Body Kiállítás Budapest

Zsófi_banner3a

Pár napja a Body kiállításon jártam, ami Budapesten a Király utcában tekinthető meg. Ez a tárlat nagyságában meghaladja az eddig Európában bemutatott kiállításokat, 300 emberi preparátum és összesen 1000 kiállítási tárgy tekinthető meg.

body1Forrás: http://www.eventim.hu/

Már régóta foglalkoztatott a kiállítás témája, sokat dilemmáztam, hogy el merjek-e menni? Talán, ahogy ezt olvassátok nem is értitek, hogy miért merült fel bennem a kérdés. Az igazság az, hogy már gyerekkorom óta nagyon rosszul viselem a vér látványát. Nem egyszer ájultam el kisebb vágott sebek, vérvételek vagy akár filmek láttán (A legutóbbi a testről és lélekről című film érfelvágós jeleneténél következett be :D). Ennek ellenére úgy éreztem, hogy ezt a programot nem hagyhatom ki, látnom kell, hogyan is épül fel az emberi test. Milyenek a szerveink testközelből. Lélekben felkészültem és a hétvégén megnéztem. Jól döntöttem.

A tárlat felépítése is nagyon tetszett, a helyiségekben sötét van, a megtekinthető testek, szervek meg vannak világítva, ami már a kezdetektől fogva egyedi hangulatot biztosít. A bemutató a csontrendszerrel kezdődik, majd láthatjuk az izom-, ideg-, keringési, emésztési, légzőszervi, húgyúti és reproduktív rendszereket és nem utolsó sorban a magzat fejlődését a különböző termekben. Megtudhatunk még információkat a hazai és nemzetközi orvostudomány fejlődéséről, ezek mellett az elsősegély nyújtás és a sürgősségi ellátás témakörében is tájékozódhatunk.

Fontos kiemelni, hogy a bemutatott testek olyan emberektől származnak, akik életükben döntöttek arról, hogy halálukat követően testüket tudományos célokra hasznosítják. A  preparátumokat  a plasztináció segítségével tartósították, ami egy modern orvostudományi módszer a testrészek konzerválására.

body3Forrás: https://www.bodykiallitas.hu/photo-gallery/

Ami számomra még értékesebbé tette a kiállítást, az az, hogy fiatal orvostanhallgatók voltak a látogatók segítségére. Tőlük bárki kérdezhetett, ahogy hallottam nagyon kedvesen és érthetően válaszolták meg a felmerülő kérdéseket.

Nehéz eldönteni, hogy mi volt rám a legnagyobb hatással. Hihetetlen érdekes látni egy valódi emberi test preparátumát, azt a felépített rendszert, ahogy a szerveink, izmaink kapcsolódnak egymáshoz. Azt, hogy minden apró idegnek, szövetnek megvan a helye. Többször megfordult a fejemben, hogy hogyan lehet ennyire ’’tökéletes’’, aprólékosan megtervezett a testünk?

Ami engem személy szerint a legjobban megérintett, az a magzat fejlődési szakaszainak bemutatása volt. A látogatóknak lehetőségük van ezt a szobát kihagyni és úgy folytatni a kiállítást.  A teremben minden kiállított magzat igazi, egy élet lehetett volna, ezt tudva  eléggé összeszorult a szívem.

Néhány testet különböző tevékenységek végzése közben láthatunk, ilyen például egy kosárlabdázó férfi. Megdöbbentő volt látni a dohányzó és nem dohányzó ember tüdeje közti különbséget. Annyi új információ, érdekesség volt, hosszan sorolhatnám.

Ajánlom mindenkinek, hogy aki teheti nézze meg a Body kiállítást. Én nem bántam meg, teljesen épségben távoztam. Nagyon fontosnak tartom, hogy valamennyire megértsük saját szervezetünk működését. Figyeljünk a jelekre, tegyünk az egészségünkért. Persze, tudom nem szabad átesni a ló másik oldalára, és minden apró tünetet halálos betegségként diagnosztizálni, ezt bízzuk az orvosokra. 🙂

További információ:

https://www.bodykiallitas.hu/

Zsófi

 

Terror, avagy a jog megjelenése a színpadon

Maris_banner3a

Tegnap este volt szerencsém megnézni Ferdinand von Schirach Terror című darabját a Katona József Színházban. Nagyon nehéz rá jegyet szerezni, de sokszor nézem a honlapot és pont kifogtam egyet. Már régóta el akartam menni, mert ajánlották nekem, és jobban szeretek olyan darabokat megnézni, amiről biztosan tudom, hogy élvezni fogom.

Sírtam, nevettem, szorongtam, véleményt nyilvánítottam. Ritkán érez ennyit az ember egy majdnem 2 órás előadás közben.

A műsor előtt már ismertem a történetet, így amikor azzal indult a darab, hogy mindenki felejtsen el mindent amit az esetről hallott, egy kicsit nehezemre esett elvonatkoztatni. Ugyanis nézőként az esküdtszék részévé váltam egy rendkívül érdekes és komplex tárgyaláson. A történetet csak nagy vonalakban vázolnám fel, bár a darab nem tartogat meglepetéseket, rögtön az elején kiderülnek a tények amiket fel kell, hogy dolgozzunk.  A Lufthansa Berlin és München között közlekedő utasszállítóját eltéríti és egy teltházas stadion felé kormányozza egy terrorista. Két vadászrepülőt küldenek a géphez, ám a figyelmeztető lövések nem segítenek, és a fedélzeten tartózkodó 164 utas a repülőgéppel együtt egy 70 ezer emberrel teli stadion felé tart. A rangidős pilóta a parancs ellenére úgy dönt, hogy a kisebbik rosszat választja, és lelövi a gépet, amelynek utasai között nincs túlélő. A tettét beismeri, és a tanúkkal egyezik a vallomása, a tárgyalás során a közönségnek kell döntenie: bűnös, vagy ártatlan Lars Koch pilóta?

terror1
Mészáros Béla a védőügyvéd szerepében, forrás: szinhaz.hu

Rendkívül érdekes érveléseket hallottam mindkét oldalról. Aki repülőjegyet vesz manapság az vállalja is egyből annak veszélyét, hogy terrortámadás áldozata lehet? A parlament légvédelmi törvényét alkotmányellenesnek nyilvánító német alkotmánybíróság vajon jó döntést hozott? Megtette volna ugyanezt Lars összes pilóta társa és felettese? A repülőgép utasai valójában már halálra voltak ítélve és Lars csak megrövidítette a hátralevő életük? Na és mégis ki a felelős azért, hogy nem gondoltak a stadion kiürítésére?

A Katonától megszokott aktualitás ebben a darabban sem maradt el. Amikor nap mint nap terrortámadások hírét olvassuk az újságban, amikor gépfegyveres katonák járőröznek a városban, és amikor órák hosszát állunk sorba a repülőtereken a biztonsági átvilágítások miatt. Hogyan tudunk harcolni a terrorral? Szükséges-e ragaszkodni egy extrém esetben a jogszabályokhoz vagy az adott szituációban kell ésszerű döntést hozni? Rengeteg gondolatot ébresztett bennem a darab. Azt hisszük, hogy kisemberként az ilyen esetek nem vonatkoznak ránk. Mi sosem fogunk ilyen szituációba kerülni. Remélem tényleg nem.

terror2
Az ügyésznő és a vádlott konfliktusa, forrás: art7.hu

Amikor a bizonyítékokat bemutatták, a tanúkat kihallgatták, és az államügyésznő és a védő is elmondták záró beszédüket, a közönségre nehezedett a döntés meghozatala. A terembe való bemenetelkor kaptunk két kártyát, amelyekre a FELMENTEM és az ELÍTÉLEM szavak voltak írva, ezek egyikét kellett bedobnunk az előadás végén körbeadott dobozokba. A szavazás során nem lehetett tartózkodni, mindenkinek kötelező volt a vélemény nyilvánítás.

Számomra ez egy lehetetlen döntés volt. Végig azon vívódtam, hogy én hogy tennék egy ilyen helyzetben. Volt, hogy a repülőgépi utasok, volt hogy a stadionban tartózkodók, és volt, hogy a pilóta helyébe képzeltem magam. A darab iróniája ebben rejlik: volt joga Larsnak 164 ember élete felett dönteni? És neked van jogod az ő élete felett? Tudtam, hogy akármilyen döntést is hozok, csak rossz lehet. Ha felmentem, akkor egyetértek azzal, hogy lehet emberi életet egy másik emberi élet elé helyezni, még ha arról is van szó, hogy kevésnek kell meghalnia többekért. Ha nem mentem fel, akkor egy számára rendkívül nehéz, önzetlen cselekedetért büntetem, amivel ő valójában 70 ezer ember életét mentette meg.

terror4
A tanú kihallgatása, forrás: art7.hu

És itt jött be a fejembe az a gondolat, hogy mi történt volna, ha az utasoknak sikerül bejutniuk és lefegyverezniük a terroristát a pilótafülkében, vagy ha a pilóta az utolsó pillanatban mégis felfelé húzza a kormányt. Hiszen ez is felmerül a tárgyaláson, bár csak spekulációk keretében, és inkább a tényekre alapozva hoztam meg a döntésem. Annak ellenére, hogy az egyetemi tanulmányaim során már 3 jogi tárgyat is teljesítettem, nem gondolom, hogy nagyon értenék a joghoz. Érdekes lehet ez a darab azok számára is, akik joghallgatók vagy ügyvédként a szakmában dolgoznak.

Az előadás végén megtudtam, hogy 104 néző ült a nézőtéren, ebből 65 a vádlott felmentésére, 39 a vádlott bűnösségére szavazott. És ami a legérdekesebb, hogy a darab összes előadásáról szerte a világban elérhetőek az eredmények a terror.theater honlapon. Az oldalt böngészve egyből feltűnik, hogy a távol-keleti országokban, mint Japán és Kína, az előadások többsége azzal zárult, hogy elítélték a pilótát, míg Európában és Amerikában nagyrészt ártatlannak ítélték.

Én felmentettem, ti hogy tettetek volna?

 

 

A nők iskolája

Khloe_banner3a

Moliére 1662-ben bemutatott műve azóta is közkedvelt darab a színházak repertoárján, rengeteg feldolgozás, film is készült belőle. A Katona József Színház is 2016 ősze óta rendületlenül műsorra tűzi Závada Péter szövegkönyvével, Ascher Tamás rendezésében A nők iskoláját.

A darab középpontjába egyértelműen az élete második szakaszába lépő, idősödő Arnolphe drámája kerül, ám korántsem csak a dráma szokványos és szomorú stílusjegyei jelennek meg a színpadon. Mindamellett, hogy megmarad a férfi problémájának komolysága és helyzetének kilátástalansága, a darab humoros, helyenként bohózat formájában készteti nevetésre a nézőket.

Arnolphe legnagyobb félelme, hogy a felszarvazott férj szerepébe kerül, és ezáltal megszégyenítetté válik, akit még a város is a szájára vesz. Mindenre képes, csak hogy ezt elkerülhesse. Még arra is, hogy örökbe fogadja Ágnest, az akkor még csak 4 éves kislányt, hogy a teljes tudatlanságra, szófogadásra és tájékozatlanságra nevelje. Így később tökéletes feleség válhat belőle, akinek eszébe se juthat a megcsalás. Persze azt azért mégsem akadályozhatja meg, hogy a lassan felnőtté érett Ágnes megpillantson egy idegent…

14650572_10157541043300384_6502013117122404669_n
forrás: Katona József Színház Facebook oldala

A darab végigkíséri miként jut el főhősünk a saját tulajdonának nevelt lány tárgyként kezelésétől odáig, hogy annyira beleszeressen Ágnesbe, hogy az élete értelmévé váljon. Egyszerre kacagtató és szánalmas, miként jön rá Arnolphe, hogy saját alkotása tudatosságra ébred, és ő nem tehet semmi mást, mint hogy teljes szívéből szereti.

A helyzeti komikumokat remekül kihasználva, egy szórakoztató, vicces előadáson kísérhetik végig a nézők a színészeket. Tulajdonképpen a szerelmi háromszög felfogható egy vígjáték történetnek is, amelyben a főhős szerencsétlenségén és szenvedésén kalauzolja végig a hallgatóságot.

14479664_10157541044915384_8046574642535802102_n
forrás: Katona József Színház Facebook oldala

A darab szövege és mondandója kétségkívül fontos gondolatokat vet fel. Elhangzanak olyan mondatok, miszerint a nőknek a konyhában a helye, a gyermeknevelés és a háztartás vezetése a feladata, a férfi pedig bármit megtehet, nem egyenrangú felek, stb. Helyenként modern humor és nyelvezet jellemzi, ám mégis egyértelmű, hogy az előadás nem napjainkban játszódik.

Az eredetileg verses művet újrafordították, Závada Péter szövege abszolút hétköznapinak, könnyen érthetőnek hat. Különösen tetszett, hogy azokban a helyzetekben, amikor a szereplők nyomatékosítani akartak, a közönséghez szóltak ki, vagy zaklatott, ideges lelkiállapotban voltak, rímes verssorokban beszéltek.

A jelmezek abszolút jól írták le a karakterek személyiségét, jellemzőit, tökéletesen kiegészítették őket. A díszletet tekintve, nagyon praktikusan, egyetlen fallal több részre osztották a teret, így más oldalán más helyszín jelent meg, minimális kiegészítőkkel és berendezési tárgyakkal.

Sokan kérdezték tőlem mostanában, hogy milyen darabot javasolnék nekik, ami vicces, szórakoztató és akár idősebb korosztály számára is megfelelő. Ezúton is szeretném mindenkinek a figyelmébe ajánlani ezt az előadást, aki szeretne egy felvonásban rengeteget nevetni, szuper színészi munkát látni, és egy kicsit tanulni Moliéretől! 🙂

Khloe

Lélegezz

Maris_banner3a

Idén a céges karácsonyunk rendhagyó volt. A decemberi ünneplés mellett januárban mentünk egy privát előadásra a Katona József színházba a Lélegezz nevű darabra. Az előadás után lehetőségünk volt a színészekkel találkozni, beszélgetni, ami különösen jó élmény volt a számomra. Alapból jó kezdeményezésnek tartom a cég részéről a hasonló kulturális programok bevezetését, hiszen így a munka unalmasabb perceiben a munkatársaimmal meg tudjuk vitatni, hogy kinek hogyan tetszett a darab vagy milyen gondolatokat ébresztett bennük a színészek játéka.

A Lélegezz egy két szereplős Duncan Macmillan darab, Forgács Péter rendezésében, Pálos Hanna és Nagy Ervin főszereplésével. A történet nagyon aktuális, és annak ellenére, hogy nem karácsonyi darab, szerintem még egy céges program keretében is megnézhető. A Katona kis színpadján tekintettük meg, nagyon közel ültem a színészekhez így minden mozdulatukat, arckifejezésüket jól meg tudtam figyelni. Ervin még a szemének mozgatásával is olyan jól tudott érzéseket kifejezni, de Hanna is remekül adta elő a modern nő szerepét.

phoca_thumb_l_lelegezz_ea_horvathjudit_net_5439
Pálos Hanna és Nagy Ervin a Lélegezz darabban, forrás: katonajozsefszinhaz.hu

A darab a gyermekvállalás dilemmáit mutatja be egy nő és egy férfi történetén keresztül. A téma tabunak tűnhet, ám rendkívül aktuális ma a világban és hazánkban is, ahol azt vehetjük észre, hogy egyre kevesebb családban születnek gyerekek, gyakoriak a válások és a csonka családban élők. A férfi készen áll a gyerekvállalásra, a nő nem. A történet ebből az alap helyzetből bontakozik ki, amit a konfliktusok, az őszinte vallomások, a kételyek és a meglepő fordulatok tesznek színessé. A két színész végig a színpadon, egy padon ült, és különböző kreatív jelenet váltásokkal mégis egy egész életet mutattak be. Az elején, fiatalságukat játszva még lassan haladt az idő, energikusak voltak és hosszú monológokba beleélve magukat játszottak. Ahogy múlt az idő, egyre jobban lassultak a jelenetek, komolyodtak a szereplők. Olyan élethelyzeteket mutattak be, amikbe mindenki bele tudta magát képzelni; és teljesen hétköznapi nyelvezettel és helyszínekkel (pl. IKEA, egy park, dívány a nappaliban) hozták közel a történetet felénk.

A téma azért is nagyon aktuális, mert többször felmerül benne a a Földünk sorsa is. Esik szó a globalizációról, az ökológiai lábnyomunkról, és arról, hogy érdemes-e erre a világra egy gyermeket hozni. Számomra ez a megközelítés nagyon meglepő volt, főleg a nő szemszögéből. Ha az anyaság, a szülés jut eszembe akkor nem azon gondolkodom, hogy mennyivel több lesz a háztartásom fogyasztása, nem merül fel bennem a túlnépesedés kérdése. Igazán modern, aktuális gondolatokat vetett fel a darab, amiken korábban sosem gondolkodtam. A történetből nem akarok sokkal többet elárulni, hiszen úgy jó nézni hogy az ember nem tudja előre a fordulatokat, és ez egy tipikusan olyan darab amiről lehet beszélni a végkimenetelétől függetlenül. Összességében mindenkinek tudom ajánlani aki szeretne valami újat és érdekeset látni, és akinek a színház nem feltétlenül azt jelenti, hogy sok szereplő van a színpadon és színes díszletek jelennek meg.

phoca_thumb_l_lelegezz_ea_horvathjudit_net_5679
Pálos Hanna és Nagy Ervin a Lélegezz darabban, forrás: katonajozsefszinhaz.hu

Az előadás után lehetőségünk volt a színészekkel beszélgetni. Azt mondták, hogy ilyen jó közönségük még nem volt – amit el tudok hinni, hiszen hangosan kacagtuk végig a darabot. Megkérdeztük azt is, hogy ezeket a hosszú monológokat fejből kell-e tudniuk, vagy van olyan szituáció, amit improvizálnak a darabban. Elmondásuk szerint ez a közönségtől is függ – ha a közönséggel megtalálják a közös hangot, ha látják hogy nagyon velük vannak a nézők, akkor vannak jelenetek amiket máshogy adnak elő. A szerepeiket nem ők választják, akármilyen távol is áll tőlük az adott karakter, szeretik a kihívásokat és próbálják mindig a legjobb tudásuk szerint előadni az adott szerepet, ami ebben az esetben kifejezetten jól sikerült nekik.

Aki esetleg kedvet kapott a darabhoz, az a katonajozsefszinhaz.hu-n tájékozódhat a további előadásokról, jegyekről. Az összes előadásra már elfogytak a jegyek, de a jövőben még biztosan lesz újabb előadás amire lehet majd jegyet kapni.

A diótörő

Maris_banner3a

A diótörő Csajkovszkij egyik legnépszerűbb darabja. Számomra ez a balett egybefonódik a karácsony fogalmával. Nincs karácsony diótörő nélkül, és a diótörőt nem tudom máskor megnézni, csak ilyenkor. Amikor nem színházban látom, akkor előveszem az agyon-nézett Mariinsky színházban előadott Kirov balett DVD változatát, és akkor kerülök igazán karácsonyi hangulatba.

Idén szerencsés voltam, és még találtam jegyet a december 24-ei előadásra az Erkel színházba. Mivel az Operaház felújítás alatt van, ezért az ottani társulat az Erkelben adta elő a darabot. A darab rendkívül színvonalas volt, Bécsben sem szebb az előadás. Talán egyszer lesz lehetőségem a New York City vagy a San Francisco balettet is megnézni, amik szerintem a legszebb előadások a Diótörőből.

1-Mariinsky-Nutcracker-©-V.Baranovsky
Mariinsky előadás, Dance of the Sugar Plum Fairy, forrás: artspreview.net

Amikor felcsendültek az első ismerős dallamok, teljesen libabőrös lettem. Csajkovszkij az egyik kedvenc zeneszerzőm, a Hattyúk tava is nagy kedvencem tőle. A zene azok számára is ismerős lehet, akik egyszer sem látták a balettet, hiszen előszeretettel használják karácsonyi reklámok, filmek zenéjeként is az ő műveit.

A történetet gondolom sokan ismeritek, a A diótörő és az egérkirály című mese az alapja. Ezt a verziót Solymosi Tamás, a Magyar Nemzeti Balett igazgatója koreografálta. 3 felvonásból áll, az első felvonást egy havas táj és korcsolyázó gyermekek és felnőttek nyitották. A hóesés látványa már rögtön a darab elején elvarázsolt. Idén sem volt fehér karácsonyunk, de legalább a látványnak köszönhetően egy kicsit eszembe jutottak a régi szép idők amikor karácsony napján még az utcánk tetejéről szánkóztunk le a házunkig a hóesésben. Az első felvonásban több gyerek táncos is részt vett, akik nagyon ügyesen tartották a lépést a felnőttekkel. A darabot amúgy is sok gyerekes család tekintette meg, mellettem is egy kislány mocorgott a székében amikor látta, hogy vele egy idős gyerekek szerepelnek a színpadon.

diotoro_57
Mária a csata közepén, forrás: opera.hu

A második felvonás egyértelmű csúcspontja a hópihék tánca volt. Még nem láttam ilyen szép megoldást szerintem, a jelmezek gyönyörűek voltak, és a balerinák is olyan kecsesen mozogtak, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lett volna. És egy rövid szünet után következett a harmadik felvonás, ami az abszolút kedvencem volt. Ebben a felvonásban a Diótörő herceg és Mária átkelnek a tengeren és a csipke palotába érnek. A palota díszlete csodálatosan szép volt, minden részlet nagyon aprólékosan volt kidolgozva.

Itt következik a történetben a táncos ünnepség amivel fogadják az uralkodókat, több rövidebb tánc következik, különböző népek kultúráját bemutatva. A spanyol tánc és a keleti tánc tetszett nekem a legjobban, főleg mivel a keleti táncban újítást láthattam – a sok fátyolos nő helyett most nagy egy női táncos volt jelen 4 férfival. A zene rendkívül halkan, sejtelmesen indul. Talán ez a kedvencem az egész darabban, még a klasszikusokat is túlszárnyalja. Csajkovszkij zsenialitása itt nyilvánult meg számomra a legjobban. Amellett, hogy számos meglepő, korát megelőző harmóniát, dallam ívet is beépített a műbe, a zenével minden szöveg nélkül olyan jól tud érzelmeket kifejezni. A hangerő, a ritmusok, a hangszerek teljes összhangban voltak, a táncosok minden egyes mozdulata tökéletesen illeszkedett a zenéhez. A keleti tánc ezen változatában a táncosnő a színpad alól emelkedik fel és oda is süllyed le, ez újítás a korábbi évekhez képest. Nem volt hagyományos ez a rész, de nekem éppen ezért tetszett nagyon. A San Francisco-i balett 2007-es előadása is különleges volt ebben, hiszen ott egy lámpából bújik elő, itt tudjátok megnézni.

dió1
Az újragondolt keleti tánc, forrás: artiq.hu

Érdekes látni, hogy a balett mennyire nem csak a tipikus tüllszoknyával és rózsaszín balettcipővel mutat jól. Legyen az kimonó vagy török buggyos nadrág– a finom, kimért mozdulatok, forgások, kéztartások és lábemelések teszik olyan fantasztikussá, amilyen.

Összességében mindenkinek tudom ajánlani A diótörőt, aki nem gyakran néz balettot, még annak is. Egy igazi, klasszikus karácsonyi darab, és még a két ünnep között megtekinthető az Erkel színházban. Illetve kíváncsi leszek a 2018 novemberében megjelenő Disney filmadaptációra is, ami a Diótörő és a négy birodalom története címet kapta. (előzetes itt)

Békés, boldog ünnepeket kívánok mindenkinek!

Földrengés Londonban

Mivel többen érdeklődtetek erről a darabról, ezzel folytatom az ajánló sorozatot.

Mike Bartlett kortárs angol darabja 2010-ben került bemutatásra a nagyközönség előtt, valamint még ugyan ebben az évben könyv formájában is elérhetővé vált. Nagyszerű kritikákat kapott és sikernek örvendett a londoni Nemzeti Színházban, azóta pedig a világ több pontján is színpadra került. 2016 áprilisa óta már a Vígszínház falai között is megtekinthetjük, Eszenyi Enikő rendezésében.

Nem csoda, hogy a 2010-ben bemutatott darab témájával nagy érdeklődést váltott ki a londoni közönség körében. Őszintén szólva, én nem láttam még olyan alkotást eddig, amely a klímaváltozással és a természeti katasztrófákkal foglalkozott volna, holott igen égető és aktuális probléma. A darab kivitelezése és a storyline színháztól megszokottan egy család történetén keresztül mesél és tanít. Vagy próbál tanítani, hiszen minden rajtunk, embereken múlik.

A történet egy elismert klímakutatóról, Robert Crannockról és három lányáról szól, akik jobban nem is különbözhetnének egymástól. A legidősebb, Sarah, környezetvédelmi miniszter, a terhes Freya hallássérült gyerekek intézetében tanít, és végül a legkisebb, Jasmine, az örök egyetemista lány. Mindamellett, hogy a darab a mellékszereplőkkel, koreográfiákkal és az összetéveszthetetlen londoni helyszínekkel válik teljessé, elengedhetetlen részét képezik az élő dalbetétek. Olyan slágerek csendülnek fel aláfestő zeneként a színpadon, mint a Coldplay Viva la vidaja, Pharrell Williams Freedomja, vagy Kriss Krosstól a Jump, Sztevanovity Dusánnak köszönhetően magyarul. Azonban fontos kiemelnem, hogy nem musicalről van szó. Ez egy színmű, két részben.

2388c0c480a5e90e2ff0fb161cb46111dd681199_rb_1000x800
Fotó: Dömölky Dániel

A cselekményt pörgetve több, kb. 10 helyszínen járunk, mindegyik párperces történése hol élőben a színpadon, hol több kivetítő panelen jelenik meg. A színpad fel és le mozog, beépített kamerák sora mutatja éppen a színpad alatt, mögött vagy oldalt mi történik. Ötletesen 21. századi, amilyet Eszenyi Enikőtől megszokhattunk.

A színmű ugye komoly témát, a klímaváltozást, és annak visszafordíthatatlan hatásait boncolgatja. Emellett a föld túlnépesedése is szóba kerül, és ez elindít valamit Freyában. A színpadon visszaköszön az önpusztító életmód, depresszió, a fiatal generációk helyzete és jövője is, korrupció valamint a politikai és gazdasági hatalommal való visszaélés. A szerző elmondása szerint, “egyfajta kabarét akart írni a világvégéről”. Az előadás végéhez közeledve kissé drámaira vált a darab, és azt érezhetjük, hogy vesztésre állunk mi, emberek, a klímaváltozás megfékezésével szemben. Ám a megoldás bibliai formában érkezik el, és a darab vége mégiscsak pozitív kimenetelű lesz.

001c5b61180723609008c900f6983ec55aac431e_rb_1000x800
Fotó: Dömölky Dániel

Saját véleményem szerint az élőben játszott dalok különleges hangulatot adnak a darabnak. Sztevanovity Dusán szövegei pedig – nem meglepően- páratlanul jól sikerültek. Kellően vicces, jól elhintett poénokkal, modern és néhol – ahol az előadás és a karakter megkívánja- szabadszájú nyelvezet és előadásmód kíséri a darabot. Emellett pedig egyes részeknél a drámai hangulat, és a helyzet komolysága is meg tudott maradni. A mondanivaló piszkosul aktuális, ám szerintem nem csak a bibliai megoldás segíthet az emberiségen, mint ahogy a mű végén láthattuk. Bár ez a lezárás meglepő fordulat volt, azt el kell ismernem. Először nem is tudtam hirtelen hová tenni a befejezést, de szerintem az a jó darab, ami után kicsit el tudunk gondolkodni a látottakról.

Különlegessége ennek az előadásnak, hogy a Vígszínház külön oktatási segédanyagot bocsát iskolák/osztályok rendelkezésére, ezzel megkönnyítve a felkészítést, kiegészítve az élményt és segítve a tanítást. Ez bárki számára elérhető a honlapon. A színház után közös feldolgozásra, megbeszélésre is van lehetőség. Így a tanulók kibővíthetik tudásukat és megismerkedhetnek fontosabb történelmi, színház- és irodalomtörténeti tudnivalókkal, háttérismeretekkel.

Khloe

Berlini kultúrtrip

Idén novemberben immár sokadjára térhettem vissza a számomra megunhatatlan német fővárosba. Mindig is volt valami Berlinben, ami úgy igazán megfogott. Talán a döbbenetes történelme, a város szépsége, a német nyelv szeretete vagy a sok sok emlék, ami oda köt.

berlin2

Ősszel még nem volt alkalmam megcsodálni a város nevezetességeit, de nem bántam meg, a hűvös időjárás ellenére sem. A 3 napos programunkat egy színházi előadással és egy koncerttel színesítettük.

berlin

Valószínű senki nem fog Berlinig utazni, hogy az OstBallhausban megnézze a Sheroes nevű kortárs táncos-zenés előadást, de azért bátorkodom írni róla egy pár sort, megérdemli. Teljesen véletlenül lyukadtam ki ennél az előadásnál, mikor eldöntöttük, hogy bizony Németországban is ellátogatunk színházba. És nem bántuk meg. Viszonylag kis helyen volt az előadás, legfőképp egy raktárszínházhoz tudnám hasonlítani a színpad és nézőtér méretét, amely egyből nagyon közvetlen hangulatot teremtett a színészek és a nézők között. Nekem külön pluszt tud adni egy előadáshoz, hogyha érzem a színészek közelségét, karnyújtásnyira játszanak tőlem.

6 fiatal lány főszereplésével  sokat tanulhattunk a női kitartásról, karakterről, jellemről és hogy mennyire erősek  és egyben gyengédek is valójában. Rengeteg szimbolikus jelenetet is bemutattak, rávilágítottak arra, hogy ha összefogunk, sokkal többre lehetünk képesek. És ami a legjobban tetszett, hogy egyszerre vegyesen, angol és német nyelven beszéltek. Nem egy feminista, erős kritikát közvetítő durva darabot láthattunk, hanem egy olyan előadást, amely 6 fiatal lány életében is meghatározó pillanatokat mesélt el. Olyan gondolatokat fogalmazott meg, amelyek mindenki számára elgondolkodtatóak, olykor meghatóak vagy épp viccesek voltak. Mindezt modern zenével, ruhákkal, kellékekkel és tánccal fűszerezték.

Képernyőfotó 2017-11-20 - 19.33.05.png

A másik program, tulajdonképpen az utazás fő oka, a Harry Styles koncert volt. 16 éves korom óta vártam a pillanatot, amikor élőben lehetek jelen egy koncertjén, így végtelen örömmel érkeztünk a helyszínre bő 3 órával a kezdés előtt. Rögtön le is fagyott a mosoly az arcomról, mikor megláttam, hogy mások alufóliás melegítő hálózsákokban kempingeznek a bejáratnál, hogy minél közelebbről láthassák kedvencüket. Pedig nem lehetett több 2 foknál. És a sor végét nem is láttam… Sajnos a közdőtérre érkezési sorrendben lehetett bemenni.

Szerencsére kis ügyeskedéssel és kommandózással, ezeregyszázharminckettedik helyett az első kétszáz között erőltettük be magunkat a csarnokba, miközben minden oldalról fiatal lányok ezrei nyomtak, tapostak és cibáltak. Majd következett a 2 óra ácsorgás egy csordultig megtelt negyven fokos arénában, ahol annyi hely sem volt, hogy felemeld a kezedet. Így annak, aki ilyen eseményre vágyik, azt ajánlom, jól gondolja meg, mit képes áldozni azért, hogy láthassa a kedvenc előadóját. Szerintem nem baj, ha az árny oldalakat is figyelembe vesszük, pláne manapság. Én több lányt is láttam pánik rohamot kapni, sírni, vagy elájulni. Sajnos nagyon kemény business ez a koncert dolog. 😦  Nem beszélve a rengeteg készenlétis rendőrről, biztonsági őrről és a több körös bodycheckről.

Cserébe Harry viszont fantasztikus volt. Életem egyik legjobb élménye!  🙂

harry

Khloe