Murau, a magyar síparadicsom

Maris_banner3a

Még sosem voltam márciusban síelni, eddig mindig januárra vagy februárra esett a síelés a családdal vagy a barátokkal. Még járni is alig tudtam, de a szüleim már sílécet adtak a lábamra – talán egy év maradt ki azóta, amikor nem volt alkalmam a kedvenc téli sportomat űzni. Így hát aggodalommal gondoltam már októberben a március közepére lefoglalt szállásra, hiszen féltem hogy túl jó lesz az idő, és kásás lesz a hó. Szerencsére nem ért csalódás, amikor Murau városába és a Kreischberg síterepre látogattunk.

800_dsc-7294
Club Hotel Kreischberg, forrás: síelők.hu

A szállásunk közvetlenül a felvonó aljában helyezkedett el a korábbi évekkel ellentétben, így kifejezetten kényelmes volt a sícipőben baktatás és a síléc vállon cipelése, hiszen csak egy rövid távot kellett megtenni. A Club Hotel Kreischberg-ben szálltunk meg, ami egy több házból álló komplexum, helyes kis szobákkal és kitűnő wellness részleggel, amit kifejezetten élveztem a hosszú síelések után. Ami meglepő volt számomra, hogy már a recepción magyarul szóltak hozzánk, a folyosókon és a szaunában is mindenki magyarul köszönt. Később kiderült számomra, hogy Murau kifejezetten magyarok által preferált síterület, ez is magyarázza a hüttékből hangosan kihallatszó Wellhello dalokat, vagy az Álomhajót éneklő jókedvű fiatalokat. Osztrák rendszámú kocsit keveset láthatott az ember, ellenben volt magyar zászló kitűzve a síliftek aljába.

Habár az igazi osztrák hangulat elmaradt, a tradicionális ételek kárpótoltak 😀 Megkóstoltam a kihagyhatatlan gőzgombócot, jó sok vaníliaszósszal és mákkal megszórva, meg meleg almás rétest tejszínhabbal vanília tengerben. De a sós ételek közül is próbáltam zseniálisakat, mint például a Käsespätzle, amit rengeteg sajttal és pirított hagymával tálaltak. A régióban ismert Murauer díjnyertes sör is jól esett egy hosszú nap végén. A legjobban a Schluckspecht hütte tetszett, hiszen az nem a központi hütte volt így nem kellett olyan sokat várni és mindig volt kényelmes hely a napágyakban.

murau
Aperol Spritz, Gőzgombóc, Murauer sör és skiwasser, forrás: saját felvételek

Az időjáráson viszont meglepődtem. Már előre féltem hogy 10 fokban, kásás hóban fogunk síelni, ehhez képest az első két napban még jó idő volt, délután 5-kor még kellemesen lehetett a hegy tetején a napsütésben Aperolozni 😀 Utána viszont hirtelen váltás jött, hóesés, köd, lent a völgyben eső. Úgy már kevésbé volt élvezetes a síelés, de még a kibírható kategóriába sorolnám. A hüttékben ilyenkor egész nap kifejezetten sokan tartózkodtak, és a buborékos, ülésfűtéses síliftekhez tartozó pályák forgalma is megnőtt.

A sípályákat tekintve is nagy a változatosság, mindenki megtalálhatja számára a legkedvezőbbet, hiszen a kezdő kék pályától a feketéig mindenfélével találkoztam. A sípályarendszeren 17 kilométer kék, 16 kilométer piros és 9 kilométer fekete sípálya besíelésére van lehetőségünk. Talán a Rosencranz csúcstól lefelé jövő meredek piros pályák voltak a kedvenceim, olyan magasra viszonylag kevesen mentek föl így nem volt nagy tömeg. Azonban mint utólag megtudtam, az ide felvezető kétüléses sílift volt az, amiből pár hónapja helikopterrel mentették ki az embereket egy műszaki hiba miatt. Így aztán inkább a csákányos liftet ajánlanám az oda feljutáshoz, az gyorsabb is. Amire az itt síelőknek fel kell készülniük viszont az az, hogy a völgybe csak fekete pálya vezet, se piros sem kék pályán nem lehet lejutni a sílift aljába. A liftek zárása előtt hosszú sorok kígyóztak a kabinos lift bejárata előtt, hiszen a kezdők és a hüttében sörözők nem merték bevállalni a kalandos lefele utat. A nap végén, fáradtan tényleg nem kellemes az a buckás, jeges fekete pálya, azonban még mindig jobb a fél órás sorban állásnál.

IMG_7609
A Rosencranz-ra menet, forrás: saját felvétel

Az árakat (síbérlet, szállás, étel-ital) tekintve Ausztriához képest nem annyira drága ez a síterület, vannak sokkal drágább helyek is, ahol napi 50 euró alatt nem lehet síbérletet kapni. Ellenben például Franciaországgal összehasonlítva talán mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkban. Én Franciaországot is nagyon szeretem és többször voltam már ott is síelni, viszont a síliftek és a pályák minősége számomra Ausztriában sokkal jobb. Nem beszélve a hüttékben lévő választékról…

A szórakozási lehetőségek nem merülnek ki a hegy tetején megrendezett délutáni hütte bulikban, majdnem minden este a pályák aljában szervezett buli volt, ahova meglepően sokan jöttek vissza a városból még a hétköznapokon is. Meglepve tapasztaltuk, hogy itt még engedélyezett a kocsmákon és szórakozóhelyeken a cigarettázás, ami szokatlan volt hiszen itthon már megszoktam, hogy nincs füstszag a budapesti helyeken.

IMG_7776
Murau főtere, forrás: saját felvétel

Mivel nagyrészt a Kreischberg síterepnél töltöttük el az időnket, hazafelé volt csak alkalmunk Murau hangulatos kis városába betérni. Ausztriában vasárnap zárva tartanak a boltok, így az utcákon kevés emberrel találkoztunk, vélhetően mindenki otthon a családi ebédre készülődött. A város a Mura folyó mentén fekszik, aminek a promenádján sétálva nem csak a hangulatos, színes házakban, hanem a felette elhelyezkedő hófedte hegyekben is gyönyörködhettünk. A város télen és nyáron is rengeteg turistát vonz, nem csak a síeléssel, hanem a golfozással is csábítják az ide látogatókat. A hotelünkben és a turista információs irodában is rengeteg magyar nyelvű programajánló és brosúra várta az érdeklődőket, tele érdekes programokkal.

Hazafele a határhoz közeli Eisenstadt (magyarul Kismarton) városába is betértünk, ami Haydn-ről és az Esterházy-kastélyról híres. A kastély kiállításai három részből állnak, „Az Esterházy-kastély fénypontjai” című kiállítás a hercegi gyűjteményből származó műkincsekkel, valamint a kastély történetével ismerteti meg a látogatókat, a „Hercegnői lakosztályok” kiállításon megismerkedhetünk három Esterházy hercegné életével és sorsával, valamint az exkluzív „Haydn Explosiv” kiállítás a zeneszerző pályafutásával és munkásságával kínál egyedülálló élményt nemcsak a szemünknek. A fentieken kívül érdemes még benézni a kastély ódon pincerendszerében létrehozott Bormúzeumba, mely Ausztria legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét vonultatja fel.

IMG_7869
A Haydn kiállítás bejárata az Esterházy kastélynál, forrás: saját felvétel

Eisenstadt is rendkívül hangulatos kisváros, tele kis éttermekkel és bevásárló utcákkal, ám itt sem volt vasárnap olyan nagy élet, így a kastély után Sopron, majd Budapest felé vettük az irányt. Összességében jól telt a síelős/városnézős hosszú hétvége, nem bánom, hogy Murauba mentünk bár személy szerint jobban preferálom Tirolt vagy a Ski-amadét, de így is jó élmény volt 🙂

És végezetül egy kis kedvcsináló videó, csak nektek, csak most:

Mi a jó a télben?

Zsófi_banner3a

A válasz: irány síelni/snowboardozni és megtudod.

20180118_132550.jpg

Számomra mindig a tél fénypontja, amikor eljutok snowboardozni. Gyerekkoromban síeléssel kezdtem, aztán pár év után egyre jobban foglalkoztatott, hogy milyen is lehet egy lécen lesiklani a hegyről? Így végül a snowboardozásnál kötöttem ki. Sokan kérdezik, hogy melyik a jobb, könnyebb? Nem tudnék egyértelműen dönteni, nekem a snowboardozás sokkal szabadabb érzés. Nagyobb élményt nyújt, ugyanakkor síléccel szerintem gyorsabban lehet csúszni, talán kezdőknek könnyebb elsajátítani. Ezek persze csak személyes vélemények.

20180116_134243.jpg

Idén az egyik üzleti partnerünk jóvoltából Ausztria felé vettük az irányt. Lachtalban szálltunk meg. A hely nagyon barátságos, tanulóknak is ideális és mellette szól még, hogy Budapesttől mindössze 438 km-re található.  A sípályák hossza összesen 25 km, 9 felvonó üzemel, ezek közül kettő ülőlift. Aki gyakorlott síelő az említett km számból már tudja, hogy nem egy óriási síparadicsomról beszélek. De higgyétek el, a kisebb síterepeknek is megvan a maguk hangulata. Pozitívum, hogy az ember hamar kiismeri magát, nem téved el, nem köt ki a szomszéd faluban egy rosszul megtervezett útvonal után. Annak sem kell aggódnia, aki nehezebben boldogul német nyelven, a legtöbb vendéglátóhelyen magyar személyzettel is találkozhatunk. A pályák jól karbantartottak, szezonon kívül pedig alig vannak.

Az idei síelés azért is volt különleges, mert egy vendégházban laktunk, ahol minden fából készült a kor igényeinek megfelelően. A ház tulajdonosa előtérbe helyezi az egészséges életmódot, ezért rendelkezésünkre állt edzőterem, kültéri jakuzzi és szauna is. Egy végigsíelt nap után nincs is jobb a meleg vízben lazítani. Körülötted hó, feletted a csillagos ég. Hát igen… simán el tudnék tölteni itt akár egy egész idényt is.

Egy pár szó a hüttékben kapható ételekről, mert kihagyhatatlanok. Aki már volt Ausztriában biztosan próbálta a gőzgombócot, ez az az étel, amit nem lehet megunni (szerintem). Azok kedvéért akik nem ismerik, kelt tésztából készül, a belsejében szilvalekvár van és ezt még leöntik vaníliaszósszal, végül mákkal szórják meg. Még egy pár érdekes és finom fogás, amit az osztrák hüttékben fellelhetünk:

20180118_134308.jpg

  • Húsleves tüdős rétessel – Lungenstrudelsuppe
  • Sajtos nokedli (nem biztos, hogy ez a legjobb fordítás) – Käsepätzle
  • Sültkolbász savanyú káposztával és kenyérrel – Bratwurst mit Sauerkraut und Brot
  • Almás pite vaníliaszósszal – Apfelschlankerl mit Vanillesauce
  • Császármorzsa almaszósszal – Kaiserschmarrn mit Apfelmus

Visszatérve a sport részére, sajnos az élményt, főleg az első benyomást nagymértékben befolyásolja az időjárás. Január elején gyakori a ködös, viharos idő. Erre nem igazán lehet felkészülni, mi is belefutottunk egyik nap. A lényeg, hogy legyen réteges ruházat és ami szerintem a legfontosabb, az a símaszk, zord időben akár életet is menthet (kis túlzással).

Végezetül összeszedtem nektek pár dolgot, melyek alapján összehasonlíthatók az osztrák és francia síterepek:

Távolság: nem mondok sok újat azzal, hogy ebben mindenképp Ausztria a nyerő. Nem kell egész nap utazni és könnyen szuper síterepeket találhatunk.

Árak: nehéz megítélni, de szerintem diákoknak mindenképp költséghatékonyabb egy Franciaországba szervezett útra befizetni, így olcsóbban eljuthatnak nagyobb, több lehetőséget kínáló síterepekre.

Ételek: ez persze csak ízlés kérdése, de én egyértelműen az osztrák ételek felé hajlok. Mondjuk a francia friss és ropogós bagett is kihagyhatatlan.

Pályák karbantartottsága, kényelem: Személy szerint itt is Ausztriára szavazok, ott valahogy szorgalmasabbak a ratrakok. 😀

20180116_111701

Nálam a felsorolt pontok alapján Ausztria nyert, de ennek ellenére a francia utakra is szívesen emlékszem vissza. Egyszóval mindegy, hogy hova megy az ember, de akinek van lehetősége mindenképp próbálja ki ezt a sportágat. Ha szeretitek a szabadságot, a tiszta levegőt, a gyorsaságot és nem riadtok vissza a hidegtől, akkor garantáltan életre szóló élmény lesz.