemes a jegyet előre megvenni, de szerintünk még úgy sem kerülhető ki a hosszas sorban állás.

Ellátogattunk egyik este a kihagyhatatlan vörös lámpás negyedbe is, talán ez a legtöbb turistát vonzó „látványosság”. Tudtuk előre, hogy mi vár majd ránk, hogy piros neoncsövekkel kivilágított a kirakatokban ruhák, táskák és cipők helyett majd lányok sorakoznak és kínálják szolgáltatásaikat, mégis kellően meglepődtünk a látottakon. Fényképezni, videózni nem lehet, de szerintünk nem is lett volna rá szükség, hiszen egyhamar nem fogjuk elfelejteni a látványt.

IMG_8578
Hangulatos házak a csatorna mentén, forrás: saját felvétel

Gasztronómia

Mivel a szállásunkon kaptunk reggelit, így a brunch és a hangulatos reggelizőhelyek kimaradtak a napi programból (sokunk nagy sajnálatára), de így is sikerült bevetnünk magunkat a helyi gasztronómia rejtelmeibe. Megkóstoltuk a Patat-ot, a Chipsy King sültkrumpliját, aminél jobb biztos van a városban, de a hosszú út után a bőröndöktől megszabadulva csak odáig jutottunk el. A szószok széles kínálatából nehéz volt választani, talán érdemes az egyszerűbbeknél maradni, mint a ketchup vagy a majonéz, nekünk a cheddar sajtszósz annyira nem vált be.

Nem hagyhattuk ki a híres Stroopwafel-t sem, ami egy nagyon édes helyi különlegesség, karamell szósszal összeragasztott vékony ostyákat kell elképzelni. A piacon próbáltuk ki, ahol frissen készítették és még meleg volt amikor megkóstoltuk. Az édesszájúaknak nagy kedvence lehet, de aki cukorfóbiás annak nem ajánljuk.

Animated GIF-downsized_large
Stroopwafel az Albert Cuyp Markt-nál, forrás: saját felvétel

Méltán híres Amszterdam a különleges sajtokról, és sikerült találnunk egy olyan sajtüzletet, ahol az összes különleges ízesítést végig tudtuk kóstolni. A Henri Willig Cheese & More boltot ajánljuk mindenkinek, aki helyi különlegességekre vágyik. Nem csak sajtokat, hanem sajtkrémet, kekszeket és mini stroopwafelt is lehet kapni, de talán a legfinomabb az összes közül a baby gouda és a smoked goat cheese sajtjuk volt. Úgy be is raktároztunk belőlük, hogy alig fértünk be a bőröndbe a hazaúton.

A Damrak közelében a szűk utcákon sétálva nagyon hangulatos városrészen találtuk magunkat, rengeteg volt a fast food-os hely, és itt találtunk rá a Warmoesstraat-on a Dirty Chicken Club-ra, ahol isteni csirkéből készült ételeket kóstoltunk. Különlegességük a Dirty Chicken burger, amiben egy hatalmas szelet sörtésztában sült csirkehús található. Finom volt még nálunk a “pulled chicken taco”, ami avokádóval és salsával tálalva talán picit diétásabb a burgernél.

Szórakozás

A legtöbb szórakozóhely egy helyen, a Rembrandtplein-nél található. Itt majdnem mindenhova van belépő, ami a Budapesten megszokott áraknál jóval drágább, de ki lehet fogni jó ingyenes bulikat is. Mi mind a két este elmentünk szórakozni, úgy éreztük, ha már Amszterdamban vagyunk nem hagyhatjuk ki. A helyek hangulata, a zenék egészen hasonlóak voltak a budapesti szórakozóhelyekéhez. Hajnali 5-kor a holland mulatós pedig  még felejthetetlenebbé tette az estét. Azt ajánljuk, hogy ha valaki nem szeretne vagyonokat költeni, akkor mindenképp vegyek a repülőtéren egy kis útravaló alkoholt. 😀

IMG_8835
Bicikli a csatorna mellett, forrás: saját felvétel

Végezetül olvashatjátok az egyéni véleményeinket a hétvégéről:

Maris: Nekem nagyon tetszett a város hangulata, el tudom képzelni, hogy valamikor itt éljek. A csatornák mentén sétálgatva és a kis házakat nézegetve Koppenhága jutott először az eszembe, de a rengeteg biciklisen kívül több hasonlóságot nem véltem felfedezni a két város között. Kifejezetten tetszett az, hogy nagy a pörgés a városban, mindenhol emberek járkálnak és zajlik az élet, nincs megállás. Teljesen magával ragadott az a szabadság érzés, ami körüllengi a várost, abszolút pozitív élmény volt számomra a hétvége és remélem, hogy hamarosan újra visszatérhetek!

Khloe: Amszterdam lenyűgöző volt, minden hídjával, csatornájával, házával, stílusával és az összes biciklijével együtt. Még az eső sem tudta elvenni a hangulatát. Az éjszakai élet pörgős, a piros lámpás negyed telített, a vendéglátás barátságos, a hangulata páratlan, de egyértelműen az építészeti jegyei ragadtak legjobban magával. A vörös téglás, folyó-menti, egymásba épülő házak, a múzeumok egymás hegyén hátán, a tágas parkok, a kis utcácskák, de még a színes virágágyások is annyira hangulatosak, nem is tudnám másik városhoz hasonlítani.

Egyszerűen imádtam, hogy szinte minden sarkon várt ránk egy újabb galéria, egy kiállító terem, mindenhol festmények, szobrok, műalkotások tobzódtak a kirakatokban, amelyek csábították be az utca emberét körülnézni, vásárolni, gyönyörködni. Mindenhol visszatükröződött, a holland történelem igen régre nyúlik vissza és a művészetekben sosem szenvedett hiányt. Rembrandt, van Gogh, Bosch, Mondrian, Hals…

Zsófi: Az ottlétünk alatt végig azon gondolkoztam, hogy nem tudom más várossal összehasonlítani Amszterdamot. Építészetében nekem is Koppenhága jutott eszembe, de hangulatában teljesen más volt. Többen mondták az utazás előtt, hogy vigyázzunk magunkra az éjszakai életben, de szerencsére nem volt semmi probléma. Talán azt mondhatom, hogy a legtöbb nemzetiség megtalálható a városban. Olyan jó volt látni, hogy békességben megférnek egymás mellett az emberek. Nagy a nyüzsgés, a tömeg, de közben mindenki nyugodt. A legkedveltebb közlekedési forma a biciklizés, ami nekem kissé életveszélyesnek tűnt főleg gyalogosként. Talán a száguldozó biciklisek voltak a legkevésbé szimpatikusak, főleg, hogy még a járdán is félre kellett ugrani előlük. 😀 Összességében nagyon jó és egyedi élmény volt, bármikor szívesen visszamennék.

Aki még nem látta volna az összefoglaló, kedvcsináló videónkat az mindenképpen kukkantson bele, és iratkozzon fel a YouTube csatornánkra ahol hasonló videókat talál:

Murau, a magyar síparadicsom

Maris_banner3a

Még sosem voltam márciusban síelni, eddig mindig januárra vagy februárra esett a síelés a családdal vagy a barátokkal. Még járni is alig tudtam, de a szüleim már sílécet adtak a lábamra – talán egy év maradt ki azóta, amikor nem volt alkalmam a kedvenc téli sportomat űzni. Így hát aggodalommal gondoltam már októberben a március közepére lefoglalt szállásra, hiszen féltem hogy túl jó lesz az idő, és kásás lesz a hó. Szerencsére nem ért csalódás, amikor Murau városába és a Kreischberg síterepre látogattunk.

800_dsc-7294
Club Hotel Kreischberg, forrás: síelők.hu

A szállásunk közvetlenül a felvonó aljában helyezkedett el a korábbi évekkel ellentétben, így kifejezetten kényelmes volt a sícipőben baktatás és a síléc vállon cipelése, hiszen csak egy rövid távot kellett megtenni. A Club Hotel Kreischberg-ben szálltunk meg, ami egy több házból álló komplexum, helyes kis szobákkal és kitűnő wellness részleggel, amit kifejezetten élveztem a hosszú síelések után. Ami meglepő volt számomra, hogy már a recepción magyarul szóltak hozzánk, a folyosókon és a szaunában is mindenki magyarul köszönt. Később kiderült számomra, hogy Murau kifejezetten magyarok által preferált síterület, ez is magyarázza a hüttékből hangosan kihallatszó Wellhello dalokat, vagy az Álomhajót éneklő jókedvű fiatalokat. Osztrák rendszámú kocsit keveset láthatott az ember, ellenben volt magyar zászló kitűzve a síliftek aljába.

Habár az igazi osztrák hangulat elmaradt, a tradicionális ételek kárpótoltak 😀 Megkóstoltam a kihagyhatatlan gőzgombócot, jó sok vaníliaszósszal és mákkal megszórva, meg meleg almás rétest tejszínhabbal vanília tengerben. De a sós ételek közül is próbáltam zseniálisakat, mint például a Käsespätzle, amit rengeteg sajttal és pirított hagymával tálaltak. A régióban ismert Murauer díjnyertes sör is jól esett egy hosszú nap végén. A legjobban a Schluckspecht hütte tetszett, hiszen az nem a központi hütte volt így nem kellett olyan sokat várni és mindig volt kényelmes hely a napágyakban.

murau
Aperol Spritz, Gőzgombóc, Murauer sör és skiwasser, forrás: saját felvételek

Az időjáráson viszont meglepődtem. Már előre féltem hogy 10 fokban, kásás hóban fogunk síelni, ehhez képest az első két napban még jó idő volt, délután 5-kor még kellemesen lehetett a hegy tetején a napsütésben Aperolozni 😀 Utána viszont hirtelen váltás jött, hóesés, köd, lent a völgyben eső. Úgy már kevésbé volt élvezetes a síelés, de még a kibírható kategóriába sorolnám. A hüttékben ilyenkor egész nap kifejezetten sokan tartózkodtak, és a buborékos, ülésfűtéses síliftekhez tartozó pályák forgalma is megnőtt.

A sípályákat tekintve is nagy a változatosság, mindenki megtalálhatja számára a legkedvezőbbet, hiszen a kezdő kék pályától a feketéig mindenfélével találkoztam. A sípályarendszeren 17 kilométer kék, 16 kilométer piros és 9 kilométer fekete sípálya besíelésére van lehetőségünk. Talán a Rosencranz csúcstól lefelé jövő meredek piros pályák voltak a kedvenceim, olyan magasra viszonylag kevesen mentek föl így nem volt nagy tömeg. Azonban mint utólag megtudtam, az ide felvezető kétüléses sílift volt az, amiből pár hónapja helikopterrel mentették ki az embereket egy műszaki hiba miatt. Így aztán inkább a csákányos liftet ajánlanám az oda feljutáshoz, az gyorsabb is. Amire az itt síelőknek fel kell készülniük viszont az az, hogy a völgybe csak fekete pálya vezet, se piros sem kék pályán nem lehet lejutni a sílift aljába. A liftek zárása előtt hosszú sorok kígyóztak a kabinos lift bejárata előtt, hiszen a kezdők és a hüttében sörözők nem merték bevállalni a kalandos lefele utat. A nap végén, fáradtan tényleg nem kellemes az a buckás, jeges fekete pálya, azonban még mindig jobb a fél órás sorban állásnál.

IMG_7609
A Rosencranz-ra menet, forrás: saját felvétel

Az árakat (síbérlet, szállás, étel-ital) tekintve Ausztriához képest nem annyira drága ez a síterület, vannak sokkal drágább helyek is, ahol napi 50 euró alatt nem lehet síbérletet kapni. Ellenben például Franciaországgal összehasonlítva talán mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkban. Én Franciaországot is nagyon szeretem és többször voltam már ott is síelni, viszont a síliftek és a pályák minősége számomra Ausztriában sokkal jobb. Nem beszélve a hüttékben lévő választékról…

A szórakozási lehetőségek nem merülnek ki a hegy tetején megrendezett délutáni hütte bulikban, majdnem minden este a pályák aljában szervezett buli volt, ahova meglepően sokan jöttek vissza a városból még a hétköznapokon is. Meglepve tapasztaltuk, hogy itt még engedélyezett a kocsmákon és szórakozóhelyeken a cigarettázás, ami szokatlan volt hiszen itthon már megszoktam, hogy nincs füstszag a budapesti helyeken.

IMG_7776
Murau főtere, forrás: saját felvétel

Mivel nagyrészt a Kreischberg síterepnél töltöttük el az időnket, hazafelé volt csak alkalmunk Murau hangulatos kis városába betérni. Ausztriában vasárnap zárva tartanak a boltok, így az utcákon kevés emberrel találkoztunk, vélhetően mindenki otthon a családi ebédre készülődött. A város a Mura folyó mentén fekszik, aminek a promenádján sétálva nem csak a hangulatos, színes házakban, hanem a felette elhelyezkedő hófedte hegyekben is gyönyörködhettünk. A város télen és nyáron is rengeteg turistát vonz, nem csak a síeléssel, hanem a golfozással is csábítják az ide látogatókat. A hotelünkben és a turista információs irodában is rengeteg magyar nyelvű programajánló és brosúra várta az érdeklődőket, tele érdekes programokkal.

Hazafele a határhoz közeli Eisenstadt (magyarul Kismarton) városába is betértünk, ami Haydn-ről és az Esterházy-kastélyról híres. A kastély kiállításai három részből állnak, „Az Esterházy-kastély fénypontjai” című kiállítás a hercegi gyűjteményből származó műkincsekkel, valamint a kastély történetével ismerteti meg a látogatókat, a „Hercegnői lakosztályok” kiállításon megismerkedhetünk három Esterházy hercegné életével és sorsával, valamint az exkluzív „Haydn Explosiv” kiállítás a zeneszerző pályafutásával és munkásságával kínál egyedülálló élményt nemcsak a szemünknek. A fentieken kívül érdemes még benézni a kastély ódon pincerendszerében létrehozott Bormúzeumba, mely Ausztria legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét vonultatja fel.

IMG_7869
A Haydn kiállítás bejárata az Esterházy kastélynál, forrás: saját felvétel

Eisenstadt is rendkívül hangulatos kisváros, tele kis éttermekkel és bevásárló utcákkal, ám itt sem volt vasárnap olyan nagy élet, így a kastély után Sopron, majd Budapest felé vettük az irányt. Összességében jól telt a síelős/városnézős hosszú hétvége, nem bánom, hogy Murauba mentünk bár személy szerint jobban preferálom Tirolt vagy a Ski-amadét, de így is jó élmény volt 🙂

És végezetül egy kis kedvcsináló videó, csak nektek, csak most:

Body Kiállítás Budapest

Zsófi_banner3a

Pár napja a Body kiállításon jártam, ami Budapesten a Király utcában tekinthető meg. Ez a tárlat nagyságában meghaladja az eddig Európában bemutatott kiállításokat, 300 emberi preparátum és összesen 1000 kiállítási tárgy tekinthető meg.

body1Forrás: http://www.eventim.hu/

Már régóta foglalkoztatott a kiállítás témája, sokat dilemmáztam, hogy el merjek-e menni? Talán, ahogy ezt olvassátok nem is értitek, hogy miért merült fel bennem a kérdés. Az igazság az, hogy már gyerekkorom óta nagyon rosszul viselem a vér látványát. Nem egyszer ájultam el kisebb vágott sebek, vérvételek vagy akár filmek láttán (A legutóbbi a testről és lélekről című film érfelvágós jeleneténél következett be :D). Ennek ellenére úgy éreztem, hogy ezt a programot nem hagyhatom ki, látnom kell, hogyan is épül fel az emberi test. Milyenek a szerveink testközelből. Lélekben felkészültem és a hétvégén megnéztem. Jól döntöttem.

A tárlat felépítése is nagyon tetszett, a helyiségekben sötét van, a megtekinthető testek, szervek meg vannak világítva, ami már a kezdetektől fogva egyedi hangulatot biztosít. A bemutató a csontrendszerrel kezdődik, majd láthatjuk az izom-, ideg-, keringési, emésztési, légzőszervi, húgyúti és reproduktív rendszereket és nem utolsó sorban a magzat fejlődését a különböző termekben. Megtudhatunk még információkat a hazai és nemzetközi orvostudomány fejlődéséről, ezek mellett az elsősegély nyújtás és a sürgősségi ellátás témakörében is tájékozódhatunk.

Fontos kiemelni, hogy a bemutatott testek olyan emberektől származnak, akik életükben döntöttek arról, hogy halálukat követően testüket tudományos célokra hasznosítják. A  preparátumokat  a plasztináció segítségével tartósították, ami egy modern orvostudományi módszer a testrészek konzerválására.

body3Forrás: https://www.bodykiallitas.hu/photo-gallery/

Ami számomra még értékesebbé tette a kiállítást, az az, hogy fiatal orvostanhallgatók voltak a látogatók segítségére. Tőlük bárki kérdezhetett, ahogy hallottam nagyon kedvesen és érthetően válaszolták meg a felmerülő kérdéseket.

Nehéz eldönteni, hogy mi volt rám a legnagyobb hatással. Hihetetlen érdekes látni egy valódi emberi test preparátumát, azt a felépített rendszert, ahogy a szerveink, izmaink kapcsolódnak egymáshoz. Azt, hogy minden apró idegnek, szövetnek megvan a helye. Többször megfordult a fejemben, hogy hogyan lehet ennyire ’’tökéletes’’, aprólékosan megtervezett a testünk?

Ami engem személy szerint a legjobban megérintett, az a magzat fejlődési szakaszainak bemutatása volt. A látogatóknak lehetőségük van ezt a szobát kihagyni és úgy folytatni a kiállítást.  A teremben minden kiállított magzat igazi, egy élet lehetett volna, ezt tudva  eléggé összeszorult a szívem.

Néhány testet különböző tevékenységek végzése közben láthatunk, ilyen például egy kosárlabdázó férfi. Megdöbbentő volt látni a dohányzó és nem dohányzó ember tüdeje közti különbséget. Annyi új információ, érdekesség volt, hosszan sorolhatnám.

Ajánlom mindenkinek, hogy aki teheti nézze meg a Body kiállítást. Én nem bántam meg, teljesen épségben távoztam. Nagyon fontosnak tartom, hogy valamennyire megértsük saját szervezetünk működését. Figyeljünk a jelekre, tegyünk az egészségünkért. Persze, tudom nem szabad átesni a ló másik oldalára, és minden apró tünetet halálos betegségként diagnosztizálni, ezt bízzuk az orvosokra. 🙂

További információ:

https://www.bodykiallitas.hu/

Zsófi

 

Enrique Iglesias Live Budapest

Maris_banner3a

Tegnap este volt a 2 részes Enrique Iglesias koncert első része, amin volt szerencsém részt venni. Ez a bejegyzés most nektek, Enrique rajongóknak szól. Mindenkinek, aki tegnap ott volt, akinek mára már van jegye, aki még gondolkodik, hogy elmenjen-e, és aki nem tudott vagy tud elmenni, de kíváncsi az élményekre. Nem ajánlom azoknak a koncertet akik nem szeretik ezt a stílusú zenét vagy Enrique számait, mert emiatt a fellépés miatt nem fogják megszeretni. Én már régóta ismerem és szeretem a zenéit, talán gimis koromban kezdődött a rajongás. Már a novemberi jegyvásárlás óta vártam a koncertet, és a vasárnapom is nagyrészt azzal telt hogy a Spotifyon repeat-en mentek a dalok.

Thank you #Budapest day one!! You were incredible!!🔥🔥🔥🔥

A post shared by Enrique Iglesias (@enriqueiglesias) on

Pár jó tanács a koncertre menőknek

Akinek állójegye van, ételt italt mosdót egyebet próbáljon meg még az aréna felső emeletén intézni, ahol az ülőjegyesek tudnak bemenni, mert hiába mondják, hogy van minden lent is, onnan nem lehet már feljönni és sokkal hosszabbak a sorok, többet is kell várni. Míg a fenti egyik kisebb büfében 2 perc alatt sorra kerültem, addig lent fél óra sorban állás utána közölték velem a pénztárnál, hogy elfogyott a sós perec. 😦

Nem érdemes túl korán odamenni, hiszen 8-kor csak az előzenekar kezd, ami ebben az esetben Matoma nevű DJ volt. Ismerem pár számát, de nem játszott semmi különlegeset. Igazából mi Enrique fellépése előtt kb. 5 perccel mentünk be a nézőtérre, és nem álltunk előre, hanem viszonylag hátul voltunk, nem akartunk nyomorogni a nagy tömegben. Így amikor a koncert közepe fele egyszer csak az vettem észre, hogy a zenészek elkezdenek közeledni és közeledni, és egyszer csak felbukkan előttem 10 méterre Enrique teljes valójában, teljesen lefagytam. Körülöttem mindenki sikított, visított, fütyült, én azt sem tudtam hol vagyok.

enrique2
Enrique a közeli kis színpadon, forrás: saját felvétel

Tanulság: aki nem vett kiemelt állójegyet, hogy a színpadhoz közel álljon, az maradjon hátul a második kis színpad közelében, ha közelről is meg akarja tekinteni a magát elég jó formában tartó énekest 😀 Aki a 121-es szektorba vásárolt ülőjegyet az is szerencsés volt és lehet, hogy a mai koncerten lesz is, hiszen oda is felmászott a nézők közé Enrique. Az egész koncertet hihetetlen energiával csinálta végig, mindenhova felugrott, futott, a földre lefeküdt és felpattant, és a színpadról le és fel sem a biztonsági őrök segítették.

Nem tartom kizártnak, hogy voltak számok amik playback-ről mentek, de a lassabb zenéket, mint például a Hero, amit az előttünk lévő kis színpadon adott elő, azokat az én hozzá nem értő fülemmel nem mondanám playbacknek. Látszott az arcán az átszellemülés, az érzelem, ahogy a dalokat előadta.

enrique1
Enrique a Hero éneklése közben, forrás: saját felvétel

Zenék terén is változatos volt a koncert, a régi klasszikusaktól kezdve az újabb számokig minden volt a repertoárból. Amelyik számai angolul és spanyolul is fel vannak véve azokat spanyolul énekelte, de meglepően sokat énekelt angolul is. Talán nekem a legjobban a Bailamos és a Hero tetszettek, de a mostanában ismertebb számaira, mint a Bailando, a Subeme la radio, vagy a Duele el corazon-ra volt a legnagyobb tombolás és csápolás a tömegben.

Ami még vicces volt számomra, hogy a kis színpadra érve megkérdezte, hogy ki menne fel szívesen, és a visító, csápoló lányok közül 2 férfit választott ki, hogy csatlakozzanak hozzá. Velük megivott egy felest, aztán az egyik férfi feleségét is nagy nehezen felhozták a színpadra, aki aznap ünnepelte a születésnapját. Bele sem gondolok, hogy milyen élmény lehetett számukra az a látvány és érzés, hogy csak nekik énekel.

IMG_7279
A szerencsés, aki feljuthatott a színpadra, forrás: saját kép

Összességében hihetetlenül jó élmény volt, amire nagyban rásegített az, hogy nem csak a távolból, a kivetítőről nézhettem, hanem szinte testközelből élvezhettem Enrique előadását. Mindenkinek ajánlom hogy helyezkedjen jól, hiszen ez tipikusan az a koncert (főleg most a nőkre gondolok) ami esztétikai szempontból is elég erős. Bár láttam pár negyvenes pasit aki a feleségénél is hangosabban énekelt meg fütyült, szóval már semmin nem lepődök meg… Aki megy, annak jó szórakozást ma estére 🙂

És egy kis kedvcsináló videó, fogadjátok szeretettel:

 

Tavaszi étterem hét

Maris_banner3a

Idén tavasszal is megrendezte a Dining City az étterem hetet március 5-11-ig, melynek keretében jó minőségű, alapjáraton drágább éttermekben kóstolhatunk meg 3 fogásos menüket fix áron. Aki ismer engem, az tudja hogy szeretek jókat enni és különlegességeket kipróbálni, így talán nem meglepő, hogy idén is gyorsan foglaltam asztalt több résztvevő étterembe is. Tavaly ősszel is nagyon tetszett ez a koncepció, akkor a Gustolato-ban és a Lisztróban jártam, éppen ezért idén új éttermeket akartam kipróbálni.

Az első a Pane Vino volt, amit régen Bodroginak hívtak. Ez a kis étterem a BAH csomópontnál található tőlem nem messze, a családdal voltunk itt már többször is, sőt az egyik születésnapomat is itt ünnepeltük. Az étterem séfje ráadásul Zoboki Zoltán, akitől a Chefparade-n is volt alkalmam tanulni. Egyszer kóstoltam itt egy nagyon különleges libamáj brûlée-t, amit fehér csokival készítettek, az íze a mai napig felejthetetlen a számomra.

A menüből előételnek a fürj esszenciát kacsamáj royallal, főételnek a sziki pontyot zsályás haltejjel, malacbőr-chipsszel és vajas burgonyával, desszertnek pedig a levendulás madártejet  őszibarack granite-tal és törökméz tűzijátékkal választottam. Az összes fogásban volt valamilyen különleges összetevő, amit korábban még nem próbáltam ilyen kombinációban.

1
A Pane Vino ajánlata, forrás: saját képek

A legjobban talán az előétel ízlett. Nem számítottam arra hogy ilyen különleges levest hoznak ki. Az edény alján volt a kacsamáj, és arra öntötték rá a fürj levest, ami friss és illatos volt. A ponty is nagyon kellemes volt, bár szerencsétlenségemre több szálkát is találtam benne, amit nagyon nem szeretek, de hát a ponty már csak ilyen. A törökméz és a granite is nagyon finom volt, de a levendulás íz nekem kicsit túl erőteljesnek bizonyult a formabontó madártejben. Az étteremnek nagyon jó volt a hangulata, a pincér lány rendkívül előzékeny és kedves volt, még kaptunk egy ajándék pohár pezsgőt is. Összességében jól sikerült az este és mindenkinek tudom ajánlani az éttermet, számomra sokszor bizonyította már, hogy megállja a helyét.

A második étterem a L.A. Bodegita, avagy Lajsz András karibi hangulatú étterme volt, ami a Jászai Mari tér közelében található. Itt még nem jártam korábban, sőt elsőre azt hittem, hogy az általam már ismert és kedvelt La Bodeguita Del Medio kubai étteremről van szó. Az itteni menüből előételnek a Libamáj trilógiát (libamáj zsírjában, mousse, trüffel), főételnek a grillezett lazacot papardellével és parmezánnal, valamint desszertnek a tiramisut választottam. Nem volt nehéz a döntés, hiszen ezek a fogások (libamáj, lazac, tiramisu) mind a kedvenc ételeim közé tartoznak.

2
A L.A. Bodegita ajánlata, forrás: saját képek

A libamáj trilógiában mindhárom elkészítési mód nagyon különleges volt, bár nem ismertem fel hogy melyiknek kellett volna a mousse-nak és a trüffelnek lennie, de nekem mint libamáj rajongónak rendkívül ízlett mindegyik. A lazac is jól sikerült, bár a tészta hozzá nem volt a kedvencem, nagyon olajos lett és a tökmag valahogy nem illett nekem hozzá. Ám a legnagyobb csalódást számomra a tiramisu okozta, aminél eddig csak finomabbakat ettem (bár ez lehet, hogy Olaszország hibája :D) A piskóta túl sokáig volt a kávéba áztatva, és nagyon kevés volt a mascarpone-s krém, így az egész sütemény majdnem hogy kávétól ázott piskóta és kakaópor keveréke volt. Lehet, hogy a banán splittel jobban jártam volna.. Ellenben a tálalással elégedett voltam, gusztusosan nézett ki minden. Az éttermet nem feltétlenül ajánlanám, a felszolgálás az a tipikus erőltetett mosolygós volt számomra, az élő zene pont akkor ért véget amikor megérkeztünk, és egy fél óra csöndben ülés után amikor megkérdeztük, hogy nem lehetne-e valami zenét lejátszani azt mondta a pincér, hogy szívesen felhoz egy hangfalat amin telefonról tudunk zenét lejátszani… Végül nem ezt az opciót választottuk és elég jó este sikeredett de az inkább a társaság miatt volt, nem a hely hangulata vagy az ételek segítették elő.

A harmadik étterem a Dunacorso volt, ahol szintén még nem jártam korábban, viszont sok jót hallottam róla. A hely nagyon hangulatos és nagyon jó az elhelyezkedése, a nevéből lehet következtetni rá, hogy közvetlenül a Dunaparton található, a Vörösmary tér közelében. Az itteni menüből sem esett nehezemre a választás, előételnek a konyakos kacsamáj bon-bont, mangó textúrákkal, főételnek a citruskéregben sült sertésszűzet, vajmártásal, articsókaszívvel és pagodakarfiollal, és végül desszertnek a glutén- és cukormentes Esterházy tortát kóstoltam meg.

3
A Dunacorso ajánlata, forrás: saját képek

A kipróbált 3 étteremből ez okozta a legkellemesebb meglepetést, Az egyébként meglehetősen drága hely most igazán jó áron remek ételeket kínált, a kiszolgálás itt volt a legmagasabb színvonalú, és az élő zene is emelte az este fényét. Az ételekben nem találtam kifogást, mind a mangó variációk, mind a sertésszűz a mártással és a karfiollal isteniek voltak, és a tortán nem is igazán éreztem, hogy cukormentes lett volna. Az este végén a hegedűs Mendelssohn Tavaszi zsongását játszotta, még a számla kifizetése után is maradtunk egy picit és csak élveztük a gyönyörű dallamokat.

Összességében jó döntés volt részt vennem az étterem héten idén is, hiszen új ételeket próbálhattam ki, ami számomra mindig izgalmas, és kellemes hangulatban teltek az estéim. Mindenkinek tudom ajánlani az ilyen lehetőségeket, hiszen általában ezekben az éttermekben nem úszunk meg egy vacsorát ilyen olcsón. Ráadásul, ki tudjuk próbálni a kínálatukat, és ha esetleg visszatérnénk akkor nem érhet majd nagy meglepetés minket. A következő étterem hét ősszel lesz majd, készüljetek előre 🙂

Terror, avagy a jog megjelenése a színpadon

Maris_banner3a

Tegnap este volt szerencsém megnézni Ferdinand von Schirach Terror című darabját a Katona József Színházban. Nagyon nehéz rá jegyet szerezni, de sokszor nézem a honlapot és pont kifogtam egyet. Már régóta el akartam menni, mert ajánlották nekem, és jobban szeretek olyan darabokat megnézni, amiről biztosan tudom, hogy élvezni fogom.

Sírtam, nevettem, szorongtam, véleményt nyilvánítottam. Ritkán érez ennyit az ember egy majdnem 2 órás előadás közben.

A műsor előtt már ismertem a történetet, így amikor azzal indult a darab, hogy mindenki felejtsen el mindent amit az esetről hallott, egy kicsit nehezemre esett elvonatkoztatni. Ugyanis nézőként az esküdtszék részévé váltam egy rendkívül érdekes és komplex tárgyaláson. A történetet csak nagy vonalakban vázolnám fel, bár a darab nem tartogat meglepetéseket, rögtön az elején kiderülnek a tények amiket fel kell, hogy dolgozzunk.  A Lufthansa Berlin és München között közlekedő utasszállítóját eltéríti és egy teltházas stadion felé kormányozza egy terrorista. Két vadászrepülőt küldenek a géphez, ám a figyelmeztető lövések nem segítenek, és a fedélzeten tartózkodó 164 utas a repülőgéppel együtt egy 70 ezer emberrel teli stadion felé tart. A rangidős pilóta a parancs ellenére úgy dönt, hogy a kisebbik rosszat választja, és lelövi a gépet, amelynek utasai között nincs túlélő. A tettét beismeri, és a tanúkkal egyezik a vallomása, a tárgyalás során a közönségnek kell döntenie: bűnös, vagy ártatlan Lars Koch pilóta?

terror1
Mészáros Béla a védőügyvéd szerepében, forrás: szinhaz.hu

Rendkívül érdekes érveléseket hallottam mindkét oldalról. Aki repülőjegyet vesz manapság az vállalja is egyből annak veszélyét, hogy terrortámadás áldozata lehet? A parlament légvédelmi törvényét alkotmányellenesnek nyilvánító német alkotmánybíróság vajon jó döntést hozott? Megtette volna ugyanezt Lars összes pilóta társa és felettese? A repülőgép utasai valójában már halálra voltak ítélve és Lars csak megrövidítette a hátralevő életük? Na és mégis ki a felelős azért, hogy nem gondoltak a stadion kiürítésére?

A Katonától megszokott aktualitás ebben a darabban sem maradt el. Amikor nap mint nap terrortámadások hírét olvassuk az újságban, amikor gépfegyveres katonák járőröznek a városban, és amikor órák hosszát állunk sorba a repülőtereken a biztonsági átvilágítások miatt. Hogyan tudunk harcolni a terrorral? Szükséges-e ragaszkodni egy extrém esetben a jogszabályokhoz vagy az adott szituációban kell ésszerű döntést hozni? Rengeteg gondolatot ébresztett bennem a darab. Azt hisszük, hogy kisemberként az ilyen esetek nem vonatkoznak ránk. Mi sosem fogunk ilyen szituációba kerülni. Remélem tényleg nem.

terror2
Az ügyésznő és a vádlott konfliktusa, forrás: art7.hu

Amikor a bizonyítékokat bemutatták, a tanúkat kihallgatták, és az államügyésznő és a védő is elmondták záró beszédüket, a közönségre nehezedett a döntés meghozatala. A terembe való bemenetelkor kaptunk két kártyát, amelyekre a FELMENTEM és az ELÍTÉLEM szavak voltak írva, ezek egyikét kellett bedobnunk az előadás végén körbeadott dobozokba. A szavazás során nem lehetett tartózkodni, mindenkinek kötelező volt a vélemény nyilvánítás.

Számomra ez egy lehetetlen döntés volt. Végig azon vívódtam, hogy én hogy tennék egy ilyen helyzetben. Volt, hogy a repülőgépi utasok, volt hogy a stadionban tartózkodók, és volt, hogy a pilóta helyébe képzeltem magam. A darab iróniája ebben rejlik: volt joga Larsnak 164 ember élete felett dönteni? És neked van jogod az ő élete felett? Tudtam, hogy akármilyen döntést is hozok, csak rossz lehet. Ha felmentem, akkor egyetértek azzal, hogy lehet emberi életet egy másik emberi élet elé helyezni, még ha arról is van szó, hogy kevésnek kell meghalnia többekért. Ha nem mentem fel, akkor egy számára rendkívül nehéz, önzetlen cselekedetért büntetem, amivel ő valójában 70 ezer ember életét mentette meg.

terror4
A tanú kihallgatása, forrás: art7.hu

És itt jött be a fejembe az a gondolat, hogy mi történt volna, ha az utasoknak sikerül bejutniuk és lefegyverezniük a terroristát a pilótafülkében, vagy ha a pilóta az utolsó pillanatban mégis felfelé húzza a kormányt. Hiszen ez is felmerül a tárgyaláson, bár csak spekulációk keretében, és inkább a tényekre alapozva hoztam meg a döntésem. Annak ellenére, hogy az egyetemi tanulmányaim során már 3 jogi tárgyat is teljesítettem, nem gondolom, hogy nagyon értenék a joghoz. Érdekes lehet ez a darab azok számára is, akik joghallgatók vagy ügyvédként a szakmában dolgoznak.

Az előadás végén megtudtam, hogy 104 néző ült a nézőtéren, ebből 65 a vádlott felmentésére, 39 a vádlott bűnösségére szavazott. És ami a legérdekesebb, hogy a darab összes előadásáról szerte a világban elérhetőek az eredmények a terror.theater honlapon. Az oldalt böngészve egyből feltűnik, hogy a távol-keleti országokban, mint Japán és Kína, az előadások többsége azzal zárult, hogy elítélték a pilótát, míg Európában és Amerikában nagyrészt ártatlannak ítélték.

Én felmentettem, ti hogy tettetek volna?

 

 

London, honey! (2. rész)

Maris_banner3a

Habár csak 4 napot töltöttem Londonban, annyi élménnyel gazdagodtam, hogy az nem fér el egy bejegyzésben, így úgy döntöttem, hogy két részre bontom a beszámolót. Alapjáraton is nagyon szeretem a gasztronómiát, de amikor utazom akkor különösen szeretek megengedni magamnak helyi finomságokat és minden jót. Nekem az utazásnál fontosabb az élmény, annak az érzése, hogy beülök egy szép helyre, ahol jókat ehetek és amire még sokáig emlékezhetek. Így Londonban is felkutattam pár helyet drága úti társaimmal, akikkel belevetettük magunkat a helyi és a nemzetközi konyha rejtelmeibe.

Reggeli/brunch

Nekem az összes étkezés közül talán a reggeli a kedvencem, itthon is sokat járok brunch-olni, és Londonban sem akartam ezt az élmény kihagyni. A Bill’s egy hangulatos étteremlánc isteni reggeli menüvel, több helyen is van a városban, nekünk volt egy közel a szálláshoz, így az első napot ott indítottuk. Remek volt az Eggs Benedict és a briós kosár lekvár válogatással. Lehet kapni lekvárt elvitelre is, mindegyiket tudom ajánlani, de a narancsos volt talán a legkülönlegesebb.

IMG_5750
Reggeli a Bill’s-ben, forrás: saját felvétel

Nem mehettem úgy Londonba, hogy nem ettem full english breakfast-et. A The Blackbird nevű helyen próbáltam ki, az Earl’s Court közelében, de biztos vagyok benne, hogy még sok helyen lehet finomat enni a városban. Keressétek a kis utcákban az eldugottabb helyeket, hiszen a látványosságok közelében minden drágább és nem feltétlenül olyan jó minőségű. Aki fancy bruch-ra vágyik annak a Notting Hill-t vagy Kensingtont tudom ajánlani, de a Covent Garden-i Balthazar is nagyon híres.

Az egyik legkülönlegesebb élményt viszont a Borough Market nyújtotta, hiszen nagyon szeretek piacokra járni és kipróbálni a helyi különlegességeket. A Borough Marketről egy külön bejegyzést is lehetne írni, annyi finomságot kaphatunk ott. Isteni a Fish & Chips, a Pie & Mash és, ha valami bizarra vágytok akkor a “jellied eel”-t, vagyis az angolnát is megkóstolhatjátok. Kicsit a barcelonai piacra emlékeztetett a hely, bár közel sem olyan nagy.

img_6031.jpg
Chorizós scotch egg a Roast-ban, forrás: saját felvétel

Mi felfedeztünk egy éttermet, a Roast-ot, ami a piac felett volt, egy üveg fal mellett ültünk, ahonnan rá lehetett látni a piactérre és az ott nézelődő emberekre. Isteni volt a chorizós scotch egg-jük, ami a spanyol és az angol ízek tökéletes kombinációja volt, és amit az ajándék Prosecco-val öblítettünk le. Ittunk mellé flowering tea-t is, aminek a különlegessége abban rejlett, hogy a forró víz hatására kinyílt a kancsóban egy virág, így nemcsak finom, hanem szép látvány is volt.

Tipikus “Instagram hely” a Selfridges üzletház 2. emeletén levő Aubaine étterem, ahol a finomságok mellett a hely kinézete is különleges élmény lehet. A plafonról halvány lila akácvirágok lógnak le, és a falakon végig tükör van. Az egész helység tavaszias hangulatú még a tél közepén is. A napközbeni Gin Martini picit erős volt, de a különleges koktélok mellett finom kis scnack-eket is lehet kapni.

IMG_5882

Afternoon tea

Angliában szokás beülni egy afternoon tea-re, ami isteni sütiket és különleges teákat jelentett a számunkra. A Sketch nevű helyet néztem ki még itthon, hiszen az interneten szebbnél szebb képeket találtam onnan. Különböző tematikájú termeik vannak, mint például elvarázsolt erdő, rózsaszín amerikai diner, vagy antik könyvtár hangulatú szoba. De talán a legkülönlegesebb helység a mosdó, ami egy nagy fehér terem, hatalmas fehér tojásokkal, amikben a WC-k találhatóak. A plafonon neon színek világítanak, és az egész helységnek futurisztikus a hangulata. Érdemes asztalt foglalni, hiszen rendkívül népszerű a hely annak ellenére, hogy az árak eléggé el vannak szállva.

Akinek nem az elegáns helyek tetszenek annyira, hanem inkább street food-os hangulatra vágyik, annak a Kingly Court-ot a Carnaby Street-nél tudom ajánlani. Ezt leginkább a budapesti Gozsdu Udvarhoz tudom hasonlítani, bár közel sem ugyanolyan, és talán a mi Gozsdunk még nagyobb is. Egy keskeny folyosón jutunk be egy udvarra, ahol 3 emeleten körbe különlegesnél különlegesebb helyeket találtunk, a világ minden részéről voltak itt bárok és éttermek. A perui ételeket a Senor Cevice-ben, a Karib-tergerieket a Rum Kitchen-ben, az amerikaiakat a STAX-ban, a görögöket a The Life Goddess-ben kóstolhatjátok. Mi a Whyte & Brown helyen kóstoltuk végig a desszert lapot, a brownie, a toffee pudding és az almás gyömbéres sajttorta is meglepően kellemes volt annak ellenére, hogy a hely a csirkehúsra van specializálódva.

sketch
A Sketch rózsaszín terme, forrás: saját felvétel

Vacsora

Ha a londoni gasztronómiára gondolok, mindig a Covent Garden jut az eszembe. Ott csoportosulnak a legjobb éttermek, és az London egyik legnagyobb múlttal rendelkező városrésze. Találkozhatunk itt reggelizőhelyekkel, ötcsillagos éttermekkel, és különleges bisztrókkal is. Mi itt főleg az olasz konyha rejtelmeiben merültünk el. Két estén is jöttünk ide vacsorázni, először a Vini Italiani-t próbáltuk ki, ami a régi Market Hall aljában található. A gnocchi-t egy kis tálkában hozták ki, amiben még bugyborékolt a forró sajt szósz, annyira friss volt. A hely nem túl nagy, viszont annál hangulatosabb és autentikusabb. Lehet elvitelre kapni üveg borokat, de nem a megszokott magyarországi áron vannak 😀

IMG_6556
Vacsora a Li Veli-ben, forrás: saját felvétel

Az utolsó este látogattunk el másodjára is a Li Veli Winery & Bistro-ba, ami egyértelműen a kedvenc helyem volt az egész utazás során. A tésztájuk rendkívül friss, a bruschettájuk nagyon ropogós, a burrátájuk különösen omlós, és a tiramisujuk a legkrémesebb volt. Kipróbáltunk egy elsőre furcsán hangzó olasz specialitást is, a pisztáciás fagyit oliva olajjal. Az étterem menedzserével hamar jóban lettünk, jobbnál jobb borokat hozott nekünk és amikor megtudta, hogy a blog nevét, akkor az este végén még a kedvenc Gin Tonic-ját is megkóstoltatta velünk. Igazi olasz vendégszeretettel találkoztunk az étteremben, és ha egy dolgot kellene ajánlanom, akkor az a 2009-es Pugliai Aleatico desszert bor, aminél finomabbat én még Olaszországban sem ittam.

li veli kocc
Egészségünkre!

Nem bántuk meg, hogy Londonban nem csak a helyi fogásokat kóstoltuk meg, hiszen olyan változatos konyhával rendelkezik a város, hogy nem hagyhattuk ki a már megszeretett, megszokott ízeket.

Aki még nem látta volna az utazásról készült videónkat az itt megtekintheti 🙂