A nők iskolája

Khloe_banner3a

Moliére 1662-ben bemutatott műve azóta is közkedvelt darab a színházak repertoárján, rengeteg feldolgozás, film is készült belőle. A Katona József Színház is 2016 ősze óta rendületlenül műsorra tűzi Závada Péter szövegkönyvével, Ascher Tamás rendezésében A nők iskoláját.

A darab középpontjába egyértelműen az élete második szakaszába lépő, idősödő Arnolphe drámája kerül, ám korántsem csak a dráma szokványos és szomorú stílusjegyei jelennek meg a színpadon. Mindamellett, hogy megmarad a férfi problémájának komolysága és helyzetének kilátástalansága, a darab humoros, helyenként bohózat formájában készteti nevetésre a nézőket.

Arnolphe legnagyobb félelme, hogy a felszarvazott férj szerepébe kerül, és ezáltal megszégyenítetté válik, akit még a város is a szájára vesz. Mindenre képes, csak hogy ezt elkerülhesse. Még arra is, hogy örökbe fogadja Ágnest, az akkor még csak 4 éves kislányt, hogy a teljes tudatlanságra, szófogadásra és tájékozatlanságra nevelje. Így később tökéletes feleség válhat belőle, akinek eszébe se juthat a megcsalás. Persze azt azért mégsem akadályozhatja meg, hogy a lassan felnőtté érett Ágnes megpillantson egy idegent…

14650572_10157541043300384_6502013117122404669_n
forrás: Katona József Színház Facebook oldala

A darab végigkíséri miként jut el főhősünk a saját tulajdonának nevelt lány tárgyként kezelésétől odáig, hogy annyira beleszeressen Ágnesbe, hogy az élete értelmévé váljon. Egyszerre kacagtató és szánalmas, miként jön rá Arnolphe, hogy saját alkotása tudatosságra ébred, és ő nem tehet semmi mást, mint hogy teljes szívéből szereti.

A helyzeti komikumokat remekül kihasználva, egy szórakoztató, vicces előadáson kísérhetik végig a nézők a színészeket. Tulajdonképpen a szerelmi háromszög felfogható egy vígjáték történetnek is, amelyben a főhős szerencsétlenségén és szenvedésén kalauzolja végig a hallgatóságot.

14479664_10157541044915384_8046574642535802102_n
forrás: Katona József Színház Facebook oldala

A darab szövege és mondandója kétségkívül fontos gondolatokat vet fel. Elhangzanak olyan mondatok, miszerint a nőknek a konyhában a helye, a gyermeknevelés és a háztartás vezetése a feladata, a férfi pedig bármit megtehet, nem egyenrangú felek, stb. Helyenként modern humor és nyelvezet jellemzi, ám mégis egyértelmű, hogy az előadás nem napjainkban játszódik.

Az eredetileg verses művet újrafordították, Závada Péter szövege abszolút hétköznapinak, könnyen érthetőnek hat. Különösen tetszett, hogy azokban a helyzetekben, amikor a szereplők nyomatékosítani akartak, a közönséghez szóltak ki, vagy zaklatott, ideges lelkiállapotban voltak, rímes verssorokban beszéltek.

A jelmezek abszolút jól írták le a karakterek személyiségét, jellemzőit, tökéletesen kiegészítették őket. A díszletet tekintve, nagyon praktikusan, egyetlen fallal több részre osztották a teret, így más oldalán más helyszín jelent meg, minimális kiegészítőkkel és berendezési tárgyakkal.

Sokan kérdezték tőlem mostanában, hogy milyen darabot javasolnék nekik, ami vicces, szórakoztató és akár idősebb korosztály számára is megfelelő. Ezúton is szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani ezt az előadást, aki szeretne egy felvonásban rengeteget nevetni, szuper színészi munkát látni, és egy kicsit tanulni Moliéretől! 🙂

Khloe

Földrengés Londonban

Mivel többen érdeklődtetek erről a darabról, ezzel folytatom az ajánló sorozatot.

Mike Bartlett kortárs angol darabja 2010-ben került bemutatásra a nagyközönség előtt, valamint még ugyan ebben az évben könyv formájában is elérhetővé vált. Nagyszerű kritikákat kapott és sikernek örvendett a londoni Nemzeti Színházban, azóta pedig a világ több pontján is színpadra került. 2016 áprilisa óta már a Vígszínház falai között is megtekinthetjük, Eszenyi Enikő rendezésében.

Nem csoda, hogy a 2010-ben bemutatott darab témájával nagy érdeklődést váltott ki a londoni közönség körében. Őszintén szólva, én nem láttam még olyan alkotást eddig, amely a klímaváltozással és a természeti katasztrófákkal foglalkozott volna, holott igen égető és aktuális probléma. A darab kivitelezése és a storyline színháztól megszokottan egy család történetén keresztül mesél és tanít. Vagy próbál tanítani, hiszen minden rajtunk, embereken múlik.

A történet egy elismert klímakutatóról, Robert Crannockról és három lányáról szól, akik jobban nem is különbözhetnének egymástól. A legidősebb, Sarah, környezetvédelmi miniszter, a terhes Freya hallássérült gyerekek intézetében tanít, és végül a legkisebb, Jasmine, az örök egyetemista lány. Mindamellett, hogy a darab a mellékszereplőkkel, koreográfiákkal és az összetéveszthetetlen londoni helyszínekkel válik teljessé, elengedhetetlen részét képezik az élő dalbetétek. Olyan slágerek csendülnek fel aláfestő zeneként a színpadon, mint a Coldplay Viva la vidaja, Pharrell Williams Freedomja, vagy Kriss Krosstól a Jump, Sztevanovity Dusánnak köszönhetően magyarul. Azonban fontos kiemelnem, hogy nem musicalről van szó. Ez egy színmű, két részben.

2388c0c480a5e90e2ff0fb161cb46111dd681199_rb_1000x800
Fotó: Dömölky Dániel

A cselekményt pörgetve több, kb. 10 helyszínen járunk, mindegyik párperces történése hol élőben a színpadon, hol több kivetítő panelen jelenik meg. A színpad fel és le mozog, beépített kamerák sora mutatja éppen a színpad alatt, mögött vagy oldalt mi történik. Ötletesen 21. századi, amilyet Eszenyi Enikőtől megszokhattunk.

A színmű ugye komoly témát, a klímaváltozást, és annak visszafordíthatatlan hatásait boncolgatja. Emellett a föld túlnépesedése is szóba kerül, és ez elindít valamit Freyában. A színpadon visszaköszön az önpusztító életmód, depresszió, a fiatal generációk helyzete és jövője is, korrupció valamint a politikai és gazdasági hatalommal való visszaélés. A szerző elmondása szerint, “egyfajta kabarét akart írni a világvégéről”. Az előadás végéhez közeledve kissé drámaira vált a darab, és azt érezhetjük, hogy vesztésre állunk mi, emberek, a klímaváltozás megfékezésével szemben. Ám a megoldás bibliai formában érkezik el, és a darab vége mégiscsak pozitív kimenetelű lesz.

001c5b61180723609008c900f6983ec55aac431e_rb_1000x800
Fotó: Dömölky Dániel

Saját véleményem szerint az élőben játszott dalok különleges hangulatot adnak a darabnak. Sztevanovity Dusán szövegei pedig – nem meglepően- páratlanul jól sikerültek. Kellően vicces, jól elhintett poénokkal, modern és néhol – ahol az előadás és a karakter megkívánja- szabadszájú nyelvezet és előadásmód kíséri a darabot. Emellett pedig egyes részeknél a drámai hangulat, és a helyzet komolysága is meg tudott maradni. A mondanivaló piszkosul aktuális, ám szerintem nem csak a bibliai megoldás segíthet az emberiségen, mint ahogy a mű végén láthattuk. Bár ez a lezárás meglepő fordulat volt, azt el kell ismernem. Először nem is tudtam hirtelen hová tenni a befejezést, de szerintem az a jó darab, ami után kicsit el tudunk gondolkodni a látottakról.

Különlegessége ennek az előadásnak, hogy a Vígszínház külön oktatási segédanyagot bocsát iskolák/osztályok rendelkezésére, ezzel megkönnyítve a felkészítést, kiegészítve az élményt és segítve a tanítást. Ez bárki számára elérhető a honlapon. A színház után közös feldolgozásra, megbeszélésre is van lehetőség. Így a tanulók kibővíthetik tudásukat és megismerkedhetnek fontosabb történelmi, színház- és irodalomtörténeti tudnivalókkal, háttérismeretekkel.

Khloe

Berlini kultúrtrip

Idén novemberben immár sokadjára térhettem vissza a számomra megunhatatlan német fővárosba. Mindig is volt valami Berlinben, ami úgy igazán megfogott. Talán a döbbenetes történelme, a város szépsége, a német nyelv szeretete vagy a sok sok emlék, ami oda köt.

berlin2

Ősszel még nem volt alkalmam megcsodálni a város nevezetességeit, de nem bántam meg, a hűvös időjárás ellenére sem. A 3 napos programunkat egy színházi előadással és egy koncerttel színesítettük.

berlin

Valószínű senki nem fog Berlinig utazni, hogy az OstBallhausban megnézze a Sheroes nevű kortárs táncos-zenés előadást, de azért bátorkodom írni róla egy pár sort, megérdemli. Teljesen véletlenül lyukadtam ki ennél az előadásnál, mikor eldöntöttük, hogy bizony Németországban is ellátogatunk színházba. És nem bántuk meg. Viszonylag kis helyen volt az előadás, legfőképp egy raktárszínházhoz tudnám hasonlítani a színpad és nézőtér méretét, amely egyből nagyon közvetlen hangulatot teremtett a színészek és a nézők között. Nekem külön pluszt tud adni egy előadáshoz, hogyha érzem a színészek közelségét, karnyújtásnyira játszanak tőlem.

6 fiatal lány főszereplésével  sokat tanulhattunk a női kitartásról, karakterről, jellemről és hogy mennyire erősek  és egyben gyengédek is valójában. Rengeteg szimbolikus jelenetet is bemutattak, rávilágítottak arra, hogy ha összefogunk, sokkal többre lehetünk képesek. És ami a legjobban tetszett, hogy egyszerre vegyesen, angol és német nyelven beszéltek. Nem egy feminista, erős kritikát közvetítő durva darabot láthattunk, hanem egy olyan előadást, amely 6 fiatal lány életében is meghatározó pillanatokat mesélt el. Olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek mindenki számára elgondolkodtatóak, olykor meghatóak vagy épp viccesek voltak. Mindezt modern zenével, ruhákkal, kellékekkel és tánccal fűszerezték.

Képernyőfotó 2017-11-20 - 19.33.05.png

A másik program, tulajdonképpen az utazás fő oka, a Harry Styles koncert volt. 16 éves korom óta vártam a pillanatot, amikor élőben lehetek jelen egy koncertjén, így végtelen örömmel érkeztünk a helyszínre bő 3 órával a kezdés előtt. Rögtön le is fagyott a mosoly az arcomról, mikor megláttam, hogy mások alufóliás melegítő hálózsákokban kempingeznek a bejáratnál, hogy minél közelebbről láthassák kedvencüket. Pedig nem lehetett több 2 foknál. És a sor végét nem is láttam… Sajnos a közdőtérre érkezési sorrendben lehetett bemenni.

Szerencsére kis ügyeskedéssel és kommandózással, ezeregyszázharminckettedik helyett az első kétszáz között erőltettük be magunkat a csarnokba, miközben minden oldalról fiatal lányok ezrei nyomtak, tapostak és cibáltak. Majd következett a 2 óra ácsorgás egy csordultig megtelt negyven fokos arénában, ahol annyi hely sem volt, hogy felemeld a kezedet. Így annak, aki ilyen eseményre vágyik, azt ajánlom, jól gondolja meg, mit képes áldozni azért, hogy láthassa a kedvenc előadóját. Szerintem nem baj, ha az árny oldalakat is figyelembe vesszük, pláne manapság. Én több lányt is láttam pánik rohamot kapni, sírni, vagy elájulni. Sajnos nagyon kemény business ez a koncert dolog. 😦  Nem beszélve a rengeteg készenlétis rendőrről, biztonsági őrről és a több körös bodycheckről.

Cserébe Harry viszont fantasztikus volt. Életem egyik legjobb élménye!  🙂

harry

Khloe

A chicagói hercegnő

Khloe_banner3aAmikor nagyritkán ellátogatok egy operett előadásra, mindig annyira elszégyellem magam. Elszégyellem, mert amikor lehetőségem lenne, sem veszem meg azt a jegyet és megyek el megnézni egy ilyen darabot.

Pedig az operett annyira magyar, annyira a miénk! Olyan szórakoztató, vicces, látványos és elbűvölő. Úgyhogy megintcsak megfogadom, többet kell operettekre járnom!

Amikor előadás közben ültem, többször is libabőrös lettem, olyan nagy büszekség töltött el.  Büszkének éreztem magam, mert egy igazi magyar műfajban magyaros zenéket hallhatok, csárdást láthatok és igazi operettes vicceken kacaghatok. Aki már látott valaha ilyen előadást, tudja miről beszélek. Véleményem szerint az operettnek pontosan ezek a jellmezői. A népi zene és tánc elemei, a magyaros viselet, és az elmaradhatatlan humor. És mindeközben borzasztó szórakoztató, nagyszabású és magávalragadó.

Kálmán Imre, az operettek nagymestere, többek között olyan műveket alkotott, mint a Csárdáskirálynő, Marica grófnő, A bajadér vagy A chicagói hercegnő. Ám most egy kicsit kitérnék a legutóbbira, hiszen jelenleg a Budapesti Operettszínházban bárki megtekintheti ezt a darabot, akinek csak kedve akad. És remélem minél többen tesznek majd így! ( Persze a Csárdáskirálynő, Marica grófnő, és sok egyéb operett is repertoáron van!)

Egy amerikai multimilliomos lánya, Mary Lloyd, barátnőivel, Edith Rockefellerrel és Sarah Rotschilddel fogadást kötnek, hogy európai útjuk során kinek sikerül megvásárolnia azt, ami pénzért tulajdonképpen nem is vehető meg. A tét: egy millió dollár.

fbR184.jpg
Forrás: Budapesti Operettszínház

Utazásuk folyamán Mary, az elkényesztett, felszínes fruska megismerkedik Sylvária, egy képzeletbeli kis állam sármos trónörökösével, Borisszal. A dúsgazdag lány úgy dönt, megveszi a kis Kelet-Európai, csőd szélén álló hercegséget palotástól, trónostól. Ám titokban a sekélyes, önző és kényes hölgy beleszeret a faragatlan, goromba hercegbe, aki féltve igyekszik megőrizni a kulturális hagyományokat, tradíciókat, és nem utolsó sorban saját önbecsülését a megállíthatatlan amerikai befolyással szemben.

A kettejük állandó rivalizálása az amerikai és magyaros táncos-zenés jegyek váltakozásával jelenik meg a színpadon. Egyszer charleston, majd csárdás, utána slow fox és valcer, jazz és folklór. Az operett zenei világa lenyűgöző, esztétikusan keverednek a tengeren-túli és hazai stílusok. A gyönyörű ruhák, pompás díszletek és Kálmán Imre nagyszerű dalai valamint a látványos koreográfiák elvarázsolnak és magával ragadnak. Egy egész estés kikapcsolódásban lehet részünk, amint az Operettszínház visszarepít minket az 1928-ban bemutatott darab korába. Habár a mű a bemutató óta majd 90 évre a feledés homályába merült, mondanivalója és problémaköre jelenleg is vitathatatlanul aktuális.

RXwh101
Forrás: Budapesti Operettszínház

Mindenkinek szívből ajánlom!

 

Khloe

 

Találkozás

A darabban mindeki mesél és mindenki hallgat. Mindenkinek van története, és minden történet vezet valahova. Úgy véljük, hogy zárt ajtók mögött mindig történnie kell valaminek, és ha az ajtó nyitva áll, semmi sem történhet velünk.

Nádas Péter művében – amelyet Eszenyi Enikő rendezett a Vígszínház Pesti színpadára – az 50-es évekbeli nehéz, ÁVH uralta Budapestre térhetünk vissza. A darab egy múltbeli szerelmi történetet kísér végig kisebb nagyobb jelenbe visszatérő megszakításokkal. Nyers őszinteséggel és 18 éven felülieknek ajánlott kendőzetlen naturalizmussal mutatja be a rendszer antiszemita, ellentmondást nem tűrő jellegét és diktatórikus kegyetlenségeit.

Egy férfi és nő szerelme bármikor és bárhol megtörténhet. És meg is történt. A két főszereplő találkozása, ahogy a cím is sejteti, nem csak a kettejük között lévő viszony tisztázását, de a múlt felidézését, az elnyomott kínzó emlékektől való megszabadulást, a megkönnyebbülést, megértést, továbblépést és megbocsátást is elhozza.

Az előadás különlegességét adja, hogy a nézők élő videófelvételek  közvetítésével tekinthetnek vissza a múltba, amely egy vetítőként szolgáló föggönyön jelenik meg előttük, de valójában a függöny másik oldalán zajlik. Ez a színpadot két részre, jelenre és múltra osztja. A vetítőfüggöny sosem gördül fel; tulajdonképpen elzárja a múlt eseményeit a jelentől. Így az idő és tér síkjai elkülönülnek egymástól, a jelenből múltba váltó elbeszélés könnyedén figyelemmel kísérhető.

A darab mély érzelmeket hordoz és megidézi a magyar történelem egyik sötét időszakát. Egy gyönyörű szenvedéstörténetet kísérhetünk végig, amelyet egészében csak a darab vége felé érthetünk meg. Az elejtett utalások és beszédes díszletek adják meg igazán a korhoz illő hangulatot, ezzel erősítve a történet mélységét és szomorúságát.

Amikor felkapcsolták a villanyokat és felálltam a székemből, kavarogtak bennem az érzések. Nagy hatással volt rám a darab képi világa, a látvány és a stílusa is, amely semmiképp nem nevezhető hétköznapinak vagy könnyedén emészthetőnek. Nagyon tetszett az emlékek felidézésére használt élő vetítő módszer. Teljes átélést biztosított és emlékszerűvé varázsolta a múlt eseményeit. A történet számomra több fordulatot, megrázó képeket, utalásokat és felismerést tartogatott. Katartikus élmény volt, hogy az iskolában tanultak, személyes élmények,kötődések és az előadás egyben nyújtott valami egészet nekünk. Valamit, ami mindenkinek más. Hiszen mást vittünk magunkkal a terembe, mást vettünk át, így mást is hozhattunk haza.