Körút az Amalfi parton

Már régóta tervezgettem egy nyaralást az Amalfi-parton, amiről korábban az hallottam, hogy Olaszország egyik legszebb része. Erről a képeket nézegetve meg is bizonyosodtam, és rögtön elkezdtem nézegetni hova és hogyan érdemes repülni. Egy kedves barátnőmmel utaztunk ketten, mindkettőnknek régi álma valósult így meg. A bejegyzés végén egy videót is láthattok a kalandjainkról 🙂

Az Amalfi partvidék Nápolytól délre, a Salernói öbölnél fekszik. A legközelebb a nápolyi reptér található, ahonnan vonattal könnyen eljutunk a partra, ám mi első állomásnak Rómát választottuk, oda lényegesen olcsóbb volt a repjegy, és hasonlóan könnyű a lejutás. Mindkettő városba repül a Wizzair, és a Ryanair is Nápolyba, így könnyen lehet olcsó repjegyeket kifogni. Mi egy estét Rómában töltöttünk, ami elég lehet arra, hogy az ember kicsit körülnézzen, egyen egy jót ha már járt ott. Rómáról írtam már korábban is, azt itt olvashatjátok.

IMG_3461
Sorrento, forrás: saját kép

Utána Sorrento felé vettük az irányt, ide a Flixbus-szal jutottunk le, lehet vonatozni is de ez a direkt járat légkondival, wifivel és konnektorral kényelmesebbnek tűnt. Sorrento volt a főhadiszállásunk, mindenkinek ajánlom hogyha több napra jön itt foglaljon, mert picit olcsóbb, mint a többi város a környéken, de van vonatállomása és sok komp is innen indul Capri-ra. Maga a város nagyon hangulatos, jók az éttermek, és a helyről a Vezúvra is szép a kilátás. Innen indul a Sentiero degli Dei (istenek útja) turistaútvonal, amit 3-4 óra alatt lehet megtenni, és az út folyamán elképesztő kilátás nyílik Caprira és az Amalfi partra. Sorrento városa emellett tele van kis öblökkel kikötőkkel, dombokkal, hegyekkel, sziklára épített luxusvillákkal és citromfa ligetekkel.

IMG_3489
Kilátás Sorrentoból a Vezúvra, forrás: saját kép

Első napunkon a belvárost fedeztük fel, egyenesen az éttermek felé vettük az irányt. A főutcán és a mellékutcákban is jobbnál jobb éttermeket találtunk, elsőként beültünk egy kis aperitivo-ra az Artis Domus Relais éttermébe, aminek a kertjére már az utcáról felfigyeltünk, rózsaszín virágos fák, nagy fehér bútorok, rendkívül kedves kiszolgálás, isteni bruschetta és kis nyuszik is szórakoztattak bennünket az evés-ivás közben.

IMG_3276
Bruschetta válogatás az Artis Domusban, forrás: saját kép
IMG_3344
A nyuszik a kezünkből ettek az Artis Domusban, forrás: saját kép

Utána a Cafe Latino étterembe mentünk, ami szintén a kertje miatt tetszett meg. Hangulatos pavilonnal, szökőkúttal, citromfákkal, napernyőkkel és isteni koktélokkal várta a hely a vendégeket. Megkóstoltuk a Ravioli Caprese-t, a ricottával töltött és paradicsomszósszal tálalt ravioli tésztát, de a Gnocchi alla Sorrentina is isteni volt. Annyira, hogy utolsó nap is visszajöttünk még egy Lasagna-t és egy Calamari-t cukkini szósszal és temérdek citrommal megkóstolni. Desszertnek mindkettőnk kedvencét, az elmaradhatatlan tiramisut kóstóltuk, aminél finomabbat eddig csak Rómában ettem.

IMG_3378
Vacsora a Cafe Latino kertjében, forrás: saját kép

Az este csúcspontja azonban a naplemente volt amit a partról csodáltunk meg, a Vezúvval a háttérben. Az éjszakai élet sem marad el Sorrentóban, kifejezetten felüdülés volt végre jó zenéket hallgatni és igazi olaszosan mulatni. Mivel meleg volt még este is, így egy lenge ruhában is neki lehetett vágni az éjszakának. Belépő nem nagyon volt a bulihelyekre Budapesttel ellentétben, de lehet hogy csak jókor voltunk jó helyen 😀

Második nap következett Positano, ahova könnyen eljutottunk busszal Sorrento vasútállomásától. Onnan indul a legtöbb busz. Ne hagyjátok, hogy átverjenek: egy oda jegy csak 3 euró, ha csak oda veszel, a retúr 10, ám ha Positanoban veszed meg a vissza jegyed az is csak 2 euró. A buszút körülbelül 1 óra, de sajnos autóval sem sokkal gyorsabb a kacskaringós utakon, főleg hogy még dugóban is álltunk. De a kilátás útközben leírhatatlan volt. A busz Positano tetején tett ki minket, ahonnan kis lépcsőkön és szűk utcákon keresztül jutottunk le a központba. Szerintem szebb olasz városban még nem jártam soha. De beszéljenek magukért a képek:

IMG_3718_Facetune_18-07-2018-14-08-10
Positano színes házai a hegyen, forrás: saját kép
IMG_3684
Hangulatos utca Positanoban, forrás: saját kép
IMG_4020_Facetune_18-07-2018-14-09-47
A táj szépségét más is megörökítette, forrás: saját kép
IMG_3872_Facetune_16-07-2018-07-35-52
Bar Franco rooftop a város felett, forrás: saját kép

Positano-ban sokáig kerestünk jó éttermet, először a kikötőbe mentünk de egyik sem tetszett igazán. Azután valahogy föltévedtünk egy kis utcába a város felé, ahonnan gyönyörű volt a kilátás és az út mentén kis mozaikos asztaloknál étkeztek az emberek. Gyorsan le is ültünk a Ristorante Bruno-ba, ahol újabb Gnocchi alla Sorrentinát és sárgadinnyét sonkával és mozzarellával kóstoltunk. Hogy mindezt leöblítsük, a megszokott Aperol Spritz helyett kipróbáltuk a Limoncello Spritz-et, amit jó erősre csináltak és picit be is ütött a nagy melegben.

IMG_3741.JPG
Ebéd kilátással a Ristorante Brunoban, forrás: saját kép

Utána lementünk újból a partra hogy fürödjünk egyet. Positano-ban nincs olyan hosszú partszakasz az öbölben, a homok fekete és temérdek napágy sorakozik egymás mellett. A tenger nem olyan szép, viszont a beach clubok nagyon hangulatosak. Előre kinéztük a Villa TreVille-t, ám az picit messzebb volt, de a központi partszakasz szélén elhelyezkedő La Scogliera is elég jónak tűnt, ráadásul vasárnaponként 7 órától élő zenével, koktélokkal és ingyenes belépővel várják a vendégeket.

12_La_Scogliera_sunbather
La Scogliera reef club, forrás: Carla Coulson

A következő állomásunk másnap Capri volt. Nem vettük meg előre a kompra a jegyet, csak ott helyben Sorrento kikötöjében, mert nem lett volna olcsóbb az interneten sem. Találtam több oldalt is, ahol privát hajós transzfert lehet bérelni, mint a capri.com vagy a getyourguide.com (ahol a Dubajos yachtozást is foglaltuk), de ezek 2 fő esetén nem érik meg, csak akkor válasszátok ha többen mentek, mondjuk családdal vagy nagyobb baráti társasággal.

IMG_0527
Kilátás Caprin, forrás: Kofler Olívia

Capri csodálatos volt. Úgy tudnám a legjobban jellemezni, hogy nem lehet egyenesen menni – dombok, hegyek mindenhol, temérdek lépcső és temérdek ember (mondjuk főszezon volt), valamint hatalmas hőség. Ha a kikötőből feljutsz a központba, akkor meg kis utcák, luxus üzletek és hotelek és éttermek, megfizethetetlen árakkal. Nem véletlenül nyaral éppen most ott Will Smith is (pont lemaradtunk róla) 😦

OD-BD170_CAPRI_P_20140723152910
Capri hangulatos utcái, forrás: Wall Street Journal

A Giardini di Augusto kötelező program, ez egy kert a csúcson ahonnan gyönyörű a kilátás és látszanak a Faraglioni sziklák is. A kertbe csupán 1 euró a belépő, ezen lehet spórolni ha már minden más rendkívül drága a szigeten. Étteremnek a hatalmas napernyőkkel árnyékot adó és elő zenével szórakoztató Hotel La Palma-t választottuk, ami nagyon kellemesnek bizonyult. Nekünk elmaradt, de még kötelező program a szigeten a Grotta Azzura, ami az égszínkék vízéről híres kis barlang ahova 14 euróért lehet bejutni kis hajókkal. Itt rendkívül hosszú várakozási idővel kell számolni (egy óra is lehet a napon a csónakban ülve), és mindössze csupán 3 percet tölthet bent az ember.

IMG_4266
Faraglioni az Augustus kertjéből, forrás: saját kép

A nap végén még lenéztünk a strandra egyet fürdeni és egy hűsítő Aperolt elfogyasztani, hogy utána elérjük az utolsó kompot Sorrentoba. Itt sem ajánlom a retúr jegyet, hiszen ha nem veszel mellé hajótúrát a sziget körül, akkor csak a délután 4-es kompra veheted meg előre a vissza jegyet, míg ha a szigeten intézed, akkor bármelyik hajóval hazajöhetsz, még főszezonban sem volt megtelve a összes hely.

IMG_4362_Facetune_16-07-2018-22-06-31
Aperol Spritz papayával a kikötőben, forrás: saját kép

Utolsó nap lusták voltunk és nem keltünk korán, így a hazaút előtt betervezett Nápolyi városnézés elmaradt. Nápolyba 4 euróért megy vonat, és plusz 5 euró volt a transzfer a buszra. Érdemes úgy időzíteni a hazautat, hogy még egy igazi nápolyi pizza beleférjen. Azért innen repültünk haza, mert egyrészt Sorrentóból közelebb volt, másrész a hazafele repjegy nem volt olyan drága, mint az odafele tartó.

Tudtuk mi is előre, de készüljetek rá, hogy az árak nagyon borsosak lesznek, főleg Caprin és Positanóban. Caprin egy teljesen átlagos kávézóban (a kilátás mondjuk szép volt) egy kóláért 5 eurót (jelenlegi árfolyamon most kb. 1700 forintot), míg egy vízért 4 eurót kellett fizetni.

Ha lehet pár jótanácsom, ezeket még fogadjátok meg:

  • Az 5 nap nem elég, ha mindent meg akartok nézni, 1 hétre menjetek minimum utazással együtt. Én így kicsit rohanósnak éreztem.
  • Ne júliusban, hanem inkább ősszel vagy tavasszal menjetek, mert nem elviselhetetlen a hőség és a turista is kevesebb.
  • Ne sajnáljátok a pénzt az éttermekre – a legtöbb helyen egyszerű de nagyszerű olasz ételeket ehettek már 10-15 euróért, ami ott egyáltalán nem számít drágának, viszont az élményért abszolút megéri
  • Ne dőljetek be, ha retúr jegyre akarnak rábeszélni, olcsóbb, ha külön veszitek az oda és a vissza jegyet
  • Érezzétek magatokat jól, élvezzétek a napsütést, a kilátást, és az igazi olasz vendégszeretetet!

Végezetül az újabb kedvcsináló videó, mindenkinek szeretettel ajánljuk:

Leave a Reply

Fill in your details below or click an icon to log in:

WordPress.com Logo

You are commenting using your WordPress.com account. Log Out /  Change )

Google+ photo

You are commenting using your Google+ account. Log Out /  Change )

Twitter picture

You are commenting using your Twitter account. Log Out /  Change )

Facebook photo

You are commenting using your Facebook account. Log Out /  Change )

Connecting to %s

Create a website or blog at WordPress.com

Up ↑

%d bloggers like this: