A chicagói hercegnő

Khloe_banner3aAmikor nagyritkán ellátogatok egy operett előadásra, mindig annyira elszégyellem magam. Elszégyellem, mert amikor lehetőségem lenne, sem veszem meg azt a jegyet és megyek el megnézni egy ilyen darabot.

Pedig az operett annyira magyar, annyira a miénk! Olyan szórakoztató, vicces, látványos és elbűvölő. Úgyhogy megintcsak megfogadom, többet kell operettekre járnom!

Amikor előadás közben ültem, többször is libabőrös lettem, olyan nagy büszekség töltött el.  Büszkének éreztem magam, mert egy igazi magyar műfajban magyaros zenéket hallhatok, csárdást láthatok és igazi operettes vicceken kacaghatok. Aki már látott valaha ilyen előadást, tudja miről beszélek. Véleményem szerint az operettnek pontosan ezek a jellmezői. A népi zene és tánc elemei, a magyaros viselet, és az elmaradhatatlan humor. És mindeközben borzasztó szórakoztató, nagyszabású és magávalragadó.

Kálmán Imre, az operettek nagymestere, többek között olyan műveket alkotott, mint a Csárdáskirálynő, Marica grófnő, A bajadér vagy A chicagói hercegnő. Ám most egy kicsit kitérnék a legutóbbira, hiszen jelenleg a Budapesti Operettszínházban bárki megtekintheti ezt a darabot, akinek csak kedve akad. És remélem minél többen tesznek majd így! ( Persze a Csárdáskirálynő, Marica grófnő, és sok egyéb operett is repertoáron van!)

Egy amerikai multimilliomos lánya, Mary Lloyd, barátnőivel, Edith Rockefellerrel és Sarah Rotschilddel fogadást kötnek, hogy európai útjuk során kinek sikerül megvásárolnia azt, ami pénzért tulajdonképpen nem is vehető meg. A tét: egy millió dollár.

fbR184.jpg
Forrás: Budapesti Operettszínház

Utazásuk folyamán Mary, az elkényesztett, felszínes fruska megismerkedik Sylvária, egy képzeletbeli kis állam sármos trónörökösével, Borisszal. A dúsgazdag lány úgy dönt, megveszi a kis Kelet-Európai, csőd szélén álló hercegséget palotástól, trónostól. Ám titokban a sekélyes, önző és kényes hölgy beleszeret a faragatlan, goromba hercegbe, aki féltve igyekszik megőrizni a kulturális hagyományokat, tradíciókat, és nem utolsó sorban saját önbecsülését a megállíthatatlan amerikai befolyással szemben.

A kettejük állandó rivalizálása az amerikai és magyaros táncos-zenés jegyek váltakozásával jelenik meg a színpadon. Egyszer charleston, majd csárdás, utána slow fox és valcer, jazz és folklór. Az operett zenei világa lenyűgöző, esztétikusan keverednek a tengeren-túli és hazai stílusok. A gyönyörű ruhák, pompás díszletek és Kálmán Imre nagyszerű dalai valamint a látványos koreográfiák elvarázsolnak és magával ragadnak. Egy egész estés kikapcsolódásban lehet részünk, amint az Operettszínház visszarepít minket az 1928-ban bemutatott darab korába. Habár a mű a bemutató óta majd 90 évre a feledés homályába merült, mondanivalója és problémaköre jelenleg is vitathatatlanul aktuális.

RXwh101
Forrás: Budapesti Operettszínház

Mindenkinek szívből ajánlom!

 

Khloe

 

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s