Ease Therapy főzőklub az Ízbisztróban

Maris_banner3a

Vasárnap délutáni kikapcsolódásként felhasználtam az ajándékba kapott jegyem az Ease Therapy kézműves főzőklubjára, ami a házi finomságok fantázianévre hallgatva a házi sajt, kenyér, kovász, vaj és joghurt rejtelmeibe vezetett be. Aki ismer az tudja, hogy szeretek főzni és a konyhában kísérletezni, de például még sosem próbáltam kenyeret sütni és joghurtot vagy vajat készíteni.

Így hát kíváncsian mentem el az Ízbisztróba, amiről korábban még nem hallottam. A Chefparade-hoz hasonló légkört és kurzust képzeltem el, így kellemes csalódás ért, amikor megláttam a kis kellemes hangulatú konyhát. A kurzusokon általában 10 fő vesz részt, de a mostani alkalommal csak öten voltunk, így barátságos hangulatban telt a sütés-főzés.

IMG_9264
Az Ízbisztróba belépve, forrás: saját felvétel

Bevallom őszintén alapból nem feltétlenül ezt az alkalmat választottam volna a kínálatukból, hiszen van „Dolce Vita” olasz főzőklubjuk, francia estjük és szicíliai borvacsorájuk is, amik picit közelebb állnak hozzám, de úgy készültem, hogy itt is hasznos dolgokat fogok tanulni. És mennyire jól gondoltam.

A rövid bemutatkozás után az alapokkal kezdtük. A különböző fajta lisztekről, felhasználási módjukról és a keverés arányairól esett szó, de a kovász készítés hasznosságát is részletesen körüljártuk. A tészta kikeverése után következett a dagasztás, ami kemény fizikai megmérettetés is volt egyben – 20 percen keresztül kellett a tésztát gyúrni, ami után bevallom picit fájt már a karom. De az erőbefektetés megérte – tönkölybúzás és rozslisztes friss kenyér, valamint sima fehér lisztes kifli lett az eredménye.

IMG_9274
A kész péksütemények, forrás: saját felvétel

Utána a joghurtot és sajtot is készítettük, amelyek igazán nem nagy ördöngösségek és pár hasznos jó tanács után bárki elkészítheti őket otthon. A legélvezetesebb számomra azonban a vajköpülés volt, amit igazán nem gondoltam volna, hogy milyen egyszerű. Csupán egy kis befőttes üveget töltöttünk félig magas zsírtartalmú tejszínnel (minimum 30%-os), és azt kezdtük el rázni, amíg először tejszínhab, aztán később vaj nem lett belőle. Majd raktunk bele egy kis sót és apróra vágott fokhagymát és kész is lett a házi készítésű vaj, amit a frissen sült kenyerekre kenhettünk.

IMG_9267
Házi friss sajt, forrás: saját felvétel

Ki gondolta volna, hogy ez ilyen egyszerű? Talán azok, akik már csináltak ilyet valaha vagy értenek hozzá, de én nagyon meglepődtem. Minden nap tanul valami újat az ember… Mindenesetre mostantól a bolti margarinok és vajak helyett inkább megpróbálok saját magam készíteni, hiszen így pontosan tudom hogy mi is lesz abban a vajban amit fogyasztok, nem kell a csomagolást böngésznem, hogy éppen milyen adalékanyagok és tartósítószerek vannak benne.

IMG_1201
Az Ízbisztró az utcáról, forrás: easetherapy.hu

Az oktatónk nagyon értett a dolgához és lelkesen válaszolt a kérdéseinkre. Az egész tanfolyam kellemes hangulatban telt. Összességében örülök, hogy elmentem, és mindenkinek ajánlom, aki egy kisebb társasággal, barátságos hangulatban szeretné magát kipróbálni a konyhában. Ha még csak kacérkodtok a sütés-főzés gondolatával, akkor ez egy jó kezdés lehet, hiszen a Chefparade számomra intenzívebbnek és nagyobb megmérettetésnek tűnt. Nektek melyik a kedvenc főzőklubbotok, mit ajánlanátok? Szívesen várom az ötleteket, szeretnék más helyeket is kipróbálni, ami már nektek bevált 🙂

 

Murau, a magyar síparadicsom

Maris_banner3a

Még sosem voltam márciusban síelni, eddig mindig januárra vagy februárra esett a síelés a családdal vagy a barátokkal. Még járni is alig tudtam, de a szüleim már sílécet adtak a lábamra – talán egy év maradt ki azóta, amikor nem volt alkalmam a kedvenc téli sportomat űzni. Így hát aggodalommal gondoltam már októberben a március közepére lefoglalt szállásra, hiszen féltem hogy túl jó lesz az idő, és kásás lesz a hó. Szerencsére nem ért csalódás, amikor Murau városába és a Kreischberg síterepre látogattunk.

800_dsc-7294
Club Hotel Kreischberg, forrás: síelők.hu

A szállásunk közvetlenül a felvonó aljában helyezkedett el a korábbi évekkel ellentétben, így kifejezetten kényelmes volt a sícipőben baktatás és a síléc vállon cipelése, hiszen csak egy rövid távot kellett megtenni. A Club Hotel Kreischberg-ben szálltunk meg, ami egy több házból álló komplexum, helyes kis szobákkal és kitűnő wellness részleggel, amit kifejezetten élveztem a hosszú síelések után. Ami meglepő volt számomra, hogy már a recepción magyarul szóltak hozzánk, a folyosókon és a szaunában is mindenki magyarul köszönt. Később kiderült számomra, hogy Murau kifejezetten magyarok által preferált síterület, ez is magyarázza a hüttékből hangosan kihallatszó Wellhello dalokat, vagy az Álomhajót éneklő jókedvű fiatalokat. Osztrák rendszámú kocsit keveset láthatott az ember, ellenben volt magyar zászló kitűzve a síliftek aljába.

Habár az igazi osztrák hangulat elmaradt, a tradicionális ételek kárpótoltak 😀 Megkóstoltam a kihagyhatatlan gőzgombócot, jó sok vaníliaszósszal és mákkal megszórva, meg meleg almás rétest tejszínhabbal vanília tengerben. De a sós ételek közül is próbáltam zseniálisakat, mint például a Käsespätzle, amit rengeteg sajttal és pirított hagymával tálaltak. A régióban ismert Murauer díjnyertes sör is jól esett egy hosszú nap végén. A legjobban a Schluckspecht hütte tetszett, hiszen az nem a központi hütte volt így nem kellett olyan sokat várni és mindig volt kényelmes hely a napágyakban.

murau
Aperol Spritz, Gőzgombóc, Murauer sör és skiwasser, forrás: saját felvételek

Az időjáráson viszont meglepődtem. Már előre féltem hogy 10 fokban, kásás hóban fogunk síelni, ehhez képest az első két napban még jó idő volt, délután 5-kor még kellemesen lehetett a hegy tetején a napsütésben Aperolozni 😀 Utána viszont hirtelen váltás jött, hóesés, köd, lent a völgyben eső. Úgy már kevésbé volt élvezetes a síelés, de még a kibírható kategóriába sorolnám. A hüttékben ilyenkor egész nap kifejezetten sokan tartózkodtak, és a buborékos, ülésfűtéses síliftekhez tartozó pályák forgalma is megnőtt.

A sípályákat tekintve is nagy a változatosság, mindenki megtalálhatja számára a legkedvezőbbet, hiszen a kezdő kék pályától a feketéig mindenfélével találkoztam. A sípályarendszeren 17 kilométer kék, 16 kilométer piros és 9 kilométer fekete sípálya besíelésére van lehetőségünk. Talán a Rosencranz csúcstól lefelé jövő meredek piros pályák voltak a kedvenceim, olyan magasra viszonylag kevesen mentek föl így nem volt nagy tömeg. Azonban mint utólag megtudtam, az ide felvezető kétüléses sílift volt az, amiből pár hónapja helikopterrel mentették ki az embereket egy műszaki hiba miatt. Így aztán inkább a csákányos liftet ajánlanám az oda feljutáshoz, az gyorsabb is. Amire az itt síelőknek fel kell készülniük viszont az az, hogy a völgybe csak fekete pálya vezet, se piros sem kék pályán nem lehet lejutni a sílift aljába. A liftek zárása előtt hosszú sorok kígyóztak a kabinos lift bejárata előtt, hiszen a kezdők és a hüttében sörözők nem merték bevállalni a kalandos lefele utat. A nap végén, fáradtan tényleg nem kellemes az a buckás, jeges fekete pálya, azonban még mindig jobb a fél órás sorban állásnál.

IMG_7609
A Rosencranz-ra menet, forrás: saját felvétel

Az árakat (síbérlet, szállás, étel-ital) tekintve Ausztriához képest nem annyira drága ez a síterület, vannak sokkal drágább helyek is, ahol napi 50 euró alatt nem lehet síbérletet kapni. Ellenben például Franciaországgal összehasonlítva talán mélyebbre kell nyúlnunk a pénztárcánkban. Én Franciaországot is nagyon szeretem és többször voltam már ott is síelni, viszont a síliftek és a pályák minősége számomra Ausztriában sokkal jobb. Nem beszélve a hüttékben lévő választékról…

A szórakozási lehetőségek nem merülnek ki a hegy tetején megrendezett délutáni hütte bulikban, majdnem minden este a pályák aljában szervezett buli volt, ahova meglepően sokan jöttek vissza a városból még a hétköznapokon is. Meglepve tapasztaltuk, hogy itt még engedélyezett a kocsmákon és szórakozóhelyeken a cigarettázás, ami szokatlan volt hiszen itthon már megszoktam, hogy nincs füstszag a budapesti helyeken.

IMG_7776
Murau főtere, forrás: saját felvétel

Mivel nagyrészt a Kreischberg síterepnél töltöttük el az időnket, hazafelé volt csak alkalmunk Murau hangulatos kis városába betérni. Ausztriában vasárnap zárva tartanak a boltok, így az utcákon kevés emberrel találkoztunk, vélhetően mindenki otthon a családi ebédre készülődött. A város a Mura folyó mentén fekszik, aminek a promenádján sétálva nem csak a hangulatos, színes házakban, hanem a felette elhelyezkedő hófedte hegyekben is gyönyörködhettünk. A város télen és nyáron is rengeteg turistát vonz, nem csak a síeléssel, hanem a golfozással is csábítják az ide látogatókat. A hotelünkben és a turista információs irodában is rengeteg magyar nyelvű programajánló és brosúra várta az érdeklődőket, tele érdekes programokkal.

Hazafele a határhoz közeli Eisenstadt (magyarul Kismarton) városába is betértünk, ami Haydn-ről és az Esterházy-kastélyról híres. A kastély kiállításai három részből állnak, „Az Esterházy-kastély fénypontjai” című kiállítás a hercegi gyűjteményből származó műkincsekkel, valamint a kastély történetével ismerteti meg a látogatókat, a „Hercegnői lakosztályok” kiállításon megismerkedhetünk három Esterházy hercegné életével és sorsával, valamint az exkluzív „Haydn Explosiv” kiállítás a zeneszerző pályafutásával és munkásságával kínál egyedülálló élményt nemcsak a szemünknek. A fentieken kívül érdemes még benézni a kastély ódon pincerendszerében létrehozott Bormúzeumba, mely Ausztria legnagyobb ilyen jellegű gyűjteményét vonultatja fel.

IMG_7869
A Haydn kiállítás bejárata az Esterházy kastélynál, forrás: saját felvétel

Eisenstadt is rendkívül hangulatos kisváros, tele kis éttermekkel és bevásárló utcákkal, ám itt sem volt vasárnap olyan nagy élet, így a kastély után Sopron, majd Budapest felé vettük az irányt. Összességében jól telt a síelős/városnézős hosszú hétvége, nem bánom, hogy Murauba mentünk bár személy szerint jobban preferálom Tirolt vagy a Ski-amadét, de így is jó élmény volt 🙂

És végezetül egy kis kedvcsináló videó, csak nektek, csak most:

Tavaszi étterem hét

Maris_banner3a

Idén tavasszal is megrendezte a Dining City az étterem hetet március 5-11-ig, melynek keretében jó minőségű, alapjáraton drágább éttermekben kóstolhatunk meg 3 fogásos menüket fix áron. Aki ismer engem, az tudja hogy szeretek jókat enni és különlegességeket kipróbálni, így talán nem meglepő, hogy idén is gyorsan foglaltam asztalt több résztvevő étterembe is. Tavaly ősszel is nagyon tetszett ez a koncepció, akkor a Gustolato-ban és a Lisztróban jártam, éppen ezért idén új éttermeket akartam kipróbálni.

Az első a Pane Vino volt, amit régen Bodroginak hívtak. Ez a kis étterem a BAH csomópontnál található tőlem nem messze, a családdal voltunk itt már többször is, sőt az egyik születésnapomat is itt ünnepeltük. Az étterem séfje ráadásul Zoboki Zoltán, akitől a Chefparade-n is volt alkalmam tanulni. Egyszer kóstoltam itt egy nagyon különleges libamáj brûlée-t, amit fehér csokival készítettek, az íze a mai napig felejthetetlen a számomra.

A menüből előételnek a fürj esszenciát kacsamáj royallal, főételnek a sziki pontyot zsályás haltejjel, malacbőr-chipsszel és vajas burgonyával, desszertnek pedig a levendulás madártejet  őszibarack granite-tal és törökméz tűzijátékkal választottam. Az összes fogásban volt valamilyen különleges összetevő, amit korábban még nem próbáltam ilyen kombinációban.

1
A Pane Vino ajánlata, forrás: saját képek

A legjobban talán az előétel ízlett. Nem számítottam arra hogy ilyen különleges levest hoznak ki. Az edény alján volt a kacsamáj, és arra öntötték rá a fürj levest, ami friss és illatos volt. A ponty is nagyon kellemes volt, bár szerencsétlenségemre több szálkát is találtam benne, amit nagyon nem szeretek, de hát a ponty már csak ilyen. A törökméz és a granite is nagyon finom volt, de a levendulás íz nekem kicsit túl erőteljesnek bizonyult a formabontó madártejben. Az étteremnek nagyon jó volt a hangulata, a pincér lány rendkívül előzékeny és kedves volt, még kaptunk egy ajándék pohár pezsgőt is. Összességében jól sikerült az este és mindenkinek tudom ajánlani az éttermet, számomra sokszor bizonyította már, hogy megállja a helyét.

A második étterem a L.A. Bodegita, avagy Lajsz András karibi hangulatú étterme volt, ami a Jászai Mari tér közelében található. Itt még nem jártam korábban, sőt elsőre azt hittem, hogy az általam már ismert és kedvelt La Bodeguita Del Medio kubai étteremről van szó. Az itteni menüből előételnek a Libamáj trilógiát (libamáj zsírjában, mousse, trüffel), főételnek a grillezett lazacot papardellével és parmezánnal, valamint desszertnek a tiramisut választottam. Nem volt nehéz a döntés, hiszen ezek a fogások (libamáj, lazac, tiramisu) mind a kedvenc ételeim közé tartoznak.

2
A L.A. Bodegita ajánlata, forrás: saját képek

A libamáj trilógiában mindhárom elkészítési mód nagyon különleges volt, bár nem ismertem fel hogy melyiknek kellett volna a mousse-nak és a trüffelnek lennie, de nekem mint libamáj rajongónak rendkívül ízlett mindegyik. A lazac is jól sikerült, bár a tészta hozzá nem volt a kedvencem, nagyon olajos lett és a tökmag valahogy nem illett nekem hozzá. Ám a legnagyobb csalódást számomra a tiramisu okozta, aminél eddig csak finomabbakat ettem (bár ez lehet, hogy Olaszország hibája :D) A piskóta túl sokáig volt a kávéba áztatva, és nagyon kevés volt a mascarpone-s krém, így az egész sütemény majdnem hogy kávétól ázott piskóta és kakaópor keveréke volt. Lehet, hogy a banán splittel jobban jártam volna.. Ellenben a tálalással elégedett voltam, gusztusosan nézett ki minden. Az éttermet nem feltétlenül ajánlanám, a felszolgálás az a tipikus erőltetett mosolygós volt számomra, az élő zene pont akkor ért véget amikor megérkeztünk, és egy fél óra csöndben ülés után amikor megkérdeztük, hogy nem lehetne-e valami zenét lejátszani azt mondta a pincér, hogy szívesen felhoz egy hangfalat amin telefonról tudunk zenét lejátszani… Végül nem ezt az opciót választottuk és elég jó este sikeredett de az inkább a társaság miatt volt, nem a hely hangulata vagy az ételek segítették elő.

A harmadik étterem a Dunacorso volt, ahol szintén még nem jártam korábban, viszont sok jót hallottam róla. A hely nagyon hangulatos és nagyon jó az elhelyezkedése, a nevéből lehet következtetni rá, hogy közvetlenül a Dunaparton található, a Vörösmary tér közelében. Az itteni menüből sem esett nehezemre a választás, előételnek a konyakos kacsamáj bon-bont, mangó textúrákkal, főételnek a citruskéregben sült sertésszűzet, vajmártásal, articsókaszívvel és pagodakarfiollal, és végül desszertnek a glutén- és cukormentes Esterházy tortát kóstoltam meg.

3
A Dunacorso ajánlata, forrás: saját képek

A kipróbált 3 étteremből ez okozta a legkellemesebb meglepetést, Az egyébként meglehetősen drága hely most igazán jó áron remek ételeket kínált, a kiszolgálás itt volt a legmagasabb színvonalú, és az élő zene is emelte az este fényét. Az ételekben nem találtam kifogást, mind a mangó variációk, mind a sertésszűz a mártással és a karfiollal isteniek voltak, és a tortán nem is igazán éreztem, hogy cukormentes lett volna. Az este végén a hegedűs Mendelssohn Tavaszi zsongását játszotta, még a számla kifizetése után is maradtunk egy picit és csak élveztük a gyönyörű dallamokat.

Összességében jó döntés volt részt vennem az étterem héten idén is, hiszen új ételeket próbálhattam ki, ami számomra mindig izgalmas, és kellemes hangulatban teltek az estéim. Mindenkinek tudom ajánlani az ilyen lehetőségeket, hiszen általában ezekben az éttermekben nem úszunk meg egy vacsorát ilyen olcsón. Ráadásul, ki tudjuk próbálni a kínálatukat, és ha esetleg visszatérnénk akkor nem érhet majd nagy meglepetés minket. A következő étterem hét ősszel lesz majd, készüljetek előre 🙂

London, honey! (2. rész)

Maris_banner3a

Habár csak 4 napot töltöttem Londonban, annyi élménnyel gazdagodtam, hogy az nem fér el egy bejegyzésben, így úgy döntöttem, hogy két részre bontom a beszámolót. Alapjáraton is nagyon szeretem a gasztronómiát, de amikor utazom akkor különösen szeretek megengedni magamnak helyi finomságokat és minden jót. Nekem az utazásnál fontosabb az élmény, annak az érzése, hogy beülök egy szép helyre, ahol jókat ehetek és amire még sokáig emlékezhetek. Így Londonban is felkutattam pár helyet drága úti társaimmal, akikkel belevetettük magunkat a helyi és a nemzetközi konyha rejtelmeibe.

Reggeli/brunch

Nekem az összes étkezés közül talán a reggeli a kedvencem, itthon is sokat járok brunch-olni, és Londonban sem akartam ezt az élmény kihagyni. A Bill’s egy hangulatos étteremlánc isteni reggeli menüvel, több helyen is van a városban, nekünk volt egy közel a szálláshoz, így az első napot ott indítottuk. Remek volt az Eggs Benedict és a briós kosár lekvár válogatással. Lehet kapni lekvárt elvitelre is, mindegyiket tudom ajánlani, de a narancsos volt talán a legkülönlegesebb.

IMG_5750
Reggeli a Bill’s-ben, forrás: saját felvétel

Nem mehettem úgy Londonba, hogy nem ettem full english breakfast-et. A The Blackbird nevű helyen próbáltam ki, az Earl’s Court közelében, de biztos vagyok benne, hogy még sok helyen lehet finomat enni a városban. Keressétek a kis utcákban az eldugottabb helyeket, hiszen a látványosságok közelében minden drágább és nem feltétlenül olyan jó minőségű. Aki fancy bruch-ra vágyik annak a Notting Hill-t vagy Kensingtont tudom ajánlani, de a Covent Garden-i Balthazar is nagyon híres.

Az egyik legkülönlegesebb élményt viszont a Borough Market nyújtotta, hiszen nagyon szeretek piacokra járni és kipróbálni a helyi különlegességeket. A Borough Marketről egy külön bejegyzést is lehetne írni, annyi finomságot kaphatunk ott. Isteni a Fish & Chips, a Pie & Mash és, ha valami bizarra vágytok akkor a “jellied eel”-t, vagyis az angolnát is megkóstolhatjátok. Kicsit a barcelonai piacra emlékeztetett a hely, bár közel sem olyan nagy.

img_6031.jpg
Chorizós scotch egg a Roast-ban, forrás: saját felvétel

Mi felfedeztünk egy éttermet, a Roast-ot, ami a piac felett volt, egy üveg fal mellett ültünk, ahonnan rá lehetett látni a piactérre és az ott nézelődő emberekre. Isteni volt a chorizós scotch egg-jük, ami a spanyol és az angol ízek tökéletes kombinációja volt, és amit az ajándék Prosecco-val öblítettünk le. Ittunk mellé flowering tea-t is, aminek a különlegessége abban rejlett, hogy a forró víz hatására kinyílt a kancsóban egy virág, így nemcsak finom, hanem szép látvány is volt.

Tipikus “Instagram hely” a Selfridges üzletház 2. emeletén levő Aubaine étterem, ahol a finomságok mellett a hely kinézete is különleges élmény lehet. A plafonról halvány lila akácvirágok lógnak le, és a falakon végig tükör van. Az egész helység tavaszias hangulatú még a tél közepén is. A napközbeni Gin Martini picit erős volt, de a különleges koktélok mellett finom kis scnack-eket is lehet kapni.

IMG_5882

Afternoon tea

Angliában szokás beülni egy afternoon tea-re, ami isteni sütiket és különleges teákat jelentett a számunkra. A Sketch nevű helyet néztem ki még itthon, hiszen az interneten szebbnél szebb képeket találtam onnan. Különböző tematikájú termeik vannak, mint például elvarázsolt erdő, rózsaszín amerikai diner, vagy antik könyvtár hangulatú szoba. De talán a legkülönlegesebb helység a mosdó, ami egy nagy fehér terem, hatalmas fehér tojásokkal, amikben a WC-k találhatóak. A plafonon neon színek világítanak, és az egész helységnek futurisztikus a hangulata. Érdemes asztalt foglalni, hiszen rendkívül népszerű a hely annak ellenére, hogy az árak eléggé el vannak szállva.

Akinek nem az elegáns helyek tetszenek annyira, hanem inkább street food-os hangulatra vágyik, annak a Kingly Court-ot a Carnaby Street-nél tudom ajánlani. Ezt leginkább a budapesti Gozsdu Udvarhoz tudom hasonlítani, bár közel sem ugyanolyan, és talán a mi Gozsdunk még nagyobb is. Egy keskeny folyosón jutunk be egy udvarra, ahol 3 emeleten körbe különlegesnél különlegesebb helyeket találtunk, a világ minden részéről voltak itt bárok és éttermek. A perui ételeket a Senor Cevice-ben, a Karib-tergerieket a Rum Kitchen-ben, az amerikaiakat a STAX-ban, a görögöket a The Life Goddess-ben kóstolhatjátok. Mi a Whyte & Brown helyen kóstoltuk végig a desszert lapot, a brownie, a toffee pudding és az almás gyömbéres sajttorta is meglepően kellemes volt annak ellenére, hogy a hely a csirkehúsra van specializálódva.

sketch
A Sketch rózsaszín terme, forrás: saját felvétel

Vacsora

Ha a londoni gasztronómiára gondolok, mindig a Covent Garden jut az eszembe. Ott csoportosulnak a legjobb éttermek, és az London egyik legnagyobb múlttal rendelkező városrésze. Találkozhatunk itt reggelizőhelyekkel, ötcsillagos éttermekkel, és különleges bisztrókkal is. Mi itt főleg az olasz konyha rejtelmeiben merültünk el. Két estén is jöttünk ide vacsorázni, először a Vini Italiani-t próbáltuk ki, ami a régi Market Hall aljában található. A gnocchi-t egy kis tálkában hozták ki, amiben még bugyborékolt a forró sajt szósz, annyira friss volt. A hely nem túl nagy, viszont annál hangulatosabb és autentikusabb. Lehet elvitelre kapni üveg borokat, de nem a megszokott magyarországi áron vannak 😀

IMG_6556
Vacsora a Li Veli-ben, forrás: saját felvétel

Az utolsó este látogattunk el másodjára is a Li Veli Winery & Bistro-ba, ami egyértelműen a kedvenc helyem volt az egész utazás során. A tésztájuk rendkívül friss, a bruschettájuk nagyon ropogós, a burrátájuk különösen omlós, és a tiramisujuk a legkrémesebb volt. Kipróbáltunk egy elsőre furcsán hangzó olasz specialitást is, a pisztáciás fagyit oliva olajjal. Az étterem menedzserével hamar jóban lettünk, jobbnál jobb borokat hozott nekünk és amikor megtudta, hogy a blog nevét, akkor az este végén még a kedvenc Gin Tonic-ját is megkóstoltatta velünk. Igazi olasz vendégszeretettel találkoztunk az étteremben, és ha egy dolgot kellene ajánlanom, akkor az a 2009-es Pugliai Aleatico desszert bor, aminél finomabbat én még Olaszországban sem ittam.

li veli kocc
Egészségünkre!

Nem bántuk meg, hogy Londonban nem csak a helyi fogásokat kóstoltuk meg, hiszen olyan változatos konyhával rendelkezik a város, hogy nem hagyhattuk ki a már megszeretett, megszokott ízeket.

Aki még nem látta volna az utazásról készült videónkat az itt megtekintheti 🙂

Nyitott konyha nullhetvenöt módra

Maris_banner3a

Pár napja a 0,75 bisztróban jártunk, mert a Facebookon fedeztük fel, hogy nyitott konyhát szerveznek, ahol a jövőbeli chef ajánlatát lehet végigkóstoltni. Nagyon örültem amikor megláttam ezt az eseményt, hiszen remek kezdeményezésnek tartom, hogy az étlapra való felvétel előtt a bisztró vendégei megkóstolhatják és véleményezhetik a fogásokat. Kaptunk egy értékelő lapot, ahol 1-10-ig kellett értékelni a felszolgált ételeket, és ha megadtuk az e-mail címünket akkor ajándékutalványt is nyerhetünk az egyhetes rendezvény végén.

A menüsor az alábbi volt:

  • Babgulyás gyöngyhabbal, füstölt csülökkel, szarvaskolbásszal

Ajánlott bor: Váli Tabula Rasa 2015

  • Tökfőzelék buggyantott tojással

Ajánlott bor: Tüske Siller 2016

  • Konfitált tarja hagymás burgonyalángossal, tejföllel

Ajánlott bor: Szent Donát Márga Furmint 2015

  • Gnocchi vaddisznó hússal, vargányával

Ajánlott bor: Aklan Syrah 2015

  • Fehércsokis sütőtök mousse

Ajánlott bor: Szarka Dénes Késői 2016

Az 5 fogás első látásra nem bizonyult nagyon különlegesnek, a legelső gondolat bennem az volt, hogy hogy fogom mindezt én megenni. Szerencsére egyik adag sem volt túl nagy, pont kellemes, így az este végére nem volt bennem az a tipikus “túl sokat ettem” rosszullét.

Kezdjük is a babgulyással. Tipikus, igazi magyar ízek, enyhén csípős de még kellemes. A gyöngyhabból nem sokat érzékeltem, de a szarvaskolbász isteni volt benne. Aki szereti a babgulyást annak biztosan ízleni fog. A tökfőzeléktől őszintén szólva picit féltem. Sosem szerettem igazán, mindig a menzás ételek íze jutott eszembe. Ráadásul a kapor sem tartozik a kedvenc fűszereim közé, így fenntartásokkal kezdtem neki a kóstolásnak. És talán emiatt volt ez az étel a legnagyobb meglepetés a számomra, hiszen a menüből talán ez ízlett a legjobban. A fűszereket nagyon eltalálták, és a buggyantott tojás is tökéletes volt, a szétfolyt tojássárgája még krémesebbé tette a főzeléket.

074_4
Az isteni tökfőzelék, forrás: saját kép

Utána következett a konfitált tarja, amit nagyon omlósra sütöttek. Kiváló volt mellé a kis dödölle, de a szósz nekem picit túl erőteljes volt hozzá, ennek ellenére összességében finom volt. A következő nagyon eltalált fogás a vaddisznós gnocchi volt. Sosem ettem még vaddisznó húst, így meglepődve tapasztaltam, hogy milyen finom. A tészta és a szósz is nagyon illett a szósz ízéhez.

075_2
Vaddisznós gnocchi, forrás: saját kép

Végezetül, a várva várt desszert. Talán erre voltam a legkíváncsibb. Szeretem a sütőtököt, de ilyen formában még nem ettem. Egy kis gömbként tálalva hozták ki, aminek a külseje megdermedt fehér csoki volt, így a kanállal kicsit meg kellett ütni, hogy lehessen enni. A mousseon nem lehet túlságosan érezni a sütőtököt, így annak is tudom ajánlani aki nem szereti annyira. Egy erdei gyümölcsös szósszal tálalták, ami ízt adott neki, hiszem maga a mousse nem volt nagyon különleges.

075_1
Sütőtök mousse, forrás: saját kép

Összességében szerintem jó élmény volt az este, finomakat ettünk, ittunk és jól éreztük magunkat. Ha nekem éttermem lenne (nem zárom ki a lehetőségét a jövőben), akkor biztos, hogy ilyen eseményeket szerveznék. Ha marketinges szemmel nézem, abszolút a fogyasztókra koncentrál a stratégia – azzal, hogy bevonjuk őket a tervezési folyamatba, közelebb hozhatjuk őket az étteremhez. Nem kell egy fókuszcsoportban vagy egyéb embereket megkérve teszteltetni az ételeket, megteszik a törzsvendégek. Amellett, hogy fogyasztanak az étteremben, még jó érzéssel is távozhatnak, fontosnak érezhetik magukat, hogy hozzájárultak a séf munkásságához. Így a kínálat biztos megfelel majd a fogyasztók szájízének, és ha következőleg látogatnak az étterembe, már tudhatják, hogy mit érdemes rendelni.

Szóval kóstolásra fel! Jövő hét szerdáig még kipróbálhatjátok a 0,75 bisztróban az 5 fogásos séf ajánlatát 🙂

 

Róma januárban

Maris_banner3a

Rómáról, az örök városról nekem a rengeteg látnivaló, az olasz tészták, a kultúra, a napsütés és a nyár jut mindig eszembe. Emellett felvillan az emlékezetemben a sokezer turista, a tömeg és a hőség is. Mindig azt mondják, hogy ősszel vagy tavasszal érdemes odautazni, de én már voltam tavasszal és akkor sem volt sokkal jobb a helyzet. Mit tegyünk hát akkor, ha el szeretnénk kerülni a nagy tömeget és az iszonyatos nyári hőséget? Irány Róma – télen.

De mégis milyen lehet Róma télen?

Idén januárban döntöttünk úgy a barátnőimmel, hogy az Utazómajom ajánlatát kihasználva Rómába repülünk egy hosszú hétvégére. Nem bántuk meg.

DSCN7583
Maris a Colosseumnál január közepén, saját kép

Az idő kellemes volt, mondjuk ez a szerencsénknek is köszönhető. De általában januárban sem megy 10-15 fok alá a hőmérséklet a városban, ennek ellenére érdemes olyan szállást foglalni, ahol van fűtés. Mi Airbnb-n találtunk apartmant, de a nagyon központi elhelyezkedésen túl a szállásnak nem emelhető ki több pozitívuma. Ennek ellenére szerintem lehet jó ajánlatokat kifogni, azt tudom ajánlani, hogy a központon legyen a hangsúly. A szállásuk a Campo de’ Fiori közelében helyezkedett el, 10 perc gyaloglásra volt a Trevi kút és a Pantheon, 15 percre a Szent Péter Bazilika, és egy kényelmes fél órát kellett sétálni a Colosseumig. Campo de’ Fiori Róma legnagyobb piaca; lehet kapni mindenféle színű és ízű italokat, tésztákat, tésztaszószokat, fűszerkeverékeket, zöldséget, gyümölcsöt, meg persze szuveníreket is.

A városra – ha mindent meg akarunk nézni – nem elég egy hét sem, viszont 3 napot minimum ajánlott eltölteni ott, ha valaki nem volt még. A Vatikánra kell egy-két napot szánni, egy másik nap a Colosseum, a Forum Romanum, a Spanyol lépcső és a Trevi kút (ami este is nagyon hangulatos), és akkor még nem láttuk a rengeteg gyönyörű templomot, ami csak hemzseg a városban. A látnivalókhoz érdemes egy útikönyvet venni, vagy előre az interneten tájékozódni, ebben a bejegyzésben nem térnék ki mindenre.

Amit viszont fontosabbnak tartok, hiszen az útikönyvek nem írnak róla, azok a gasztronómiai élmények, amiket a város nyújthat számunkra. Felsorolnék pár éttermet és ételt, amit a hozzám hasonlóan a gasztronómia szerelmesei kipróbálhatnak.

Először is, a BURRATA. Ez a sajt csodát egyik kedves barátnőm kóstoltatta meg velem Bolognában. (Ha érdekel titeket a Bolognai élményeimről is szívesen írok.) A burrata tökéletes sajt a mozzarella rajongóknak – képzeljetek el egy hatalmas mozzarellát, ami meg van töltve egy hasonló, ám folyékonyabb és krémesebb sajttal, a stracciatella-val. A sajt eredetileg Olaszország Puglia régiójából származik, ám Rómában a legtöbb szupermarketben és tejtermék boltban kapható. A Burrata íze jól megy a ropogós pirítóshoz, salátához, olívához; mi sok paradicsommal és prosciuttóval ettük reggelire.

untitled
Reggelink, saját kép

Ellátogattunk továbbá egy Osteria Angelino nevű helyre a Colosseum közelében, ahol egy sok éves, tradicionális recept alapján készítenek nagyon finom Carbonarat. Ami furcsa volt számomra az az, hogy itt a Carbonarat nem spaghettivel, hanem egy rövid, cső alakú rigatoni nevű tésztával tálalják. A szószban, ahogy az igazi receptben nincs tejszín, hanem krémessége a tojássárga és parmezán sajt keverékéből adódik.

IMG_1215
Az Osteria Angelino carbonaraja, saját kép

Ha már tészta, akkor meg kell említenem a Cantina e Cucina étterem lasagne-ját. A felszolgálók nagyon kedvesek, még egy-egy limoncellóval is megajándékoztak minket. A lasagne-t anyukám is igazi olasz recept alapján csinálja itthon, de az a közelébe sem ér sajnos az ott kint evett lasagne-nak. Igazi friss tésztalapok, házi paradicsomszósz, buffala mozzarella és friss bazsalikom. Kell ennél több? Maximum mellé egy pohár Aperol Spritz…

FullSizeRender
Lasagne és ravioli a Cantina e Cucina étteremben, saját kép

Ha a Trevi kútnál jártok, mindenképpen keressétek fel a Magnum Pleasure Store fagyizóját. A fagyizó különlegessége, hogy összeállíthatod a saját, egyedi Magnumodat. 5 euróért kiválaszthatod hogy milyen legyen a fagyi belseje, a borítása, 3 feltétet és a tetejére szószt is választhatsz. A hellyel kapcsolatban az egyetlen negatívum, hogy kicsit lassan és össze-vissza történik a kiszolgálás, ám aki úgy szereti a Magnumot mint én, annak érdemes kivárnia.

IMG_1133
Extra Magnum a Trevi kútnál, saját kép

Akinek esetleg koktélozni támad kedve és egy különleges helyre menne, annak a Piazza Navona közelében levő Fluid Cocktail & Wine Bar-t tudom ajánlani. A hellyel szemben található a híres Da Baffetto pizzéria is, így oda betérve két legyet üthetünk egy csapásra. A hely berendezése érdekes, néhol futurisztikus, és a koktélok átlagban 5-10 euró körül vannak. Késő délután pultra kikészített tálcákon bőséges aperitif büfé kínálat van, és a fehér boraik is isteniek. Érdemes itt megkóstolni az epres frozen daiquirit, ami már-már nem is a koktél kategória, hiszen egy nagy tálban, friss eperrel, kókuszreszelékkel díszítve hozzák.

fluid
Frozen Daiquiri a Fluid Bar-ban, saját kép

És végezetül egy pár jó tanács, amiket érdemes lehet betartani:

  • Online vegyétek meg előre a jegyeteket a múzeumokhoz, Colosseumhoz stb. Így olcsóbb és kevesebbet kell sorba állni (még januárban is vannak sorok)
  • A házigazdától/hotel személyzettől kérdezzétek meg, hogy milyen éttermekbe járnak ők illetve a helyiek, és azokat látogassátok
  • Ha nincs ötletetek, hova menjetek ebédelni vagy vacsorázni, a Trastevere városrész tele van hangulatos, jobbnál jobb éttermekkel és bárokkal. Ott nehéz rosszat kifogni.
  • Januárban is ki lehet fogni jó időt, ezért készüljetek változatos ruhákkal. Én az egyik nap a kezemben cipeltem a téli kabátomat, mert 15-16 fokban és napsütésben jól esett a pulóver + napszemcsi kombináció
  • Készüljetek elég készpénzzel is – az árak drágábbak a magyarországiaknál, és nem mindenhol fogadják el a bankkártyát, főleg kisebb összegeknél
  • Aki korán kel, aranyat lel. Érdemes reggel vagy délelőtt a piacra menni, hiszen ott a legfrissebbek a halak, zöldségek, gyümölcsök. A Campo De’ Fiorit tudom ajánlani
  • A taxisokkal – mint mindenhol – vigyázni kell, a legolcsóbb talán a MyTaxi alkalmazás, ezzel fejenként 4-5 euróért jutottunk ki a Ciampino reptérre a belvárosból.
  • Ha a Forum Romanum-on megkér egy kis zenekar, hogy énekelj velük egy dalt, akkor hajrá, felejthetetlen élmény lesz! (főleg a barátaidnak akik nevetve videózhatnak :D)
giphy-downsized-large
Csillag születik – Róma edition

Szóval pont itt az ideje, hogy megtervezzétek januári/februári utatokat Rómába! Repjegyeket láttam 10-20 ezer forint között, sőt párat 10 ezer alatt is, még nem késő lefoglalni! Annak ellenére, hogy már kétszer is jártam a városban, nem zárom ki annak a lehetőségét hogy harmadszorra is odautazzak, ha másra nem akkor egy gaszto-hétvégére, hogy az imádott olasz tésztákkal és tiramisukkal újra megtöltsem a hasamat. Ki érez hasonlóan? 😀

Hosszú hétvége északon – 2. rész

IMG_5188

Malmö

Skandináviában jártunk. Előre elmondhatjuk: felejthetetlen élmény volt. Ez a bejegyzés a beszámolónk második része, hiszen Koppenhága utána Malmö felé vettük az irányt.

Koppenhága és Malmö viszonylag közel helyezkednek el egymáshoz, csak az Északi- tenger választja el a két országot. Busszal mentünk át az Øresund hídon, ami körülbelül másfél órás utat jelentett a határellenőrzéssel együtt. A Flixbust választottuk, egy útra a jegy 1500 forintnak megfelelő korona volt. A busz a központi pályaudvar mellett tett le minket, ahol szakadó eső várt, így gyorsan buszra szálltunk és elindultunk a szállás felé. Az esőben kerestünk egy reggeliző helyet vagy kávézót, de a legtöbb csak délelőtt 10-kor nyitott. Végül nagy nehezen találtunk egy Söderberg & Sara  nevű hangulatos kis helyet. Megkóstoltuk a híres Wienerbröd-öt, meg a helyi tea és kávé különlegességeket. Olyan jó volt látni, hogy szombaton sok család kis gyerekekkel ott reggelizett, és közben mesét olvastak vagy játszottak velük. Talán ez a szokás Magyarországon nem annyira elterjedt, de szerintünk abszolút pozitív példa.

FullSizeRender (2)
Wienerbröd, saját kép

A rossz idő ellenére nem akartuk feladni a városnézést, így a szállás elfoglalása után elindultunk felfedezni a nevezetességeket. Malmö egyik leghíresebb látnivalója Skandinávia legrégebbi reneszánsz kastélya. Ugyan mi csak kívülről néztük meg, de az épület belsejébe kiállítások találhatóak. Szerintünk a Malmöhus inkább hasonlít egy középkori erődre, mint kastélyra. Itt is megjelenik a skandinávokra jellemző letisztult stílus.

A kastélytól visszafele sétálva láthattuk a Turning Torso-t, ami egy furcsán csavart toronyépület a tengerparton. Az építmény 190 méter magas és 54 szintes, a moszkvai Triumph Palace után Európa második legmagasabb épülete. Utánanéztünk és a lift menetideje a legfelső szintre mindössze 38 másodperc.

giphy
Stortorget és a háttérben az Étage, saját felvétel

Sétálgattunk még Stortorget-en, azaz a főtéren. Itt található a városháza és X. Károly Gusztáv lovas szobra. Ami nekünk személy szerint a legjobban tetszett az a Lilla torgot volt. Ez egy kedves kis tér, amit régi hangulatos kis házak szegélyeznek. Este nagy itt az élet, annak köszönhetően, hogy számos étterem, bár és szórakozóhely található a közelben. Amit jó tanácsként mindenképp érdemes megemlítenünk, hogyha az ember hétvégén látogat el Malmöbe és szeretne a helyi gasztronómiával megismerkedni, akkor mindenképp foglaljon asztalt a választott étterembe. Mi nem voltunk túl sikeresek az étteremkeresésben, így végül sajnos csak az itthonról jól ismert TGI Fridays-ben találtunk helyet. Sebaj, a gasztronómiai élmény elmaradása plusz egy ok, hogy visszatérjünk majd Svédországba.

A malmöi volt az utolsó esténk, így nagyon szerettünk volna egyet bulizni. Ehhez főleg akkor kaptunk kedvet, amikor a napközbeni városnézés alatt láttunk egy helyet, ahonnan már délután ötkor zene hallatszott és hivatalosan is “délutáni” buli volt, persze rengeteg emberrel.

Az estére készülődve megdöbbenve tapasztaltuk, hogy nem lehet “normális” alkoholt kapni a boltokban.  Itt a szeszes italok forgalmazása teljesen máshogy zajlik.  A szupermarketekben 3,5%-os  alkoholtartalom feletti italokat nem árusítanak, azokat külön boltokban, az úgynevezett Systembolaget-ekben lehet csak kapni. Ezek állami tulajdonú üzletek, hétvégéken, valamint hétköznapokon este 6 után nincsenek nyitva. A szupermarketekben volt például alkoholmentes Chardonnay (nem akarjuk tudni hogy miből készül), és Somersby is, ám a megszokott 4,5%-ostól eltérően, csak  2,5%-os volt. Ezekről az információkról úgy értesültünk, hogy miközben a boltban keringtünk és megdöbbenve nézegettük az italok alkoholszázalékát egy svéd fiú felvilágosított minket a helyzetről.

IMG_5207 (1)
Alkoholmentes Chardonnay, saját kép

Érdekes, hogy itt is hasonlóan későn kezdődik az éjszakai élet. Éjfél előtt nem indul be a buli. Végül a lányokkal egy belvárosi club mellett döntöttünk. Kicsit tartottunk tőle, hogy egy tök ismeretlen városban (az ideutazás előtt mindenféle no go zonákról olvastunk és jól beparáztattuk magunkat) nekiindul három lány az éjszakának, de végül nagyon pozitív volt a tapasztalatunk. Az Étage nevű helyre fémdetektoros kapukon keresztül kellett bemenni, a táskákat gondosan átvizsgálták a biztonsági őrök. Meglepődtünk, de bent 4-5 rendőr mászkált, akik rögtön kikísérték azt, aki túl ittas volt, vagy nem megfelelően viselkedett. Az is érdekes volt, hogy pókerasztalok és játékgépek voltak felállítva a táncterek mellett, Magyarországon hozzászoktunk, hogy szigorúan szabályozva van a szerencsejáték. A zenék nagyon változatosak voltak, volt egy retro terem, egy latinos és egy, ahol mai slágerekre táncolhattunk. A techno teremben majdnem egész este Swedish House Maffia ment, úgy tűnik, hogy kifejezetten büszkék saját előadóikra. A svédek majdnem olyan őrülten buliznak, mint a magyarok és mindenki nagyon barátságos. Jó döntés volt elmenni és a közbiztonság is meglepően jó volt.

DSCN8257
Suellshamnen, saját kép

Összességében tetszett nekünk a város, este hangulatosak voltak a kivilágított utcák annak ellenére, hogy nem találtunk helyi éttermet szombat este, ami jól is nézett ki, és szabad asztal is volt. Mindenkinek jó szívvel ajánljuk Svédországot, aki szeretné kipróbálni az igazi svéd húsgolyót, és nem elégszik meg az IKEA-ban kaphatóval, az feltétlenül látogasson el! 🙂

Végezetül a vlogunk második része, picit rövidebb az előzőnél, de tökéletesen átadja a Malmöi hangulatot és életérzést:

 

Zsófi és Maris