Murau, a magyar síparadicsom

Maris_banner3a

Még sosem voltam márciusban síelni, eddig mindig januárra vagy februárra esett a síelés a családdal vagy a barátokkal. Még járni is alig tudtam, de a szüleim már sílécet adtak a lábamra – talán egy év maradt ki azóta, amikor nem volt alkalmam a kedvenc téli sportomat űzni. Így hát aggodalommal gondoltam már októberben a március közepére lefoglalt szállásra, hiszen féltem hogy túl jó lesz az idő, és kásás lesz a hó. Szerencsére nem ért csalódás, amikor Murau városába és a Kreischberg síterepre látogattunk.

800_dsc-7294
Club Hotel Kreischberg, forrás: síelők.hu

A szállásunk közvetlenül a felvonó aljában helyezkedett el a korábbi évekkel ellentétben, így kifejezetten kényelmes volt a sícipőben baktatás és a síléc vállon cipelése, hiszen csak egy rövid távot kellett megtenni. A Club Hotel Kreischberg-ben szálltunk meg, ami egy több házból álló komplexum, helyes kis szobákkal és kitűnő wellness részleggel, amit kifejezetten élveztem a hosszú síelések után. Ami meglepő volt számomra, hogy már a recepción magyarul szóltak hozzánk, a folyosókon és a szaunában is mindenki magyarul köszönt. Később kiderült számomra, hogy Murau kifejezetten magyarok által preferált síterület, ez is magyarázza a hüttékből hangosan kihallatszó Wellhello dalokat, vagy az Álomhajót éneklő jókedvű fiatalokat. Osztrák rendszámú kocsit keveset láthatott az ember, ellenben volt magyar zászló kitűzve a síliftek aljába.

Habár az igazi osztrák hangulat elmaradt, a tradicionális ételek kárpótoltak 😀 Megkóstoltam a kihagyhatatlan gőzgombócot, jó sok vaníliaszósszal és mákkal megszórva, meg meleg almás rétest tejszínhabbal vanília tengerben. De a sós ételek közül is próbáltam zseniálisakat, mint például a Käsespätzle, amit rengeteg sajttal és pirított hagymával tálaltak. A régióban ismert Murauer díjnyertes sör is jól esett egy hosszú nap végén. A legjobban a Schluckspecht hütte tetszett, hiszen az nem a központi hütte volt így nem kellett olyan sokat várni és mindig volt kényelmes hely a napágyakban.

murau
Aperol Spritz, Gőzgombóc, Murauer sör és skiwasser, forrás: saját felvételek

Az időjáráson viszont meglepődtem. Már előre féltem hogy 10 fokban, kásás hóban fogunk síelni, ehhez képest az első két napban még jó idő volt, délután 5-kor még kellemesen lehetett a hegy tetején a napsütésben Aperolozni 😀 Utána viszont hirtelen váltás jött, hóesés, köd, lent a völgyben eső. Úgy már kevésbé volt élvezetes a síelés, de még a kibírható kategóriába sorolnám. A hüttékben ilyenkor egész nap kifejezetten sokan tartózkodtak, és a buborékos, ülésfűtéses síliftekhez tartozó pályák forgalma is megnőtt.

A sípályákat tekintve is nagy a változatosság, mindenki megtalálhatja számára a legkedvezőbbet, hiszen a kezdő kék pályától a feketéig mindenfélével találkoztam. A sípályarendszeren 17 kilométer kék, 16 kilométer piros és 9 kilométer fekete sípálya besíelésére van lehetőségünk. Talán a Rosencranz csúcstól lefelé jövő meredek piros pályák voltak a kedvenceim, olyan magasra viszonylag kevesen mentek föl így nem volt nagy tömeg. Azonban mint utólag megtudtam, az ide felvezető kétüléses sílift volt az, amiből pár hónapja helikopterrel mentették ki az embereket egy műszaki hiba miatt. Így aztán inkább a csákányos liftet ajánlanám az oda feljutáshoz, az gyorsabb is. Amire az itt síelőknek fel kell készülniük viszont az az, hogy a völgybe csak fekete pálya vezet, se piros sem kék pályán nem lehet lejutni a sílift aljába. A liftek zárása előtt hosszú sorok kígyóztak a kabinos lift bejárata előtt, hiszen a kezdők és a hüttében sörözők nem merték bevállalni a kalandos lefele utat. A nap végén, fáradtan tényleg nem kellemes az a buckás, jeges fekete pálya, azonban még mindig jobb a fél órás sorban állásnál.

IMG_7609
A Rosencranz-ra menet, forrás: saját felvétel

Az árakat (síbérlet, szállás, étel-ital) tekintve Ausztriához képest nem annyira drága ez a síterület, vannak sokkal drágább helyek is, ahol napi 50 euró alatt nem lehet síbérletet kapni. Ellenben például Franciaországgal összehasonlítva talán mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkban. Én Franciaországot is nagyon szeretem és többször voltam már ott is síelni, viszont a síliftek és a pályák minősége számomra Ausztriában sokkal jobb. Nem beszélve a hüttékben lévő választékról…

A szórakozási lehetőségek nem merülnek ki a hegy tetején megrendezett délutáni hütte bulikban, majdnem minden este a pályák aljában szervezett buli volt, ahova meglepően sokan jöttek vissza a városból még a hétköznapokon is. Meglepve tapasztaltuk, hogy itt még engedélyezett a kocsmákon és szórakozóhelyeken a cigarettázás, ami szokatlan volt hiszen itthon már megszoktam, hogy nincs füstszag a budapesti helyeken.

IMG_7776
Murau főtere, forrás: saját felvétel

Mivel nagyrészt a Kreischberg síterepnél töltöttük el az időnket, hazafelé volt csak alkalmunk Murau hangulatos kis városába betérni. Ausztriában vasárnap zárva tartanak a boltok, így az utcákon kevés emberrel találkoztunk, vélhetően mindenki otthon a családi ebédre készülődött. A város a Mura folyó mentén fekszik, aminek a promenádján sétálva nem csak a hangulatos, színes házakban, hanem a felette elhelyezkedő hófedte hegyekben is gyönyörködhettünk. A város télen és nyáron is rengeteg turistát vonz, nem csak a síeléssel, hanem a golfozással is csábítják az ide látogatókat. A hotelünkben és a turista információs irodában is rengeteg magyar nyelvű programajánló és brosúra várta az érdeklődőket, tele érdekes programokkal.

Hazafele a határhoz közeli Eisenstadt (magyarul Kismarton) városába is betértünk, ami Haydn-ről és az Esterházy-kastélyról híres. A kastély kiállításai három részből állnak, „Az Esterházy-kastély fénypontjai” című kiállítás a hercegi gyűjteményből származó műkincsekkel, valamint a kastély történetével ismerteti meg a látogatókat, a „Hercegnői lakosztályok” kiállításon megismerkedhetünk három Esterházy hercegné életével és sorsával, valamint az exkluzív „Haydn Explosiv” kiállítás a zeneszerző pályafutásával és munkásságával kínál egyedülálló élményt nemcsak a szemünknek. A fentieken kívül érdemes még benézni a kastély ódon pincerendszerében létrehozott Bormúzeumba, mely Ausztria legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét vonultatja fel.

IMG_7869
A Haydn kiállítás bejárata az Esterházy kastélynál, forrás: saját felvétel

Eisenstadt is rendkívül hangulatos kisváros, tele kis éttermekkel és bevásárló utcákkal, ám itt sem volt vasárnap olyan nagy élet, így a kastély után Sopron, majd Budapest felé vettük az irányt. Összességében jól telt a síelős/városnézős hosszú hétvége, nem bánom, hogy Murauba mentünk bár személy szerint jobban preferálom Tirolt vagy a Ski-amadét, de így is jó élmény volt 🙂

És végezetül egy kis kedvcsináló videó, csak nektek, csak most:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

w

Connecting to %s