Ease Therapy főzőklub az Ízbisztróban

Maris_banner3a

Vasárnap délutáni kikapcsolódásként felhasználtam az ajándékba kapott jegyem az Ease Therapy kézműves főzőklubjára, ami a házi finomságok fantázianévre hallgatva a házi sajt, kenyér, kovász, vaj és joghurt rejtelmeibe vezetett be. Aki ismer az tudja, hogy szeretek főzni és a konyhában kísérletezni, de például még sosem próbáltam kenyeret sütni és joghurtot vagy vajat készíteni.

Így hát kíváncsian mentem el az Ízbisztróba, amiről korábban még nem hallottam. A Chefparade-hoz hasonló légkört és kurzust képzeltem el, így kellemes csalódás ért, amikor megláttam a kis kellemes hangulatú konyhát. A kurzusokon általában 10 fő vesz részt, de a mostani alkalommal csak öten voltunk, így barátságos hangulatban telt a sütés-főzés.

IMG_9264
Az Ízbisztróba belépve, forrás: saját felvétel

Bevallom őszintén alapból nem feltétlenül ezt az alkalmat választottam volna a kínálatukból, hiszen van „Dolce Vita” olasz főzőklubjuk, francia estjük és szicíliai borvacsorájuk is, amik picit közelebb állnak hozzám, de úgy készültem, hogy itt is hasznos dolgokat fogok tanulni. És mennyire jól gondoltam.

A rövid bemutatkozás után az alapokkal kezdtük. A különböző fajta lisztekről, felhasználási módjukról és a keverés arányairól esett szó, de a kovász készítés hasznosságát is részletesen körüljártuk. A tészta kikeverése után következett a dagasztás, ami kemény fizikai megmérettetés is volt egyben – 20 percen keresztül kellett a tésztát gyúrni, ami után bevallom picit fájt már a karom. De az erőbefektetés megérte – tönkölybúzás és rozslisztes friss kenyér, valamint sima fehér lisztes kifli lett az eredménye.

IMG_9274
A kész péksütemények, forrás: saját felvétel

Utána a joghurtot és sajtot is készítettük, amelyek igazán nem nagy ördöngösségek és pár hasznos jó tanács után bárki elkészítheti őket otthon. A legélvezetesebb számomra azonban a vajköpülés volt, amit igazán nem gondoltam volna, hogy milyen egyszerű. Csupán egy kis befőttes üveget töltöttünk félig magas zsírtartalmú tejszínnel (minimum 30%-os), és azt kezdtük el rázni, amíg először tejszínhab, aztán később vaj nem lett belőle. Majd raktunk bele egy kis sót és apróra vágott fokhagymát és kész is lett a házi készítésű vaj, amit a frissen sült kenyerekre kenhettünk.

IMG_9267
Házi friss sajt, forrás: saját felvétel

Ki gondolta volna, hogy ez ilyen egyszerű? Talán azok, akik már csináltak ilyet valaha vagy értenek hozzá, de én nagyon meglepődtem. Minden nap tanul valami újat az ember… Mindenesetre mostantól a bolti margarinok és vajak helyett inkább megpróbálok saját magam készíteni, hiszen így pontosan tudom hogy mi is lesz abban a vajban amit fogyasztok, nem kell a csomagolást böngésznem, hogy éppen milyen adalékanyagok és tartósítószerek vannak benne.

IMG_1201
Az Ízbisztró az utcáról, forrás: easetherapy.hu

Az oktatónk nagyon értett a dolgához és lelkesen válaszolt a kérdéseinkre. Az egész tanfolyam kellemes hangulatban telt. Összességében örülök, hogy elmentem, és mindenkinek ajánlom, aki egy kisebb társasággal, barátságos hangulatban szeretné magát kipróbálni a konyhában. Ha még csak kacérkodtok a sütés-főzés gondolatával, akkor ez egy jó kezdés lehet, hiszen a Chefparade számomra intenzívebbnek és nagyobb megmérettetésnek tűnt. Nektek melyik a kedvenc főzőklubbotok, mit ajánlanátok? Szívesen várom az ötleteket, szeretnék más helyeket is kipróbálni, ami már nektek bevált 🙂

 

Tavaszi étterem hét

Maris_banner3a

Idén tavasszal is megrendezte a Dining City az étterem hetet március 5-11-ig, melynek keretében jó minőségű, alapjáraton drágább éttermekben kóstolhatunk meg 3 fogásos menüket fix áron. Aki ismer engem, az tudja hogy szeretek jókat enni és különlegességeket kipróbálni, így talán nem meglepő, hogy idén is gyorsan foglaltam asztalt több résztvevő étterembe is. Tavaly ősszel is nagyon tetszett ez a koncepció, akkor a Gustolato-ban és a Lisztróban jártam, éppen ezért idén új éttermeket akartam kipróbálni.

Az első a Pane Vino volt, amit régen Bodroginak hívtak. Ez a kis étterem a BAH csomópontnál található tőlem nem messze, a családdal voltunk itt már többször is, sőt az egyik születésnapomat is itt ünnepeltük. Az étterem séfje ráadásul Zoboki Zoltán, akitől a Chefparade-n is volt alkalmam tanulni. Egyszer kóstoltam itt egy nagyon különleges libamáj brûlée-t, amit fehér csokival készítettek, az íze a mai napig felejthetetlen a számomra.

A menüből előételnek a fürj esszenciát kacsamáj royallal, főételnek a sziki pontyot zsályás haltejjel, malacbőr-chipsszel és vajas burgonyával, desszertnek pedig a levendulás madártejet  őszibarack granite-tal és törökméz tűzijátékkal választottam. Az összes fogásban volt valamilyen különleges összetevő, amit korábban még nem próbáltam ilyen kombinációban.

1
A Pane Vino ajánlata, forrás: saját képek

A legjobban talán az előétel ízlett. Nem számítottam arra hogy ilyen különleges levest hoznak ki. Az edény alján volt a kacsamáj, és arra öntötték rá a fürj levest, ami friss és illatos volt. A ponty is nagyon kellemes volt, bár szerencsétlenségemre több szálkát is találtam benne, amit nagyon nem szeretek, de hát a ponty már csak ilyen. A törökméz és a granite is nagyon finom volt, de a levendulás íz nekem kicsit túl erőteljesnek bizonyult a formabontó madártejben. Az étteremnek nagyon jó volt a hangulata, a pincér lány rendkívül előzékeny és kedves volt, még kaptunk egy ajándék pohár pezsgőt is. Összességében jól sikerült az este és mindenkinek tudom ajánlani az éttermet, számomra sokszor bizonyította már, hogy megállja a helyét.

A második étterem a L.A. Bodegita, avagy Lajsz András karibi hangulatú étterme volt, ami a Jászai Mari tér közelében található. Itt még nem jártam korábban, sőt elsőre azt hittem, hogy az általam már ismert és kedvelt La Bodeguita Del Medio kubai étteremről van szó. Az itteni menüből előételnek a Libamáj trilógiát (libamáj zsírjában, mousse, trüffel), főételnek a grillezett lazacot papardellével és parmezánnal, valamint desszertnek a tiramisut választottam. Nem volt nehéz a döntés, hiszen ezek a fogások (libamáj, lazac, tiramisu) mind a kedvenc ételeim közé tartoznak.

2
A L.A. Bodegita ajánlata, forrás: saját képek

A libamáj trilógiában mindhárom elkészítési mód nagyon különleges volt, bár nem ismertem fel hogy melyiknek kellett volna a mousse-nak és a trüffelnek lennie, de nekem mint libamáj rajongónak rendkívül ízlett mindegyik. A lazac is jól sikerült, bár a tészta hozzá nem volt a kedvencem, nagyon olajos lett és a tökmag valahogy nem illett nekem hozzá. Ám a legnagyobb csalódást számomra a tiramisu okozta, aminél eddig csak finomabbakat ettem (bár ez lehet, hogy Olaszország hibája :D) A piskóta túl sokáig volt a kávéba áztatva, és nagyon kevés volt a mascarpone-s krém, így az egész sütemény majdnem hogy kávétól ázott piskóta és kakaópor keveréke volt. Lehet, hogy a banán splittel jobban jártam volna.. Ellenben a tálalással elégedett voltam, gusztusosan nézett ki minden. Az éttermet nem feltétlenül ajánlanám, a felszolgálás az a tipikus erőltetett mosolygós volt számomra, az élő zene pont akkor ért véget amikor megérkeztünk, és egy fél óra csöndben ülés után amikor megkérdeztük, hogy nem lehetne-e valami zenét lejátszani azt mondta a pincér, hogy szívesen felhoz egy hangfalat amin telefonról tudunk zenét lejátszani… Végül nem ezt az opciót választottuk és elég jó este sikeredett de az inkább a társaság miatt volt, nem a hely hangulata vagy az ételek segítették elő.

A harmadik étterem a Dunacorso volt, ahol szintén még nem jártam korábban, viszont sok jót hallottam róla. A hely nagyon hangulatos és nagyon jó az elhelyezkedése, a nevéből lehet következtetni rá, hogy közvetlenül a Dunaparton található, a Vörösmary tér közelében. Az itteni menüből sem esett nehezemre a választás, előételnek a konyakos kacsamáj bon-bont, mangó textúrákkal, főételnek a citruskéregben sült sertésszűzet, vajmártásal, articsókaszívvel és pagodakarfiollal, és végül desszertnek a glutén- és cukormentes Esterházy tortát kóstoltam meg.

3
A Dunacorso ajánlata, forrás: saját képek

A kipróbált 3 étteremből ez okozta a legkellemesebb meglepetést, Az egyébként meglehetősen drága hely most igazán jó áron remek ételeket kínált, a kiszolgálás itt volt a legmagasabb színvonalú, és az élő zene is emelte az este fényét. Az ételekben nem találtam kifogást, mind a mangó variációk, mind a sertésszűz a mártással és a karfiollal isteniek voltak, és a tortán nem is igazán éreztem, hogy cukormentes lett volna. Az este végén a hegedűs Mendelssohn Tavaszi zsongását játszotta, még a számla kifizetése után is maradtunk egy picit és csak élveztük a gyönyörű dallamokat.

Összességében jó döntés volt részt vennem az étterem héten idén is, hiszen új ételeket próbálhattam ki, ami számomra mindig izgalmas, és kellemes hangulatban teltek az estéim. Mindenkinek tudom ajánlani az ilyen lehetőségeket, hiszen általában ezekben az éttermekben nem úszunk meg egy vacsorát ilyen olcsón. Ráadásul, ki tudjuk próbálni a kínálatukat, és ha esetleg visszatérnénk akkor nem érhet majd nagy meglepetés minket. A következő étterem hét ősszel lesz majd, készüljetek előre 🙂

Márton nap

Maris_banner3a

“Aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik” – tartja a mondás.

A népi kultúrában határnapnak számított ez a nap. A tavasztól-őszig legeltetett, télen pedig istállóban tartott állatok beterelésének hagyományos időpontja volt november 11-e. Ilyenkor kóstolták meg először az újbort és vágták le a libákat, az úgynevezett “mártonludakat”.

Márton napon hazánkban is országszerte lakomákat rendeznek, hogy a hiedelem végett egész évben bőven ehessenek és ihassanak. Szerintem az ilyen és hasonló ünnepek jó alkalmak arra, hogy finomat együnk/igyunk és a hagyományokat is életben tartsuk. Éppen ezért összegyűjtöttem nektek pár programot Budapesten, amelyek a Márton naphoz kapcsolódnak és kikapcsolódást nyújthatnak.

Az első a Márton napi Borfesztivál a Gellért Hotelben, november 9 – 12-ig. Az esemény már hetedszer kerül megrendezésre, és ismét felvonulnak Magyarország legkiválóbb borászatai, korlátlanul kóstolhatunk több száz féle bort és minőségi pálinkát. Lesz ezen kívül még libastand, Budapest válogatott gasztro helyei, és koncertek a Gellért Fürdőcsarnokban. További információkat a http://www.borfesztivalgellert.hu/ -n találtok.

Újbudán lesz továbbá Márton napi Libafesztivál az Allee melletti sétányon, november 10-12-e között. A fesztivál keretében számos hagyományhoz illő program, tradicionális ételek, italok, és megannyi Márton napi különlegesség várja az érdeklődőket. Az eseményt tovább fűszerezi, hogy november 11. szombat Újbuda napja, melynek keretében “torkos szombatot” szerveznek és a vendégek több, mint 50 Márton napi ételt és italt kóstolhatnak féláron! (#ottali)

Ilyenkor a borfesztiválok mellett sok étterem is kínál Márton napi menüket, fogásokat. Amiket most összegyűjtöttem, azok olyan éttermek ahol már jártam és amiket jó szívvel tudok ajánlani.

KIOSK Márton napi menü:

– Libamájduó, birsalma, cékla, briós

– Tejfölös libaraguleves, daragaluska

– Sült libacomb, lilakáposzta, tört burgonya torta, sütőtök

– KIOSK Lúdlábtorta

Gustolato Márton napi ajánlat:

– Rusztikus bruschetta libapástétommal

– Marhahússal, snidlinggel, libamellel töltött tortelli tészta Rossini-módra szarvasgomba olajjal készítve

– Zöldalmás libamell petrezselymes burgonyával

Különlegesebbnél különlegesebb receptek lehetnek az itt felsoroltak, én meg sem próbálkozom az elkészítésükkel. Ellenben tavaly novemberben voltam a ChefParade szárnyasok és fehérborok eseményén, és ott készítettünk isteni roston sült libamájat. Ez ajánlanám azoknak, akiknek nem lesz idejük vagy nem szeretnek étterembe járni. Hamar elkészíthető, nem túl bonyolult, viszont annál finomabb.

SONY DSC

A fogás különlegessége számomra abban rejlik, hogy olyan összetevőket kombinál, amiket alapból nem ennék együtt (főleg hogy nem is szeretem a májat), ám amikor elkészítettem és megkóstoltam az az érzésem volt, hogy ilyen finomat még nem ettem.

Két adag elkészítéséhez kell két nagy, vastag szelet kalács, körülbelül 2-4 szelet libamáj ami a kalácsra lesz rátéve, 50g vaj, balzsamecet, cukor, és fügelekvár, vagy friss füge. Ha friss fügét használunk, azt célszerű előtte felvágni és a sütőben 250 fokon 4-5 percig egy kis barna cukorral megszórva sütni. A vajat a serpenyőbe téve meg kell olvasztani, azután azon megpirítani a kalácsot. Utána a nyers libamájat kell sóval, borssal ízesíteni és egy közepesen meleg teflonos serpenyőbe tenni és addig sütni, amíg meg nem pirul és ki nem sül belőle a finom libazsír. Figyeljünk arra, hogy ne süssük túlságosan össze! A balzsamecetkrémet hozzá úgy kell elkészíteni, hogy egy kisebb lábosba teszünk 80g kristálycukrot/barna cukrot, elkezdjük felhevíteni és mielőtt odapirulna, beleöntünk 5 evőkanálnyi balzsamecetet. Ízlés szerint önthetünk bele fél deci száraz vörösbort is, és utána körülbelül 10 percig kell főzni. Így egy ilyen sűrű, édes de mégis picit ecetes szósz lesz belőle. Utána már csupán az a dolgunk, hogy a megpirított kalácsra a meleg libamájat rátegyük, meglocsoljuk a balzsamecetes szósszal és tegyünk rá vagy mellé a fügelekvárból vagy a friss fügéből amit megsütöttünk, ízlés szerint. A végeredmények így kell majd kinéznie:

chefparade2

Remélem, hogy mindenkinek megjött a kedve a sütés/főzéshez, vagy a munka utáni Márton napi vacsorához! Ti melyik fogást próbálnátok ki leginkább? Jó kikapcsolódást kívánok 🙂