Dubaj, az örök nyár földje

Maris_banner3aElőször fogok Európán kívüli országról, városról írni a blogon 🙂 Ezúttal Dubajban jártam, 4 napot töltöttem el az Egyesült Arab Emírségek egyik legnagyobb és leghíresebb városában, ahol a felhőkarcolók és a pálmafák váltják egymást. Ahol a 40 fokos melegben csak a légkondi hűsít, a tengervíz már nem frissít fel. Ahol a sivatag közepén hatalmas virágtengerrel találkozhatsz. Ahol a luxusszállodák pálmafa alakú szigetekre épülnek.

IMG_9597
Jumeirah Beach, forrás: saját felvétel

Sosem tűnt számomra különösebben vonzó célpontnak Dubaj. Sokan mondják, hogy milyen modern hely, de úgy élt a fejemben a város képe, mint hatalmas épületek tömkelege, ahol minden mű, minden nagyon új. Így, amikor januárban kitaláltuk a lányokkal, hogy ideje újabb Wizzair akciót kihasználnunk és egy új helyet felfedeznünk, kíváncsian vártam, hogy mi vár majd rám. Eddig az arab kultúrával egyedül Egyiptomban találkoztam testközelből, ami szintén nagyon érdekes volt, hiszen olyan dolgokat láthattam, amit mindenképpen érdemes valamikor az életben (Királyok völgye, piramisok, Luxor-i templom, Memnón-i kolosszusok), ám a kulturális különbségek kicsit megnehezítették az utazást. (Ha érdekel titeket a későbbiekben, szívesen írok Egyiptomról is bővebben)

Na de vissza is térnék Dubajra. A Wizzair szerencsére már több éve indít járatokat a városba, így azok számára is elérhetőbb célpont, akik nem szeretnének az Emirates légitársasággal többszörös áron utazni. Azonban így az  Al Maktoum nemzetközi repülőtérre (DWC) száll le a gép, ami kicsit kijjebb van a városból, a Dubai International-ről (DXB) könnyebb a bejutás még tömegközlekedéssel is.

Szállás

Mindenféleképpen a központban akartunk szállást foglalni a tengerparthoz közel, de számomra kicsit meghatározhatatlan a központ, hiszen akkora a város, hogy fél órákat kell taxizni, hogy egyik pontból a másikba eljussunk a 6-8 sávos autópályákon. Végül a Dubai Marina városnegyedre esett a választásunk, hiszen ez egy jó környék, sok irodaházzal, hotellel, skybarral, modern épülettel, és a közelében található a JBR (Jumeirah Beach) is.

img_0419.jpg
Dubai Marina városrész, forrás: saját felvétel

Először a Booking-on foglaltunk egy hotelt, de utazás előtt egy héttel kiderült, hogy az apró betűs részben több rejtett költség is hozzáadódik az árban, amiért már nem érte meg oda mennünk. Így gyorsan találtunk egy utcával arrébb egy apartman komplexumot, ahol még voltak kiadó szobák. Így hát azt ajánlom, hogy aki szállást foglal ne dőljön be az alacsony áraknak, hiszen azokra később rájöhetnek extra költségek. Mi viszonylag olcsón megúsztuk így, de talán azért is, mert már májusban ott nincs szezon a nagy hőség miatt.

Programok

Mivel kevés napra utaztunk, igyekeztünk mindent besűríteni erre a 4 napra, így úgy tűnt igazából, mintha egy hétig kint lettünk volna. Igyekeztünk minél sokszínűbb, érdekesebb programokat találni, és ezek közül szeretnék nektek most párat ajánlani.

Evening desert safari – sivatagi túra

Sok ilyen szervezett sivatagi utat lehet az interneten találni, több utazási iroda is szervez hasonlót. Mindegyik hasonló programokkal jelentkezik: tevegelés, sandboarding, autókázás a homokdűnéken, henna, kosztümökbe beöltözés, vízipipa, étel ital, BBQ büfé, hastánc és egyéb szórakoztató fellépések. Mi erre a túrára mentünk, számomra nagyon élvezetes volt, úgyhogy tudom ajánlani. A sivatagban napközben nagy a hőség, de minden autó és kisbusz légkondicionált, és mire odaértünk kezdett kellemesebb lenni az idő.

A terepjáróba beülve a sofőrünk hangos zenét kapcsolt és meg is kezdődött az őrült száguldozás a homokban; helyenként azt hittem, hogy fel fogunk borulni a kocsival. A kis oázis (ahol a programok nagy része található) nagyon hangulatos volt, a földön párnákon ülve élveztük az előadást és kóstoltuk meg a helyi gasztronómiai különlegességeket. Ittunk kókuszvizet is, amit frissen a kókusz üregében tálaltak, de az almás shisha is nagyon finom volt. A naplemente után kifejezetten kellemes lett az időjárás, és alig akartunk hazaindulni a programok végeztével.

IMG_2064
Kis csapatunk a sivatagban, forrás: saját felvétel

Miracle Garden

A hatalmas felhőkarcolók városában a sivatag közepén nem gondoltam volna, hogy gyönyörű virágos kertre bukkanhatunk. A Miracle Garden kapuin belépve egy csodás látvány tárult elénk, hatalmas szobrok a legkülönlegesebb virágokból. Nem is szeretném tovább ragozni, a képek magukért beszélnek.

IMG_0950
Miracle garden maci szobor, forrás: saját felvétel

Jachtos hajózás a Marinában

Mivel a szállásunk is a Marina városrészben volt, úgy gondoltuk, hogy a közelből induló reggelivel egybekötött jacht túrára is benevezünk. Találtunk is egy túrát itt, viszonylag korrekt áron. A reggeli nem volt annyira különleges, nagyrészt gyümölcsök és péksütemények voltak, ám az egész hajózás hangulata nekem nagyon tetszett. Maga a jacht viszonylag nagy volt, szerintem minimum 30 ember elfért volna rajta. Végig kellemes zene ment, belül légkondicionált volt, de ki is lehetett ülni a hátuljába vagy a tetejére az árnyékba, vagy a hajó orrára napozni. A kikötőből egyenesen a Jumeirah beach mentén az Atlantis hotel felé vettük az irányt, ahol megálltunk pár percre és lehetett fotózkodni, majd a Burj Al Arabig hajóztunk és onnan indultunk vissza a Marinába. Azt sajnáltam egyedül, hogy a hajóról nem lehetett fürdeni vagy beugrani, hiszen a víz gyönyörűen tiszta és meleg is volt.

IMG_0596
Kilátás az Atlantis Hotelre a hajóról, forrás: saját felvétel
img_0612.jpg
A Burj Al Arab a hajóról nézve, forrás: saját felvétel

Burj Khalifa

A világ legmagasabb épületébe felmenni már a kötelező programok közé sorolható Dubajban. Sokat gondolkodtunk, hogy nappal vagy este menjünk, végül a naplemente utánra vettük meg a jegyet, (itt) hogy a város esti fényeit láthassuk onnan fentről. Utólag én picit megbántam, hiszen nappal is nagyon szép lehetett volna, és a fényképek is talán jobb minőségűek, de az esti fényeknek is megvolt a hangulata, így azt ajánlom, hogy aki teheti menjen fel mindkét napszakban. Egy fél-háromnegyed óra várakozási idővel felfelé és lefelé is kell számolni, annak ellenére hogy a lift a 125. emeletre 1 perc alatt ér fel. A kilátásért abszolút megéri.

C615E0CD-F5EA-496A-BF5F-080EB0AA44B5
Kilátás a Burj Khalifa 124. emeletéről, forrás: saját felvétel

Zero Gravity

Ha már strand és jó idő, érdemes elnézni egy nappali beachpartyra is, mi a Zero Gravity nevű helyet választottuk, hiszen keddenként a Ladies Day keretében a lányoknak ingyenes a belépés és még italkuponokat és kis PR csomagokat is adnak ajándékba. A hely különlegessége a tenger partján lévő nagy infinity pool, aminek az oldalsó üvege átlátszó és így be lehet látni a medencébe közvetlenül a strandról. Hatalmas kényelmes napágyak, segítőkész személyzet és a legjobb zenék örvendeztetik a szórakozni vágyókat. A nappali medencézés és napozás után estére a Zero Gravity egy szórakozóhellyé alakul, ahol a hét minden napján tematikus bulikon vehet részt az ember. Mi sajnos estére már nem tudtunk maradni mert ment a repülőnk haza, de nappal is eléggé élvezetes volt.

IMG_1227
A Zero Gravity medencéje, háttérben a Dubai Eye, forrás: saját felvétel

Dubai Mall

A világ legnagyobb bevásárlóközpontja, ahova nem csak vásárolni járnak a helyiek,  szerintem inkább szórakoztató központ, mint üzletek tömkelege. A közepén található egy hatalmas üveg fal, ami az akváriumba enged betekintést, és ahol az ott sétálgatók 2-3 méteres cápákat, rájákat és nagyobb halakat is láthatnak. Itt található a fedett sípálya és a korcsolyapálya is. A 40 fokos hőségben szerintem sokan választják a bevásárlóközpont hűvös levegőjét, főleg, hogy az egész területén gyors wifi is működik, ami a hozzánk hasonló turistáknak aranyat ér. És ha már arany, az egyik szinten gyönyörű folyosókon található egy arany bazár is, amin sétálgatva nem is érzi az ember, hogy egy bevásárlóközpontban van.

IMG_0254
A Dubai Mall belsejében, forrás: saját felvétel

Szökőkút

És végezetül egy ingyenes program, ami szerintem kihagyhatatlan: a Burj Khalifa és a Mall melletti Dubai Fountain, a világ legnagyobb zenélő szökőkútja. Eddig azt hittem, hogy a barcelonai Magic Fountain az egyik legszebb zenés fényjátékos kút, de a dubaji sokkal különlegesebb volt a számomra, hasonlót még soha nem láttam. Már a Burj Khalifa tetjéről látszódott a show, de leérve még szebb látványban volt részünk, szerintem a video magáért beszél. Este fél óránként volt “műsor”, és mindegyik más-más zenével és vízjátékkal gyönyörködtetett.

A Dubai Mall melleti szökőkút, forrás: saját felvétel

Gasztronómia

Általában ha utazom, akkor szeretem a helyi különlegességeket kipróbálni, de a mostani alkalommal csak egyszer volt rá lehetőségem. A sivatagi túra keretében ettünk autentikus vacsorát, rengeteg zöldséggel, salátával, sült húsokkal és házi készítésű pitával. Minden nagyon fűszeres volt, egyedül a hummus íze hasonlított olyanra, amit már ettem korábban.

IMG_0234
Bőséges tál a sivatagi vacsorán, forrás: saját felvétel

Mivel Dubaj egy rendkívül modern és fejlett város, kifejezetten széles a gasztronómiai kínálata. Találkozhatunk itt nemzetközi láncok étkezdéivel, amerikai kávézókkal, és különböző nemzetek éttermeivel is. A hotelekben legtöbbször nagyon finomak az ételek, nem kell aggódnunk semmitől, azonban az utcákon én elővigyázatosságból nem ettem semmit. A kis boltokban közel hazai árakon rengeteg édességet és helyi süteményt lehet kapni, ha valaki nem akar beülni valahova enni, kedvére tud válogatni ott is.

Első este a szállásunhoz közel lévő Pure Sky Lounge-ba mentünk ami a Hilton Hotel tetején található a Jumairah beach-nél. Az ételekről lemaradtunk mert későn értünk oda, de sok finomság volt az étlapon, amiket szívesen megkóstoltam volna. A koktélok viszont annál is jobban tetszettek, kipróbáltuk az isteni Coco Loco-t, ami egy rumos-kókuszos-vaníliás koktél, friss kókusz héjban. A kilátás is gyönyörű volt a 35. emeletről, hiszen az épület közvetlenül a parton helyezkedik el és rögtön ráláthatunk a most épülő Dubai Eye-ra.

Másnap a JBR strandon a Ritz Carlton resorttal szembeni Café Bateel-ben reggeliztünk, ahol a helyi különlegességek mellett a tipikus brunch ételek is megjelentek. Isteni volt az eggs benedict és a shaksuka, a kiszolgálás is nagyon figyelmes volt.

IMG_9616
Brunch a Café Bateel-ben, forrás: saját felvétel

Éttermek közül sokan mondták, hogy érdemes ellátogatni az Armani étterembe a Burj Khalifában, főleg a kilátás és a fine dining miatt, ám mi inkább a szökőkút mellé ültünk ki este a Scoozi nevű, olasz-japán étterembe. Az étlapon a sushi különlegességek mellett pizzák és finom olasz tészták is szerepeltek. A hely azért tetszett nekem nagyon, mert közvetlenül ráláttunk a zenész szökőkútra, és a Burj Khalifa-ra is, ami szintén bizonyos időközönként fénybe borult. Az esti 28 fokot kompenzálta a felső helységből a teraszra kiáramló légkondis levegő, így helyenként még fáztunk is, ami a 4 nap során nem sokszor fordult elő. Kinéztünk előre még pár jó éttermet, mint például a Fish a tengerparton, vagy a Zuma az Emirates Towers-nél, de amikor ott voltunk akkor inkább az alapján választottunk helyeket ami közel volt és hangulatosnak nézett ki. Szerintem nehezen lehet ilyen szempontból mellé fogni a városban, hiszen nagyon széles a választék és minden nagyon jónak néz ki.

Összességében elmondható, hogy az ételek, italok átlagos nyugat-európai áron vannak, személy szerint én Barcelona-ban és Ibizán többet fizettem egy reggeliért, és nem voltak feltétlenül sokkal finomabbak.

Jótanácsok, érdekességek:

  • A DWC-re repülve figyeljetek arra, hogy hamar álljatok be az útleveleket ellenőrző sorba, mert nagyon lassú a haladás (majdnem egy órát álltunk mi sorba, de simán lehetett volna több is)
  • A bézs színű hivatalos dubaji taxikat érdemes csak használni; a Miracle Gardennél a kapun kijőve egy fekete, valószínűleg illegális taxiba ültettek minket, ami ugyanazon az úton kétszer annyiért vitt vissza, mint a rendes taxi társaság. A rendes taxikat be sem engedték a parkolóba szóval igazából nem volt választásunk, talán a legjobb megoldás egy taxit odahívni a közelbe ebben az esetben.
  • Hiába mondják, hogy a sivatagba érdemes zárt cipőben menni, a szandált jobban ajánlom, mert a cipőbe is ugyanúgy belemegy a homok, mint a szandálba, az viszont könnyebb fel-le venni.
  • Alkoholt érdemes a Duty Free-ben a reptéren venni, mivel a boltokban egyáltalán nem lehet kapni, csak a hotelekben vagy az éttermekben, és a szabadtéren egyáltalán nem lehet alkoholt fogyasztani. Olyan komolyan veszik ezt a szabályt, hogy szabadtéri éttermekben sem és a nyilvános strandokon sem szolgálnak fel alkoholos italokat.
  • A hétvége Dubajban péntekre és szombatra esik, így a pénteki brunch az egyik legkedveltebb hétvégi időtöltés, ilyenkor széles választékkal találkozhatunk a hotelekben és az éttermekben
  • A sertéshús fogyasztása nem illegális, de a szupermarketekben elkülönített részen kapható, és csakis nem muzulmánok számára értékesíthető
  • A strandról a hotel felé sétálva a rendőr ránk szólt, hogy nem lehet fürdőruhában az utcákon sétálni (még a part melletti bazár soron sem), így mindenkinek ajánlom, hogy vigyen egy sokat takaró standruhát vagy kendőt.

 

IMG_0131
Sandboarding a sivatagban, forrás: saját felvétel

Összességében számomra hatalmas élmény volt ez a rövid 4 nap is, úgy tudnám Dubajt a legjobban összefoglalni, mint a kontrasztok városát. A homokos part és a pálmafák mögött hatalmas felhőkarcolók tornyosulnak, és a fürdőző emberektől 3 utcára már öltönyös aktatáskás embereket találtam. A 40 fokos tűző napsütés és a taxik és hotelek 18 fokos légkondis levegője között nincs átmenet. A száraz sivatag közepén csodás virágokkal és élettel teli kertet találhatunk, és a turisták nyári mini ruháit tetőtől talpig feketébe öltözött nők rosszalló tekintete sem kerülte el a figyelmemet. Mindenkinek ajánlom, hogy egyszer látogasson el a városba, hiszen azt tapasztaltam, hogy nem drágább bármelyik nyugat európai országnál, viszont sokkal különlegesebb programokkal és helyekkel találkozhattok ott.

Végezetül fogadjátok szeretettel a vlogot, ami talán jobban átadja az utazás hangulatát, mint a képek:

Ease Therapy főzőklub az Ízbisztróban

Maris_banner3a

Vasárnap délutáni kikapcsolódásként felhasználtam az ajándékba kapott jegyem az Ease Therapy kézműves főzőklubjára, ami a házi finomságok fantázianévre hallgatva a házi sajt, kenyér, kovász, vaj és joghurt rejtelmeibe vezetett be. Aki ismer az tudja, hogy szeretek főzni és a konyhában kísérletezni, de például még sosem próbáltam kenyeret sütni és joghurtot vagy vajat készíteni.

Így hát kíváncsian mentem el az Ízbisztróba, amiről korábban még nem hallottam. A Chefparade-hoz hasonló légkört és kurzust képzeltem el, így kellemes csalódás ért, amikor megláttam a kis kellemes hangulatú konyhát. A kurzusokon általában 10 fő vesz részt, de a mostani alkalommal csak öten voltunk, így barátságos hangulatban telt a sütés-főzés.

IMG_9264
Az Ízbisztróba belépve, forrás: saját felvétel

Bevallom őszintén alapból nem feltétlenül ezt az alkalmat választottam volna a kínálatukból, hiszen van „Dolce Vita” olasz főzőklubjuk, francia estjük és szicíliai borvacsorájuk is, amik picit közelebb állnak hozzám, de úgy készültem, hogy itt is hasznos dolgokat fogok tanulni. És mennyire jól gondoltam.

A rövid bemutatkozás után az alapokkal kezdtük. A különböző fajta lisztekről, felhasználási módjukról és a keverés arányairól esett szó, de a kovász készítés hasznosságát is részletesen körüljártuk. A tészta kikeverése után következett a dagasztás, ami kemény fizikai megmérettetés is volt egyben – 20 percen keresztül kellett a tésztát gyúrni, ami után bevallom picit fájt már a karom. De az erőbefektetés megérte – tönkölybúzás és rozslisztes friss kenyér, valamint sima fehér lisztes kifli lett az eredménye.

IMG_9274
A kész péksütemények, forrás: saját felvétel

Utána a joghurtot és sajtot is készítettük, amelyek igazán nem nagy ördöngösségek és pár hasznos jó tanács után bárki elkészítheti őket otthon. A legélvezetesebb számomra azonban a vajköpülés volt, amit igazán nem gondoltam volna, hogy milyen egyszerű. Csupán egy kis befőttes üveget töltöttünk félig magas zsírtartalmú tejszínnel (minimum 30%-os), és azt kezdtük el rázni, amíg először tejszínhab, aztán később vaj nem lett belőle. Majd raktunk bele egy kis sót és apróra vágott fokhagymát és kész is lett a házi készítésű vaj, amit a frissen sült kenyerekre kenhettünk.

IMG_9267
Házi friss sajt, forrás: saját felvétel

Ki gondolta volna, hogy ez ilyen egyszerű? Talán azok, akik már csináltak ilyet valaha vagy értenek hozzá, de én nagyon meglepődtem. Minden nap tanul valami újat az ember… Mindenesetre mostantól a bolti margarinok és vajak helyett inkább megpróbálok saját magam készíteni, hiszen így pontosan tudom hogy mi is lesz abban a vajban amit fogyasztok, nem kell a csomagolást böngésznem, hogy éppen milyen adalékanyagok és tartósítószerek vannak benne.

IMG_1201
Az Ízbisztró az utcáról, forrás: easetherapy.hu

Az oktatónk nagyon értett a dolgához és lelkesen válaszolt a kérdéseinkre. Az egész tanfolyam kellemes hangulatban telt. Összességében örülök, hogy elmentem, és mindenkinek ajánlom, aki egy kisebb társasággal, barátságos hangulatban szeretné magát kipróbálni a konyhában. Ha még csak kacérkodtok a sütés-főzés gondolatával, akkor ez egy jó kezdés lehet, hiszen a Chefparade számomra intenzívebbnek és nagyobb megmérettetésnek tűnt. Nektek melyik a kedvenc főzőklubbotok, mit ajánlanátok? Szívesen várom az ötleteket, szeretnék más helyeket is kipróbálni, ami már nektek bevált 🙂

 

Murau, a magyar síparadicsom

Maris_banner3a

Még sosem voltam márciusban síelni, eddig mindig januárra vagy februárra esett a síelés a családdal vagy a barátokkal. Még járni is alig tudtam, de a szüleim már sílécet adtak a lábamra – talán egy év maradt ki azóta, amikor nem volt alkalmam a kedvenc téli sportomat űzni. Így hát aggodalommal gondoltam már októberben a március közepére lefoglalt szállásra, hiszen féltem hogy túl jó lesz az idő, és kásás lesz a hó. Szerencsére nem ért csalódás, amikor Murau városába és a Kreischberg síterepre látogattunk.

800_dsc-7294
Club Hotel Kreischberg, forrás: síelők.hu

A szállásunk közvetlenül a felvonó aljában helyezkedett el a korábbi évekkel ellentétben, így kifejezetten kényelmes volt a sícipőben baktatás és a síléc vállon cipelése, hiszen csak egy rövid távot kellett megtenni. A Club Hotel Kreischberg-ben szálltunk meg, ami egy több házból álló komplexum, helyes kis szobákkal és kitűnő wellness részleggel, amit kifejezetten élveztem a hosszú síelések után. Ami meglepő volt számomra, hogy már a recepción magyarul szóltak hozzánk, a folyosókon és a szaunában is mindenki magyarul köszönt. Később kiderült számomra, hogy Murau kifejezetten magyarok által preferált síterület, ez is magyarázza a hüttékből hangosan kihallatszó Wellhello dalokat, vagy az Álomhajót éneklő jókedvű fiatalokat. Osztrák rendszámú kocsit keveset láthatott az ember, ellenben volt magyar zászló kitűzve a síliftek aljába.

Habár az igazi osztrák hangulat elmaradt, a tradicionális ételek kárpótoltak 😀 Megkóstoltam a kihagyhatatlan gőzgombócot, jó sok vaníliaszósszal és mákkal megszórva, meg meleg almás rétest tejszínhabbal vanília tengerben. De a sós ételek közül is próbáltam zseniálisakat, mint például a Käsespätzle, amit rengeteg sajttal és pirított hagymával tálaltak. A régióban ismert Murauer díjnyertes sör is jól esett egy hosszú nap végén. A legjobban a Schluckspecht hütte tetszett, hiszen az nem a központi hütte volt így nem kellett olyan sokat várni és mindig volt kényelmes hely a napágyakban.

murau
Aperol Spritz, Gőzgombóc, Murauer sör és skiwasser, forrás: saját felvételek

Az időjáráson viszont meglepődtem. Már előre féltem hogy 10 fokban, kásás hóban fogunk síelni, ehhez képest az első két napban még jó idő volt, délután 5-kor még kellemesen lehetett a hegy tetején a napsütésben Aperolozni 😀 Utána viszont hirtelen váltás jött, hóesés, köd, lent a völgyben eső. Úgy már kevésbé volt élvezetes a síelés, de még a kibírható kategóriába sorolnám. A hüttékben ilyenkor egész nap kifejezetten sokan tartózkodtak, és a buborékos, ülésfűtéses síliftekhez tartozó pályák forgalma is megnőtt.

A sípályákat tekintve is nagy a változatosság, mindenki megtalálhatja számára a legkedvezőbbet, hiszen a kezdő kék pályától a feketéig mindenfélével találkoztam. A sípályarendszeren 17 kilométer kék, 16 kilométer piros és 9 kilométer fekete sípálya besíelésére van lehetőségünk. Talán a Rosencranz csúcstól lefelé jövő meredek piros pályák voltak a kedvenceim, olyan magasra viszonylag kevesen mentek föl így nem volt nagy tömeg. Azonban mint utólag megtudtam, az ide felvezető kétüléses sílift volt az, amiből pár hónapja helikopterrel mentették ki az embereket egy műszaki hiba miatt. Így aztán inkább a csákányos liftet ajánlanám az oda feljutáshoz, az gyorsabb is. Amire az itt síelőknek fel kell készülniük viszont az az, hogy a völgybe csak fekete pálya vezet, se piros sem kék pályán nem lehet lejutni a sílift aljába. A liftek zárása előtt hosszú sorok kígyóztak a kabinos lift bejárata előtt, hiszen a kezdők és a hüttében sörözők nem merték bevállalni a kalandos lefele utat. A nap végén, fáradtan tényleg nem kellemes az a buckás, jeges fekete pálya, azonban még mindig jobb a fél órás sorban állásnál.

IMG_7609
A Rosencranz-ra menet, forrás: saját felvétel

Az árakat (síbérlet, szállás, étel-ital) tekintve Ausztriához képest nem annyira drága ez a síterület, vannak sokkal drágább helyek is, ahol napi 50 euró alatt nem lehet síbérletet kapni. Ellenben például Franciaországgal összehasonlítva talán mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkban. Én Franciaországot is nagyon szeretem és többször voltam már ott is síelni, viszont a síliftek és a pályák minősége számomra Ausztriában sokkal jobb. Nem beszélve a hüttékben lévő választékról…

A szórakozási lehetőségek nem merülnek ki a hegy tetején megrendezett délutáni hütte bulikban, majdnem minden este a pályák aljában szervezett buli volt, ahova meglepően sokan jöttek vissza a városból még a hétköznapokon is. Meglepve tapasztaltuk, hogy itt még engedélyezett a kocsmákon és szórakozóhelyeken a cigarettázás, ami szokatlan volt hiszen itthon már megszoktam, hogy nincs füstszag a budapesti helyeken.

IMG_7776
Murau főtere, forrás: saját felvétel

Mivel nagyrészt a Kreischberg síterepnél töltöttük el az időnket, hazafelé volt csak alkalmunk Murau hangulatos kis városába betérni. Ausztriában vasárnap zárva tartanak a boltok, így az utcákon kevés emberrel találkoztunk, vélhetően mindenki otthon a családi ebédre készülődött. A város a Mura folyó mentén fekszik, aminek a promenádján sétálva nem csak a hangulatos, színes házakban, hanem a felette elhelyezkedő hófedte hegyekben is gyönyörködhettünk. A város télen és nyáron is rengeteg turistát vonz, nem csak a síeléssel, hanem a golfozással is csábítják az ide látogatókat. A hotelünkben és a turista információs irodában is rengeteg magyar nyelvű programajánló és brosúra várta az érdeklődőket, tele érdekes programokkal.

Hazafele a határhoz közeli Eisenstadt (magyarul Kismarton) városába is betértünk, ami Haydn-ről és az Esterházy-kastélyról híres. A kastély kiállításai három részből állnak, „Az Esterházy-kastély fénypontjai” című kiállítás a hercegi gyűjteményből származó műkincsekkel, valamint a kastély történetével ismerteti meg a látogatókat, a „Hercegnői lakosztályok” kiállításon megismerkedhetünk három Esterházy hercegné életével és sorsával, valamint az exkluzív „Haydn Explosiv” kiállítás a zeneszerző pályafutásával és munkásságával kínál egyedülálló élményt nemcsak a szemünknek. A fentieken kívül érdemes még benézni a kastély ódon pincerendszerében létrehozott Bormúzeumba, mely Ausztria legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét vonultatja fel.

IMG_7869
A Haydn kiállítás bejárata az Esterházy kastélynál, forrás: saját felvétel

Eisenstadt is rendkívül hangulatos kisváros, tele kis éttermekkel és bevásárló utcákkal, ám itt sem volt vasárnap olyan nagy élet, így a kastély után Sopron, majd Budapest felé vettük az irányt. Összességében jól telt a síelős/városnézős hosszú hétvége, nem bánom, hogy Murauba mentünk bár személy szerint jobban preferálom Tirolt vagy a Ski-amadét, de így is jó élmény volt 🙂

És végezetül egy kis kedvcsináló videó, csak nektek, csak most:

Enrique Iglesias Live Budapest

Maris_banner3a

Tegnap este volt a 2 részes Enrique Iglesias koncert első része, amin volt szerencsém részt venni. Ez a bejegyzés most nektek, Enrique rajongóknak szól. Mindenkinek, aki tegnap ott volt, akinek mára már van jegye, aki még gondolkodik, hogy elmenjen-e, és aki nem tudott vagy tud elmenni, de kíváncsi az élményekre. Nem ajánlom azoknak a koncertet akik nem szeretik ezt a stílusú zenét vagy Enrique számait, mert emiatt a fellépés miatt nem fogják megszeretni. Én már régóta ismerem és szeretem a zenéit, talán gimis koromban kezdődött a rajongás. Már a novemberi jegyvásárlás óta vártam a koncertet, és a vasárnapom is nagyrészt azzal telt hogy a Spotifyon repeat-en mentek a dalok.

Thank you #Budapest day one!! You were incredible!!🔥🔥🔥🔥

A post shared by Enrique Iglesias (@enriqueiglesias) on

Pár jó tanács a koncertre menőknek

Akinek állójegye van, ételt italt mosdót egyebet próbáljon meg még az aréna felső emeletén intézni, ahol az ülőjegyesek tudnak bemenni, mert hiába mondják, hogy van minden lent is, onnan nem lehet már feljönni és sokkal hosszabbak a sorok, többet is kell várni. Míg a fenti egyik kisebb büfében 2 perc alatt sorra kerültem, addig lent fél óra sorban állás utána közölték velem a pénztárnál, hogy elfogyott a sós perec. 😦

Nem érdemes túl korán odamenni, hiszen 8-kor csak az előzenekar kezd, ami ebben az esetben Matoma nevű DJ volt. Ismerem pár számát, de nem játszott semmi különlegeset. Igazából mi Enrique fellépése előtt kb. 5 perccel mentünk be a nézőtérre, és nem álltunk előre, hanem viszonylag hátul voltunk, nem akartunk nyomorogni a nagy tömegben. Így amikor a koncert közepe fele egyszer csak az vettem észre, hogy a zenészek elkezdenek közeledni és közeledni, és egyszer csak felbukkan előttem 10 méterre Enrique teljes valójában, teljesen lefagytam. Körülöttem mindenki sikított, visított, fütyült, én azt sem tudtam hol vagyok.

enrique2
Enrique a közeli kis színpadon, forrás: saját felvétel

Tanulság: aki nem vett kiemelt állójegyet, hogy a színpadhoz közel álljon, az maradjon hátul a második kis színpad közelében, ha közelről is meg akarja tekinteni a magát elég jó formában tartó énekest 😀 Aki a 121-es szektorba vásárolt ülőjegyet az is szerencsés volt és lehet, hogy a mai koncerten lesz is, hiszen oda is felmászott a nézők közé Enrique. Az egész koncertet hihetetlen energiával csinálta végig, mindenhova felugrott, futott, a földre lefeküdt és felpattant, és a színpadról le és fel sem a biztonsági őrök segítették.

Nem tartom kizártnak, hogy voltak számok amik playback-ről mentek, de a lassabb zenéket, mint például a Hero, amit az előttünk lévő kis színpadon adott elő, azokat az én hozzá nem értő fülemmel nem mondanám playbacknek. Látszott az arcán az átszellemülés, az érzelem, ahogy a dalokat előadta.

enrique1
Enrique a Hero éneklése közben, forrás: saját felvétel

Zenék terén is változatos volt a koncert, a régi klasszikusaktól kezdve az újabb számokig minden volt a repertoárból. Amelyik számai angolul és spanyolul is fel vannak véve azokat spanyolul énekelte, de meglepően sokat énekelt angolul is. Talán nekem a legjobban a Bailamos és a Hero tetszettek, de a mostanában ismertebb számaira, mint a Bailando, a Subeme la radio, vagy a Duele el corazon-ra volt a legnagyobb tombolás és csápolás a tömegben.

Ami még vicces volt számomra, hogy a kis színpadra érve megkérdezte, hogy ki menne fel szívesen, és a visító, csápoló lányok közül 2 férfit választott ki, hogy csatlakozzanak hozzá. Velük megivott egy felest, aztán az egyik férfi feleségét is nagy nehezen felhozták a színpadra, aki aznap ünnepelte a születésnapját. Bele sem gondolok, hogy milyen élmény lehetett számukra az a látvány és érzés, hogy csak nekik énekel.

IMG_7279
A szerencsés, aki feljuthatott a színpadra, forrás: saját kép

Összességében hihetetlenül jó élmény volt, amire nagyban rásegített az, hogy nem csak a távolból, a kivetítőről nézhettem, hanem szinte testközelből élvezhettem Enrique előadását. Mindenkinek ajánlom hogy helyezkedjen jól, hiszen ez tipikusan az a koncert (főleg most a nőkre gondolok) ami esztétikai szempontból is elég erős. Bár láttam pár negyvenes pasit aki a feleségénél is hangosabban énekelt meg fütyült, szóval már semmin nem lepődök meg… Aki megy, annak jó szórakozást ma estére 🙂

És egy kis kedvcsináló videó, fogadjátok szeretettel:

 

Tavaszi étterem hét

Maris_banner3a

Idén tavasszal is megrendezte a Dining City az étterem hetet március 5-11-ig, melynek keretében jó minőségű, alapjáraton drágább éttermekben kóstolhatunk meg 3 fogásos menüket fix áron. Aki ismer engem, az tudja hogy szeretek jókat enni és különlegességeket kipróbálni, így talán nem meglepő, hogy idén is gyorsan foglaltam asztalt több résztvevő étterembe is. Tavaly ősszel is nagyon tetszett ez a koncepció, akkor a Gustolato-ban és a Lisztróban jártam, éppen ezért idén új éttermeket akartam kipróbálni.

Az első a Pane Vino volt, amit régen Bodroginak hívtak. Ez a kis étterem a BAH csomópontnál található tőlem nem messze, a családdal voltunk itt már többször is, sőt az egyik születésnapomat is itt ünnepeltük. Az étterem séfje ráadásul Zoboki Zoltán, akitől a Chefparade-n is volt alkalmam tanulni. Egyszer kóstoltam itt egy nagyon különleges libamáj brûlée-t, amit fehér csokival készítettek, az íze a mai napig felejthetetlen a számomra.

A menüből előételnek a fürj esszenciát kacsamáj royallal, főételnek a sziki pontyot zsályás haltejjel, malacbőr-chipsszel és vajas burgonyával, desszertnek pedig a levendulás madártejet  őszibarack granite-tal és törökméz tűzijátékkal választottam. Az összes fogásban volt valamilyen különleges összetevő, amit korábban még nem próbáltam ilyen kombinációban.

1
A Pane Vino ajánlata, forrás: saját képek

A legjobban talán az előétel ízlett. Nem számítottam arra hogy ilyen különleges levest hoznak ki. Az edény alján volt a kacsamáj, és arra öntötték rá a fürj levest, ami friss és illatos volt. A ponty is nagyon kellemes volt, bár szerencsétlenségemre több szálkát is találtam benne, amit nagyon nem szeretek, de hát a ponty már csak ilyen. A törökméz és a granite is nagyon finom volt, de a levendulás íz nekem kicsit túl erőteljesnek bizonyult a formabontó madártejben. Az étteremnek nagyon jó volt a hangulata, a pincér lány rendkívül előzékeny és kedves volt, még kaptunk egy ajándék pohár pezsgőt is. Összességében jól sikerült az este és mindenkinek tudom ajánlani az éttermet, számomra sokszor bizonyította már, hogy megállja a helyét.

A második étterem a L.A. Bodegita, avagy Lajsz András karibi hangulatú étterme volt, ami a Jászai Mari tér közelében található. Itt még nem jártam korábban, sőt elsőre azt hittem, hogy az általam már ismert és kedvelt La Bodeguita Del Medio kubai étteremről van szó. Az itteni menüből előételnek a Libamáj trilógiát (libamáj zsírjában, mousse, trüffel), főételnek a grillezett lazacot papardellével és parmezánnal, valamint desszertnek a tiramisut választottam. Nem volt nehéz a döntés, hiszen ezek a fogások (libamáj, lazac, tiramisu) mind a kedvenc ételeim közé tartoznak.

2
A L.A. Bodegita ajánlata, forrás: saját képek

A libamáj trilógiában mindhárom elkészítési mód nagyon különleges volt, bár nem ismertem fel hogy melyiknek kellett volna a mousse-nak és a trüffelnek lennie, de nekem mint libamáj rajongónak rendkívül ízlett mindegyik. A lazac is jól sikerült, bár a tészta hozzá nem volt a kedvencem, nagyon olajos lett és a tökmag valahogy nem illett nekem hozzá. Ám a legnagyobb csalódást számomra a tiramisu okozta, aminél eddig csak finomabbakat ettem (bár ez lehet, hogy Olaszország hibája :D) A piskóta túl sokáig volt a kávéba áztatva, és nagyon kevés volt a mascarpone-s krém, így az egész sütemény majdnem hogy kávétól ázott piskóta és kakaópor keveréke volt. Lehet, hogy a banán splittel jobban jártam volna.. Ellenben a tálalással elégedett voltam, gusztusosan nézett ki minden. Az éttermet nem feltétlenül ajánlanám, a felszolgálás az a tipikus erőltetett mosolygós volt számomra, az élő zene pont akkor ért véget amikor megérkeztünk, és egy fél óra csöndben ülés után amikor megkérdeztük, hogy nem lehetne-e valami zenét lejátszani azt mondta a pincér, hogy szívesen felhoz egy hangfalat amin telefonról tudunk zenét lejátszani… Végül nem ezt az opciót választottuk és elég jó este sikeredett de az inkább a társaság miatt volt, nem a hely hangulata vagy az ételek segítették elő.

A harmadik étterem a Dunacorso volt, ahol szintén még nem jártam korábban, viszont sok jót hallottam róla. A hely nagyon hangulatos és nagyon jó az elhelyezkedése, a nevéből lehet következtetni rá, hogy közvetlenül a Dunaparton található, a Vörösmary tér közelében. Az itteni menüből sem esett nehezemre a választás, előételnek a konyakos kacsamáj bon-bont, mangó textúrákkal, főételnek a citruskéregben sült sertésszűzet, vajmártásal, articsókaszívvel és pagodakarfiollal, és végül desszertnek a glutén- és cukormentes Esterházy tortát kóstoltam meg.

3
A Dunacorso ajánlata, forrás: saját képek

A kipróbált 3 étteremből ez okozta a legkellemesebb meglepetést, Az egyébként meglehetősen drága hely most igazán jó áron remek ételeket kínált, a kiszolgálás itt volt a legmagasabb színvonalú, és az élő zene is emelte az este fényét. Az ételekben nem találtam kifogást, mind a mangó variációk, mind a sertésszűz a mártással és a karfiollal isteniek voltak, és a tortán nem is igazán éreztem, hogy cukormentes lett volna. Az este végén a hegedűs Mendelssohn Tavaszi zsongását játszotta, még a számla kifizetése után is maradtunk egy picit és csak élveztük a gyönyörű dallamokat.

Összességében jó döntés volt részt vennem az étterem héten idén is, hiszen új ételeket próbálhattam ki, ami számomra mindig izgalmas, és kellemes hangulatban teltek az estéim. Mindenkinek tudom ajánlani az ilyen lehetőségeket, hiszen általában ezekben az éttermekben nem úszunk meg egy vacsorát ilyen olcsón. Ráadásul, ki tudjuk próbálni a kínálatukat, és ha esetleg visszatérnénk akkor nem érhet majd nagy meglepetés minket. A következő étterem hét ősszel lesz majd, készüljetek előre 🙂

Terror, avagy a jog megjelenése a színpadon

Maris_banner3a

Tegnap este volt szerencsém megnézni Ferdinand von Schirach Terror című darabját a Katona József Színházban. Nagyon nehéz rá jegyet szerezni, de sokszor nézem a honlapot és pont kifogtam egyet. Már régóta el akartam menni, mert ajánlották nekem, és jobban szeretek olyan darabokat megnézni, amiről biztosan tudom, hogy élvezni fogom.

Sírtam, nevettem, szorongtam, véleményt nyilvánítottam. Ritkán érez ennyit az ember egy majdnem 2 órás előadás közben.

A műsor előtt már ismertem a történetet, így amikor azzal indult a darab, hogy mindenki felejtsen el mindent amit az esetről hallott, egy kicsit nehezemre esett elvonatkoztatni. Ugyanis nézőként az esküdtszék részévé váltam egy rendkívül érdekes és komplex tárgyaláson. A történetet csak nagy vonalakban vázolnám fel, bár a darab nem tartogat meglepetéseket, rögtön az elején kiderülnek a tények amiket fel kell, hogy dolgozzunk.  A Lufthansa Berlin és München között közlekedő utasszállítóját eltéríti és egy teltházas stadion felé kormányozza egy terrorista. Két vadászrepülőt küldenek a géphez, ám a figyelmeztető lövések nem segítenek, és a fedélzeten tartózkodó 164 utas a repülőgéppel együtt egy 70 ezer emberrel teli stadion felé tart. A rangidős pilóta a parancs ellenére úgy dönt, hogy a kisebbik rosszat választja, és lelövi a gépet, amelynek utasai között nincs túlélő. A tettét beismeri, és a tanúkkal egyezik a vallomása, a tárgyalás során a közönségnek kell döntenie: bűnös, vagy ártatlan Lars Koch pilóta?

terror1
Mészáros Béla a védőügyvéd szerepében, forrás: szinhaz.hu

Rendkívül érdekes érveléseket hallottam mindkét oldalról. Aki repülőjegyet vesz manapság az vállalja is egyből annak veszélyét, hogy terrortámadás áldozata lehet? A parlament légvédelmi törvényét alkotmányellenesnek nyilvánító német alkotmánybíróság vajon jó döntést hozott? Megtette volna ugyanezt Lars összes pilóta társa és felettese? A repülőgép utasai valójában már halálra voltak ítélve és Lars csak megrövidítette a hátralevő életük? Na és mégis ki a felelős azért, hogy nem gondoltak a stadion kiürítésére?

A Katonától megszokott aktualitás ebben a darabban sem maradt el. Amikor nap mint nap terrortámadások hírét olvassuk az újságban, amikor gépfegyveres katonák járőröznek a városban, és amikor órák hosszát állunk sorba a repülőtereken a biztonsági átvilágítások miatt. Hogyan tudunk harcolni a terrorral? Szükséges-e ragaszkodni egy extrém esetben a jogszabályokhoz vagy az adott szituációban kell ésszerű döntést hozni? Rengeteg gondolatot ébresztett bennem a darab. Azt hisszük, hogy kisemberként az ilyen esetek nem vonatkoznak ránk. Mi sosem fogunk ilyen szituációba kerülni. Remélem tényleg nem.

terror2
Az ügyésznő és a vádlott konfliktusa, forrás: art7.hu

Amikor a bizonyítékokat bemutatták, a tanúkat kihallgatták, és az államügyésznő és a védő is elmondták záró beszédüket, a közönségre nehezedett a döntés meghozatala. A terembe való bemenetelkor kaptunk két kártyát, amelyekre a FELMENTEM és az ELÍTÉLEM szavak voltak írva, ezek egyikét kellett bedobnunk az előadás végén körbeadott dobozokba. A szavazás során nem lehetett tartózkodni, mindenkinek kötelező volt a vélemény nyilvánítás.

Számomra ez egy lehetetlen döntés volt. Végig azon vívódtam, hogy én hogy tennék egy ilyen helyzetben. Volt, hogy a repülőgépi utasok, volt hogy a stadionban tartózkodók, és volt, hogy a pilóta helyébe képzeltem magam. A darab iróniája ebben rejlik: volt joga Larsnak 164 ember élete felett dönteni? És neked van jogod az ő élete felett? Tudtam, hogy akármilyen döntést is hozok, csak rossz lehet. Ha felmentem, akkor egyetértek azzal, hogy lehet emberi életet egy másik emberi élet elé helyezni, még ha arról is van szó, hogy kevésnek kell meghalnia többekért. Ha nem mentem fel, akkor egy számára rendkívül nehéz, önzetlen cselekedetért büntetem, amivel ő valójában 70 ezer ember életét mentette meg.

terror4
A tanú kihallgatása, forrás: art7.hu

És itt jött be a fejembe az a gondolat, hogy mi történt volna, ha az utasoknak sikerül bejutniuk és lefegyverezniük a terroristát a pilótafülkében, vagy ha a pilóta az utolsó pillanatban mégis felfelé húzza a kormányt. Hiszen ez is felmerül a tárgyaláson, bár csak spekulációk keretében, és inkább a tényekre alapozva hoztam meg a döntésem. Annak ellenére, hogy az egyetemi tanulmányaim során már 3 jogi tárgyat is teljesítettem, nem gondolom, hogy nagyon értenék a joghoz. Érdekes lehet ez a darab azok számára is, akik joghallgatók vagy ügyvédként a szakmában dolgoznak.

Az előadás végén megtudtam, hogy 104 néző ült a nézőtéren, ebből 65 a vádlott felmentésére, 39 a vádlott bűnösségére szavazott. És ami a legérdekesebb, hogy a darab összes előadásáról szerte a világban elérhetőek az eredmények a terror.theater honlapon. Az oldalt böngészve egyből feltűnik, hogy a távol-keleti országokban, mint Japán és Kína, az előadások többsége azzal zárult, hogy elítélték a pilótát, míg Európában és Amerikában nagyrészt ártatlannak ítélték.

Én felmentettem, ti hogy tettetek volna?

 

 

London, honey! (2. rész)

Maris_banner3a

Habár csak 4 napot töltöttem Londonban, annyi élménnyel gazdagodtam, hogy az nem fér el egy bejegyzésben, így úgy döntöttem, hogy két részre bontom a beszámolót. Alapjáraton is nagyon szeretem a gasztronómiát, de amikor utazom akkor különösen szeretek megengedni magamnak helyi finomságokat és minden jót. Nekem az utazásnál fontosabb az élmény, annak az érzése, hogy beülök egy szép helyre, ahol jókat ehetek és amire még sokáig emlékezhetek. Így Londonban is felkutattam pár helyet drága úti társaimmal, akikkel belevetettük magunkat a helyi és a nemzetközi konyha rejtelmeibe.

Reggeli/brunch

Nekem az összes étkezés közül talán a reggeli a kedvencem, itthon is sokat járok brunch-olni, és Londonban sem akartam ezt az élmény kihagyni. A Bill’s egy hangulatos étteremlánc isteni reggeli menüvel, több helyen is van a városban, nekünk volt egy közel a szálláshoz, így az első napot ott indítottuk. Remek volt az Eggs Benedict és a briós kosár lekvár válogatással. Lehet kapni lekvárt elvitelre is, mindegyiket tudom ajánlani, de a narancsos volt talán a legkülönlegesebb.

IMG_5750
Reggeli a Bill’s-ben, forrás: saját felvétel

Nem mehettem úgy Londonba, hogy nem ettem full english breakfast-et. A The Blackbird nevű helyen próbáltam ki, az Earl’s Court közelében, de biztos vagyok benne, hogy még sok helyen lehet finomat enni a városban. Keressétek a kis utcákban az eldugottabb helyeket, hiszen a látványosságok közelében minden drágább és nem feltétlenül olyan jó minőségű. Aki fancy bruch-ra vágyik annak a Notting Hill-t vagy Kensingtont tudom ajánlani, de a Covent Garden-i Balthazar is nagyon híres.

Az egyik legkülönlegesebb élményt viszont a Borough Market nyújtotta, hiszen nagyon szeretek piacokra járni és kipróbálni a helyi különlegességeket. A Borough Marketről egy külön bejegyzést is lehetne írni, annyi finomságot kaphatunk ott. Isteni a Fish & Chips, a Pie & Mash és, ha valami bizarra vágytok akkor a “jellied eel”-t, vagyis az angolnát is megkóstolhatjátok. Kicsit a barcelonai piacra emlékeztetett a hely, bár közel sem olyan nagy.

img_6031.jpg
Chorizós scotch egg a Roast-ban, forrás: saját felvétel

Mi felfedeztünk egy éttermet, a Roast-ot, ami a piac felett volt, egy üveg fal mellett ültünk, ahonnan rá lehetett látni a piactérre és az ott nézelődő emberekre. Isteni volt a chorizós scotch egg-jük, ami a spanyol és az angol ízek tökéletes kombinációja volt, és amit az ajándék Prosecco-val öblítettünk le. Ittunk mellé flowering tea-t is, aminek a különlegessége abban rejlett, hogy a forró víz hatására kinyílt a kancsóban egy virág, így nemcsak finom, hanem szép látvány is volt.

Tipikus “Instagram hely” a Selfridges üzletház 2. emeletén levő Aubaine étterem, ahol a finomságok mellett a hely kinézete is különleges élmény lehet. A plafonról halvány lila akácvirágok lógnak le, és a falakon végig tükör van. Az egész helység tavaszias hangulatú még a tél közepén is. A napközbeni Gin Martini picit erős volt, de a különleges koktélok mellett finom kis scnack-eket is lehet kapni.

IMG_5882

Afternoon tea

Angliában szokás beülni egy afternoon tea-re, ami isteni sütiket és különleges teákat jelentett a számunkra. A Sketch nevű helyet néztem ki még itthon, hiszen az interneten szebbnél szebb képeket találtam onnan. Különböző tematikájú termeik vannak, mint például elvarázsolt erdő, rózsaszín amerikai diner, vagy antik könyvtár hangulatú szoba. De talán a legkülönlegesebb helység a mosdó, ami egy nagy fehér terem, hatalmas fehér tojásokkal, amikben a WC-k találhatóak. A plafonon neon színek világítanak, és az egész helységnek futurisztikus a hangulata. Érdemes asztalt foglalni, hiszen rendkívül népszerű a hely annak ellenére, hogy az árak eléggé el vannak szállva.

Akinek nem az elegáns helyek tetszenek annyira, hanem inkább street food-os hangulatra vágyik, annak a Kingly Court-ot a Carnaby Street-nél tudom ajánlani. Ezt leginkább a budapesti Gozsdu Udvarhoz tudom hasonlítani, bár közel sem ugyanolyan, és talán a mi Gozsdunk még nagyobb is. Egy keskeny folyosón jutunk be egy udvarra, ahol 3 emeleten körbe különlegesnél különlegesebb helyeket találtunk, a világ minden részéről voltak itt bárok és éttermek. A perui ételeket a Senor Cevice-ben, a Karib-tergerieket a Rum Kitchen-ben, az amerikaiakat a STAX-ban, a görögöket a The Life Goddess-ben kóstolhatjátok. Mi a Whyte & Brown helyen kóstoltuk végig a desszert lapot, a brownie, a toffee pudding és az almás gyömbéres sajttorta is meglepően kellemes volt annak ellenére, hogy a hely a csirkehúsra van specializálódva.

sketch
A Sketch rózsaszín terme, forrás: saját felvétel

Vacsora

Ha a londoni gasztronómiára gondolok, mindig a Covent Garden jut az eszembe. Ott csoportosulnak a legjobb éttermek, és az London egyik legnagyobb múlttal rendelkező városrésze. Találkozhatunk itt reggelizőhelyekkel, ötcsillagos éttermekkel, és különleges bisztrókkal is. Mi itt főleg az olasz konyha rejtelmeiben merültünk el. Két estén is jöttünk ide vacsorázni, először a Vini Italiani-t próbáltuk ki, ami a régi Market Hall aljában található. A gnocchi-t egy kis tálkában hozták ki, amiben még bugyborékolt a forró sajt szósz, annyira friss volt. A hely nem túl nagy, viszont annál hangulatosabb és autentikusabb. Lehet elvitelre kapni üveg borokat, de nem a megszokott magyarországi áron vannak 😀

IMG_6556
Vacsora a Li Veli-ben, forrás: saját felvétel

Az utolsó este látogattunk el másodjára is a Li Veli Winery & Bistro-ba, ami egyértelműen a kedvenc helyem volt az egész utazás során. A tésztájuk rendkívül friss, a bruschettájuk nagyon ropogós, a burrátájuk különösen omlós, és a tiramisujuk a legkrémesebb volt. Kipróbáltunk egy elsőre furcsán hangzó olasz specialitást is, a pisztáciás fagyit oliva olajjal. Az étterem menedzserével hamar jóban lettünk, jobbnál jobb borokat hozott nekünk és amikor megtudta, hogy a blog nevét, akkor az este végén még a kedvenc Gin Tonic-ját is megkóstoltatta velünk. Igazi olasz vendégszeretettel találkoztunk az étteremben, és ha egy dolgot kellene ajánlanom, akkor az a 2009-es Pugliai Aleatico desszert bor, aminél finomabbat én még Olaszországban sem ittam.

li veli kocc
Egészségünkre!

Nem bántuk meg, hogy Londonban nem csak a helyi fogásokat kóstoltuk meg, hiszen olyan változatos konyhával rendelkezik a város, hogy nem hagyhattuk ki a már megszeretett, megszokott ízeket.

Aki még nem látta volna az utazásról készült videónkat az itt megtekintheti 🙂