Találkozás

A darabban mindeki mesél és mindenki hallgat. Mindenkinek van története, és minden történet vezet valahova. Úgy véljük, hogy zárt ajtók mögött mindig történnie kell valaminek, és ha az ajtó nyitva áll, semmi sem történhet velünk.

Nádas Péter művében – amelyet Eszenyi Enikő rendezett a Vígszínház Pesti színpadára – az 50-es évekbeli nehéz, ÁVH uralta Budapestre térhetünk vissza. A darab egy múltbeli szerelmi történetet kísér végig kisebb nagyobb jelenbe visszatérő megszakításokkal. Nyers őszinteséggel és 18 éven felülieknek ajánlott kendőzetlen naturalizmussal mutatja be a rendszer antiszemita, ellentmondást nem tűrő jellegét és diktatórikus kegyetlenségeit.

Egy férfi és nő szerelme bármikor és bárhol megtörténhet. És meg is történt. A két főszereplő találkozása, ahogy a cím is sejteti, nem csak a kettejük között lévő viszony tisztázását, de a múlt felidézését, az elnyomott kínzó emlékektől való megszabadulást, a megkönnyebbülést, megértést, továbblépést és megbocsátást is elhozza.

Az előadás különlegességét adja, hogy a nézők élő videófelvételek  közvetítésével tekinthetnek vissza a múltba, amely egy vetítőként szolgáló föggönyön jelenik meg előttük, de valójában a függöny másik oldalán zajlik. Ez a színpadot két részre, jelenre és múltra osztja. A vetítőfüggöny sosem gördül fel; tulajdonképpen elzárja a múlt eseményeit a jelentől. Így az idő és tér síkjai elkülönülnek egymástól, a jelenből múltba váltó elbeszélés könnyedén figyelemmel kísérhető.

A darab mély érzelmeket hordoz és megidézi a magyar történelem egyik sötét időszakát. Egy gyönyörű szenvedéstörténetet kísérhetünk végig, amelyet egészében csak a darab vége felé érthetünk meg. Az elejtett utalások és beszédes díszletek adják meg igazán a korhoz illő hangulatot, ezzel erősítve a történet mélységét és szomorúságát.

Amikor felkapcsolták a villanyokat és felálltam a székemből, kavarogtak bennem az érzések. Nagy hatással volt rám a darab képi világa, a látvány és a stílusa is, amely semmiképp nem nevezhető hétköznapinak vagy könnyedén emészthetőnek. Nagyon tetszett az emlékek felidézésére használt élő vetítő módszer. Teljes átélést biztosított és emlékszerűvé varázsolta a múlt eseményeit. A történet számomra több fordulatot, megrázó képeket, utalásokat és felismerést tartogatott. Katartikus élmény volt, hogy az iskolában tanultak, személyes élmények,kötődések és az előadás egyben nyújtott valami egészet nekünk. Valamit, ami mindenkinek más. Hiszen mást vittünk magunkkal a terembe, mást vettünk át, így mást is hozhattunk haza.

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

Create a website or blog at WordPress.com

Up ↑

%d bloggers like this: